Ritkán vagyok annyira szkeptikus egy játékkal kapcsolatban, mint anno a Horizon Zero Dawn esetében voltam annak megjelenése előtt. Valahogy hiába nézegettem a trailereket, nem ragadott magával, nem gondoltam, hogy ez lesz a Sony következő nagy dobása, a Guerrilla Games megmentője a vegyes megítélésű Killzone: Shadow Fall után. Aztán megjelent, és nem csak hogy játszottam vele, de közel 36 órát tettem abba, hogy mindent megcsináljak.
Nem pont ugyanannyira, de valamennyire azért kételkedtem a Horizon Zero Dawn Remastered létjogosultságában is. Elvégre még az eredeti játék is egész szép, PS5-ön 60 fps-sel fut a PS4-es változat, és igaz, hogy nincs azon a technikai szinten, ahol a Forbidden West, de messze nem élvezhetetlen vagy ronda. Azt, hogy feltétlen szükség volt a remasterre, továbbra sem állítom, viszont tény, hogy a fejlesztések jót tettek az élménynek.
Ahogy őseink elmesélték
A Sony nagyon rápörgött most arra, hogy játékaiból a lehető legtöbbet hozza ki, ám azt a fejlesztők döntik el, hogy a teljesítmény és a látvány csúcsra járatásán túl mit tesznek még. A Naughty Dog például komplett játékmódokkal bővítette a The Last of Us Part II-t annak 2024 januárjában megjelent remasterében, amivel már jobban indokolható volt a frissítés.
A Guerrilla és a Horizon Zero Dawn Remastered készítésének feladatával megbízott Nixxes ilyen bónusszal nem szolgálnak az alapjáték tulajdonosai számára 3750 Ft-ért kiváltható frissítéssel. Mindent a technikai háttér felturbózásának szenteltek, az volt a cél, hogy aki először játssza a játékot, már a 2024-es sztenderdeknek megfelelő látványvilággal találkozzon, és ha esetleg a folytatásba is belevág utána, ne érezzen túl nagy különbséget.
Rögtön szembetűnő például, hogy a karaktermodelleket újrarajzolták, részletesebb, élethűbb lett az arcuk, Rost sem néz már ki úgy, mint egy májbeteg, Aloynak is látszanak az apró arcszőrei, amiket a Forbidden Westben megcsodálhattunk. Az animációik, a száj- és testmozgásuk szintén kidolgozottabb, a beszélgetések során végre nem olyan merevek a szereplők - 10 órányi mo-cap rögzítéssel tettek ezért, ami igazán elismerésre méltó.
Aztán ahogy egyre jobban elmélyülünk a világban, úgy fedezhetünk fel egyre többet: hogy mennyire lehengerlően csodálatosak lettek a bevilágítások, a nap sugarai és a gépek fényei egyaránt, vagy hogy a növényzet mennyivel sűrűbb és változatosabb, hogy a világ egésze még magával ragadóbb, mint amilyen eredetileg volt. Igaz, hogy a játék 70%-ában, amit harcokkal töltünk, nem arra fogunk figyelni, hogy mennyivel jobban mutat a moha, mennyivel valósághűbb a homok vagy a hó viselkedése, de a lassabb, közlekedős részeknél van időnk gyönyörködni a részletekben.
Mi ez a tömeg?
Amikor már városokat is látogathatunk, észrevehetjük, hogy sokkal több NPC tesz-vesz - ez persze igazán akkor tűnhet fel, ha egymás mellé tesszük a régi és az új kiadást, amit gondolom nem sokan fognak meglépni. Talán még az a gondolat is megfogalmazódhat a fejetekben, hogy épp elég ember volt a városokban eredetileg... és nem tudok ezzel vitatkozni, de végül is dicséretes, hogy ezt megvalósították.
Ugyanakkor nem vagyok maximálisan elégedett. Azt, hogy Aloy haja még mindig úgy viselkedik, mintha önálló életre kelt volna, még eltűröm, bár ahogy annak idején végigmosolyogtam emiatt szinte minden átvezetőt, úgy most is, az viszont már problémás, hogy - például - Rost öltözékén simán átlóg az íja, holott ez az eredetiben nem volt így, csak a köpenye mászott folyton ide-oda, amit meg nem javítottak ki. Fájó hiányosság ez egy egyébként látványosan fejlettebb újrakiadásban.
A látvány mellett a hangzáson is dolgoztak, ami egy jó hangrendszernél vagy komolyabb fülesnél jól hallatszik. Jól kivehető a tűz ropogása, pontosan halljuk, honnan készülnek ránk rontani ellenfeleink. A játék a DualSense-et is kihasználja természetesen, főleg a haptikus visszajelzés és az adaptív ravaszok fokozzák az élményt, ahogy mindig.
Sok mást nem lehet elmondani erről a csomagról, de 3750 Ft-ot így is simán megérhet azoknak, akik már megvették egyszer, akik meg most csöppennének bele a kalandokba, a lehető legjobb formájában láthatják a gépek uralta világot. A PS4-es mentések minden gond nélkül importálhatók, legalább ennyi előnye van annak, hogy nincsenek drasztikus változtatások. Zökkenőmentesen fut minden módban, bár én még mindig a "Favor Performance"-ra esküszöm, amivel 60 fps is elérhető.
A Horizon Zero Dawn továbbra is az a csodálatos játék, ami 2017-ben volt, ahogy kiegészítője, a The Frozen Wilds sem kevésbé fantasztikus - ha kimaradt, pótoljátok, de újrajátszani is bármikor érdemes. Már csak egy magyar felirat tehette volna még jobbá.
