Sokkal könnyebb lenne értékelni az Infamous: First Lightot, ha nem jelent volna meg dobozos formában is, mert így már tényleg nem „csak” egy kiegészítő, hanem egy „majdnem-teljes játék” ésatöbbi, olyan extra problémákkal, mint hogy megéri-e az árát, vagy csupán gyíklényektől való átverés-e ez a dobozolt DLC.
Azt hiszem, ezeket az összeesküvés-elméleteket nagyvonalúan átengedem a conduit.infónak, és kezdem inkább azzal, hogy: A PS4 nyitócím Killzone: Shadow Fall után az Infamous: Second Son volt az első igazi platformexkluzív játék, mely nem csupán techdemóként állta meg a helyét (tegyük hozzá: akként is, méghozzá parádésan!), hanem az Infamous-sorozat legjobbjaként egy jól felépített történetet, kiváló harcrendszert, illetve hosszú időre elegendő sandbox-lehetőségeket adott nekünk.
Én teszteltem, szerettem, 85-öt adtam rá (ami mondjuk nem sokat jelent, mert a szívem, az vajból van, és mindent túlpontozok), játszottam vele sokat, de aztán letettem, és többé felé se néztem. A kiegészítő iránti mérsékelt kíváncsiságom viszont már az első néhány percben kellemes meglepetésbe váltott át, és ez a pozitív hangulat ki is tartott a néhány óra végéig, amíg át nem küzdöttem magam Abigail Walker (Fetch), a neon lány kalandjain.
Összement a város?
Senkinek se legyenek irreális elvárásai a játékkal szemben: ez akkor is csak egy „kieg”, ha nem így hívják, vagy nem így van dobozolva. Nincs annyi képesség, nincs annyi bejárható hely, nincs annyi játékidő. Viszont itt az egyik karakter, Fetch, aki valamiért fontos lett az alapjáték hősének, Delsin Rowe-nak, úgyhogy most megismerhetjük az ő sztoriját, egészen a Second Son történéseit megelőző néhány percig. (Remélhetőleg lesz annyira sikeres a játék, hogy a másik két conduit előtörténetét is megtudhatjuk – különösen Eugene Sims érdekelne, aki digitális angyalokat tudott idézni.) Tudom, ez szubjektív, de nekem Fetch karaktere sem volt túl szimpatikus (ahogy Delsin sem), viszont legalább érdekes, mélyebben rétegzett, és nem a videojátékok női karaktereinek dögunalmas sémáit ismétli újra. (A drogos homeless vonal megpendítése mindenesetre erősen elüt az átlagtól.)
Jaj, Fetch, ne már!
A történet azonban már nem tud ennyire eredeti lenni, és menet közben az egyébként jól kitalált karakter az elvárható „kihívások” és „megpróbáltatások” helyett inkább csak bénázik, és egyre kellemetlenebb helyzetekbe kerül – sejtem, hogy itt is valami szokatlanra törekedtek a fejlesztők, a végeredmény azonban meglehetősen felemás. Még egy negatívum: képességek terén a játék csak a neonra korlátozódik (Delsin számára az alapjáték végére ez csupán egy volt a négy „mágiaosztály” közül. Mindez így együtt talán valóban túl sok „korlátozás” az alapjátékhoz képest, de ennél mélyebben kidolgozott új főhőshöz nem DLC-re, hanem Second Son 2-re (Third Son?) lett volna szükség.
Az aggályok ellenére is a First Light ajánlható azoknak, akik nyitnának a sorozat felé, bár még nem játszottak vele (talán még jobban is üt az alapjáték kezdete a DLC befejezésének fényében), ahogy azoknak is, akik imádták a Second Sont, és még folytatnák a mókát. A többieknek viszont nem javaslom: ha az alapjáték nem tetszett, ez sem fog, mert bár valami egészen meglepő és újszerű is lehetett volna a First Light (valamiért egy új Left Behindban reménykedtem), sajnos ez most nem jött össze.
