Két hónapja már, hogy a 47-es ügynök újra munkába állt, és Párizsban kavarta fel az alvilágot egy divatbemutatón. A Hitman első epizódja jól sikerült (ha őszinték akarunk lenni, a vártnál jobban), és akadtak ugyan technikai problémák, de a modern kor csodája, hogy ezeket frissítésekkel sorban lehet javítani. Mikor április végén a második rész, a Sapienza is megjelent, a vele együtt érkező frissítés lehetőséget adott az azonnali újracsatlakozásra, amennyiben megszakadt a kapcsolat a szerverrel (ez volt az egyik legidegesítőbb hiányosság korábban). A csapat szinte minden héten kiadott egy javítócsomagot, illetve kitolta az Escalation küldetéseket, amelyek még mindig a játék fénypontját jelentik (ezek azok, amelyekben mindig eggyel több feltételt kellett teljesítenünk, hogy sikerrel vegyük a kihívást). Volt honnan és még mindig van hova fejlődni, de nemcsak az alapjáték, maga a keret lett jobb, hanem az új helyszín, Sapienza is szinte minden tekintetben felülmúlja Párizst.
Laknám
Őszintén szólva az eddig bemutatott helyszínek közül ezt vártam a legjobban; Párizs már a képek alapján is olyan szürke volt, mint végül a játékban lett, és a következő, Marrákes sem tűnik sokkal színesebbnek. Sapienza viszont egy tengerparton fekvő kisváros gyönyörű panorámával, macskaköves utcákkal, egy hangulatos kis cukrászdával, utcai artistával és persze a maga sötét titkaival. Itt található ugyanis egy alapvetően visszahúzódó biomérnök, Silvio Caruso villája (amit egyébként családjától örökölt), melyben ő és egy pályatársa, Francesca De Santis tartózkodnak. A két tudós az aktuális célpontunk, de a missziót némileg megnehezíti, hogy nemcsak őket, de a villa alatti titkos laboratóriumban őrizgetett halálos, tömegpusztító fegyvernek szánt vírust is meg kell semmisítenünk. Ez utóbbi a legnehezebb, feladatunkat tudósok és sörétessel felszerelt katonák is akadályozzák. Talán egy kicsit túl is szaladtak vele: sem öltözködni nem akartam annyit, amennyit kellett, sem minden lépés után azt figyelni, ki vehet észre.
Míg Párizsban a többszintes villa és közvetlen környezete volt a játszóterünk, itt egy valamivel kisebb házat kapunk, viszont a várossal együtt az egész bejárható terület nagyobb. Több épületbe bemehetünk (egy fodrászatba is, ahova azért a 47-es ritkán jár), meglátogathatunk egy templomot, egy temetőt vagy a főszereplőt is foglalkoztató ICA titkos rejtekhelyét, mely utóbbi igazából egy egyszobás lakás egy földre dobott matraccal. Ennek nincs sok szerepe a főküldetés során, viszont két Escalation is volt, ahol minden egyes szinten aktívan használtam.
A mama főztje
A Sapienzában is visszaköszön néhány korábban már látott gyilkolási módszer, mint mondjuk az étel megmérgezése, de teljesen újak is jöttek. Beöltözhetünk például pszichológusnak, hogy egy terápiás foglalkozás közben nyomjunk párnát Silvio arcába, vagy magánnyomozónak, hogy egy privát találkozón kukába rejtsük Francesca hulláját. A párbeszédeket még mindig izgalmas hallgatni, bár jobb lett volna, ha az amerikai angol akcentust lecserélik olaszosra.
A korábbi hibák szinte teljesen eltűntek (bár a töltési idő még mindig hosszú), a helyszín hangulatosabb, a feladat és a szituációk hitmanesebbek, mint valaha, így bátran kijelenthetjük, hogy a Sapienza nemcsak a Párizsnál jobb, de a korábbi játékok küldetéseivel összevetve is az élmezőnyben szerepel. Az is látszik, hogy már kevésbé számít, milyen a főküldetés, csak a helyszín legyen jó, és akkor az Escalationökkel és egyéb megbízásokkal kihúzzuk a következő részig. Ezt várjuk Marrákestől is.
