A kviddics fura sport. Oké, a Harry Potter világában sok minden "fura", de ennek működésébe, szabályaiba akkor is bele lehet kötni, ha elfogadjuk, hogy Hermionénak végtelenül mély varázstáskája van, és hiába minden közös kaland, kémia, dinamika, a lány mégis csak Ront választotta a végén Harry helyett.
Vegyük például azt, hogy három karika jelképezi a kaput, de mindegy, melyikbe dobják bele a hajtók a kvaffot, ugyanúgy 10 pont jár nekik. Vagy említhetjük akár azt is, hogy a játékosok nyugodtan lerúghatják egymást, sőt csapatonként egy-egy játékosnak kifejezetten az a feladata, hogy fájdalmat okozzon az ellenfeleknek, letaszítsa őket a seprűikről. Aztán ott az aranycikesz, aminek elkapása jelentős előnyhöz, sokszor egyenesen győzelemhez juttathatja valamely csapatot, és két játékos csak azért dolgozik, hogy ezt az apró, gyors, szárnyakkal bíró gömböt megszerezze.
Ezen szabályok mindegyike visszaköszön a Quidditch Championsben, ami nagyjából hűen modellezi a J. K. Rowling által megálmodott sportot, és ezzel kiszolgálja a rajongókat, akik sajnálták, hogy a Hogwarts Legacyből a varázsvilág népszerű kompetitív szabadidős tevékenysége teljesen kimaradt. Ennél többet viszont egyelőre nem ad.
Megverlek, aztán a csapatodat is!
A játékban alapvetően az a felállás, hogy a hétperces mérkőzések során mindkét csapatban van három hajtó, akiknek az a feladatuk, hogy a kvaffot az ellenfél karikáiba tereljék, ezzel tíz pontot szerezve csapatuknak. Az őrzők, avagy kvázi kapusok dolga értelemszerűen ezt megakadályozni, ők végig hátul maradva dolgoznak a védelmen. Egy-egy terelő a nála lévő, gurkó nevű labdával, valamint egy ütővel megpróbálja leverni a másik csapat játékosait, szabotálva a pontszerzést, egy-egy fogó pedig azt figyeli, mikor bukkan fel az aranycikesz, majd ezt kergeti, amíg el nem tudja kapni.
Ha egyedül játszunk, bárkit irányíthatunk, szabadon válthatunk köztük - egy tutorial alaposan elmondja, melyik szerepben hogyan kell viselkedni, mit csinálnak az egyes gombok, és a hajtók közti váltás egy gombnyomással, azonnal végbemegy. A többjátékos módban csupán három-három játékos eshet egymásnak, és menet közben mindannyian két szerep között válthatnak: mindenki hajtó, de egyikük terelővé, a másik őrzővé, a harmadik meg fogóvá válhat egy szempillantás alatt, mintha a lelke szállna át az épp irányítani kívánt másik szereplőbe. Mivel a fogónak tulajdonképpen semmi dolga, amíg a cikesz nincs a pályán, az ezt a szerepet betöltő játékosnak egyértelmű, mikor kell váltania, ugyanakkor a terelő mindig jól jön, akár a fogót, akár a hajtókat kell kiiktatnia, így akire ez a szerep jut, jobban teszi, ha hanyagolja a hajtó mivoltát.
És ez többnyire tök jól működik: az irányítás magától értetődő, kellően sokoldalú és könnyen megszokható, izgalmasak az offline meccsek, amikben a gép által irányított játékosok is kompetensek, nem kell nekünk mindenhol ott lennünk a győzelemhez, ha nem akarunk védeni, csak támadni, az is belefér. Online mérkőzésekben az épp nem irányított három karakter szintén magától dolgozik, de jó, hogy át tudunk kapcsolni, ha aktív résztvevői szeretnénk lenni akár a cikeszüldözésnek, akár az erőszaktevésnek a terelő szerepében. Egyedül a gurkó elkerülése hibás: egy mérő mindig jelzi, ha közelít felénk, és elvileg egy jól időzített gombnyomással ki tudunk térni előle, de sokszor akkor is eltalál, ha a megfelelő pillanatban nyomjuk meg a kitérés gombját.
Egy jó bajnokság?
A négyfelvonásos, egyenes kieséses bajnokságokból álló sztorimódon fájóan gyorsan végig lehet haladni: először Weasley-éknél gyakorlunk, aztán a Roxfort jön a négy házzal, majd a Beauxbatons és a Durmstrang csapata mérkőzik meg az Egyesült Királyság varázslóiskolájával. Ha mindezen túljutottunk, akkor végül következik a világbajnokság 16 nemzeti csapattal, köztük Ugandával, Ausztráliával és Japánnal. Sorra oldjuk fel a komolyabb nehézségi szinteket, és igazán csak a magasabbak kínálnak érdemi kihívást, a többinél könnyen meg tudjuk szerezni a győzelemhez szükséges 100 pontot (a cikesz itt csak 30-at ad, ellentétben a filmes-könyves 150-nel). Van még egy gyakorlómód, illetve egy olyan, amiben mi választhatjuk meg a pályát és a csapatokat, de ennyi - nincs nagyszabású online bajnokság, online rangsor, nincs bármi egyéb mód, ami akármennyi változatosságot adna. Az - egyébként csodálatosan megrajzolt - stadionok számával (hat, némelyik több évszakban) még ki lehet békülni, de módokból elfért volna több is.
Fejleszthetjük ugyan karaktereinket 10 skillpont ízlésünk szerinti elosztásával, de ezt elég gyorsan letudhatjuk, utána meg marad a grindolás, hogy meg tudjuk szerezni az öltözékeket, seprűket, kiegészítőket. Ez így nem fogja megtartani még a legnagyobb rajongókat sem. A jó hír, hogy már tervben vannak a következő hónapokra tematikus események, újítások is, viszont egyelőre csak annyi biztos, hogy még idén jön egy 6v6-os PvP mód. Hogy mi vár ránk ezen túl, az kiváló kérdés, nagyon fontos a játék jövője szempontjából - ha semmi szignifikáns, akkor csak sajnáljuk, hogy nem építették be a Hogwarts Legacybe ahelyett, hogy 30 euróért árulnák.
Hírek, érdekességek, tippek, ajánlók, unboxing, hardveres videók, minden, ami 1-2 percbe belefér. Kövess minket TikTokon is!
A Quidditch Champions olyan élményt ad, amilyennél a virtuális kviddicsezés nem igazán lehet jobb, és ugyanakkor túl kevésnek érződik. Néha, rövidebb menetekre jó elővenni, könnyű átélni a hangulatát, de három-négy meccs után ugyanilyen egyszerű félretenni, és keresni valami mást. Még lehet belőle valami jó, és az, hogy a PS Plus előfizetőinek ingyen járt, nagy lökést adhat neki - kompenzálhatja, hogy PC-n a napokban már az 1000-et se érte el az egyszerre játszók száma.
