Hitman negyedik, Thaiföldre utaztató epizódjától azt vártam volna, hogy a Sapienzához hasonlóan csillog, élénk színeivel önmagában lenyűgöz. Fotókon többször láthatjuk az ázsiai ország gyönyörű tengereit és üdülőparadicsomait, mint a barnás, mocsaras folyót, amely mellé a Himmapan hotelt, legfrissebb küldetésünk helyszínét építették. Nem töltünk sok időt a szállodán kívül, és egyébként sem csúnya a kilátás, csak hát mennyivel szebb lenne a kék tenger… Persze nem az a fontos, hogy mi van kívül, hanem hogy mit kínál a játék belül, de a bangkoki fejezet csak a kötelezőt hozza, elődeit semmilyen értelemben sem tudja felülmúlni.
Becsekkolás
Talán sokan emlékeztek még az első Hitman játék ikonikus pályájára, a Hotel Gallardra, ami a budapesti Gellért hotel virtuális mása, és már csak ezért is különösen kedves szívünknek. Alapvetően mint kiderült (és mint arról egyébként a Contractsban is megbizonyosodhattunk, amelyben ugyanez a szálló Hotel Galarként tért vissza), tökéletes helyszín egy szálloda egy Hitman-féle gyilkosságnak, jó ötlet volt visszanyúlni hozzá a legfrissebb részben is. Most is két célpontot kapunk: a barátnője - valószínűleg véletlen - meggyilkolásával vádolt, de a büntetést megúszó énekest, Jordan Crosst, valamint ügyvédjét, aki lehetővé tette, hogy az elkényeztetett, gazdag, befolyásos családból származó ifjú ne végezze börtönben. Nem olyan nagy és gonosz bűnözők ők, mint korábbi áldozataink, de mivel az átívelő sztori még mindig érdektelen, mindegy is, mit tettek, a lényeg, hogy ne maradjanak életben. A fiú zenekara kibérelt egy teljes emeletet, ahova stúdiót építtetett, ráadásul saját őröket is hoztak. Az egész pálya a párizsi helyszínre emlékeztetett, csak kisebb kerttel, és míg ott a szabadban is bőven tudtunk mit csinálni, itt elég korlátozottak a lehetőségeink. Kihallgathatunk egy beszélgetést, lemehetünk a pincébe, vagy felmászhatunk egy csövön, de az idő nagy részét bent, az épületben töltjük.
Először fura volt, hogy túl sok lezárt zónába ütköztem bele - egy emeleten például, ahol csak szobák voltak, egy kivételével egyikbe se tudtam bemenni. Eszembe jutott persze a jó öreg, erkélyen átmászós trükk, de a kinyitható szoba kivételével (plusz alatta és fölötte) sehol sem volt erkély. Ahol folyosót vártam, ott zsákutcába ütköztem, és csak nagy kerülővel mászhattam át egyik szárnyból a másikba. Nem mindig volt egyértelmű, melyik ajtó nyitható, és melyik nem, sőt az egész épületet nagyon érdekesen rakták össze, ami igazából nem baj, ösztönzi a felfedezést.
Nehezebb, mint gondoltam
Különösen tetszett Jordan kiiktatásának egyik módszere, amiben egy torta is szerepet játszott. Nem akarom lelőni a poént, de azért érdekes volt, hogy megpróbáltam őt elcsalni egy érmével, viszont ahelyett, hogy személyesen jött volna oda hozzám, egy őrét küldte, és ezzel egy kicsit átszervezte betonbiztos tervemet. Úgy láttam, számos módszer valamivel több talpraesettséget és szervezést igényelt.
Az új Hitman játék minden korábbi epizódjának varázsát a helyszín adta, most azonban a szálloda valahogy túl szűknek érződik, túlságosan tagoltnak, és egy kicsit üresnek. Sehol sincs tömeg, ami egyébként Marrakeshben erőltetett is volt már, úgyhogy ezt annyira nem bánom, de túlságosan elkülönül egymástól a személyzet, az őrök és Jordan pereputtyának zónája, ami könnyűvé teszi az álruhában mászkálást. Ráadásul a második végigjátszáskor már mindenhol jártam, holott anno Párizsban sokadjára is találtam valami újat. Két rész még hátravan, meglátjuk, az Egyesült Államok és Japán mit kínál.
