Igazából senki sem számított arra, hogy sztori-DLC-vel bővül a Gears 5, hiszen az ilyesmi nem jellemző a sorozatra. Annak idején a Gears of War 2-höz utólag kiadtak ugyan egy nyúlfarknyi pluszfejezetet, a Road to Ruint, a Gears of War 3-hoz pedig érkezett egy jóval mackósabb DLC (a címszereplő irányítását is a kezünkbe adó RAAM's Shadow cselekménye időrendben megelőzte az első rész eseményeit), de ezeket leszámítva kizárólag a többjátékos tartalmakat ontotta magából az Epic Games, és ugyanígy tett később a The Coalition is.
Emiatt kellemes meglepetés a Hivebusters, még akkor is, ha létezésének célja Kait, Marcus, JD és Del lezáratlan történetének folytatása helyett inkább az, hogy gyarapítsa a széria legendáriumát, és hogy hozzátegyen valamennyit a teljes képhez. Persze ez nem feltétlenül baj, elvégre tartogat még Sera véres konfliktusokkal terhelt múltja, jelene és jövője más elmesélnivalót is a Fenixek kompániájának kalandjain kívül.
A skorpió születése
Ezúttal olyan szereplők állnak a fókuszban, akikkel már mindenki találkozott, ha legalább egy alkalommal szerencsét próbált a Gears 5-tel együtt debütált Escape játékmódban. Ennek lényege, hogy a Jeremiah Keegan, Lahni Kaliso és Leslie Macallister alkotta trió önként felkínálja magát egy-egy snatcher prédájául, hogy a bestiák bendőjében utazva jussanak be a raj (a súlyos áldozatok árán legyőzött sáskák új generációja) valamelyik fészkének szívébe, majd kivágva magukat beidőzítsék a náluk lévő szerkezeteket, amelyek rájuk is veszélyes gázt pumpálnak a levegőbe a visszaszámlálás lejártával. Amint beindul a folyamat, kezdetét veszi a nyaktörő menekülés a kijárat felé a feltartóztathatatlanul hömpölygő méregfelhővel mögöttük, és felbőszült, állig felfegyverzett rondaságokkal előttük.
Eddig mindössze egy öt füzetből álló képregény foglalta narratív keretbe a Scoprio osztag ténykedését, amivel gyanúm szerint a játékosok többsége nem találkozott, így a Hivebusters DLC remek alkalom arra, hogy megismerjük mindhármójukat, amint első bevetésükre indulnak a sáskák ellen vívott háború nyugalmazott parancsnoka, Victor Hoffman irányítása alatt. Természetesen hamar beüt a ménkű, a csapatszállító Condor lezuhan, a skorpiók pedig a trópusi éghajlatú Galangi-szigetek egyikén találják magukat.
Dicséretes, hogy a fejlesztők igyekeztek elszakadni a szériára korábbi epizódjaira jellemző nagyobbrészt urbánus és indusztriális környezettől. A Hivebusters helyszíneinek legtöbbje - főként a díszkivilágításba öltöztetett falu - bizony elférne bármelyik Tomb Raider vagy Uncharted epizódban, és az atmoszféra is telitalálat. Az embernek óhatatlanul kedve támad az ősi romok között kószálva minden rejtett zugba bekukkantani, vagy egyszerűen csak belefeledkezik a gyomrából a magmát felköhögő tűzhányó látványába. Ugyanakkor le kell szögeznem, hogy tulajdonképpen végig csőben haladunk - az időnként beiktatott elágazások ezen a tényen mit sem változtatnak -, ami a Gears 5 open world-jellegű, jéggel és hóval borított tundrája, valamint vöröslő homoksivataga után visszalépésként értékelhető.
A skorpió fullánkja
A már említett Hoffman mellett további nevesített karakterek is felbukkannak az alapjáték cselekményéhez csak érintőlegesen kapcsolódó Hivebustersben. A szereplők között kezdetben megfigyelhető távolságtartást és bizalmatlanságot idővel (talán túlságosan is gyorsan) felváltja a kölcsönös tisztelet és bajtársiasság, tanúi lehetünk annak, amint hőseink megnyílnak és beszélni kezdenek múltjukról, fényt derítve tetteik mozgatórugóira. A nettó 3-4 órányi játékidő azonban érezhetően gúzsba kötötte az írók kezét, akiknek ennyi idő alatt csak módjával sikerült elmélyíteniük a főszereplő hármas személyiségét. És bár emiatt a kiegészítő narratíváját vélhetően sosem fogják díjakkal elhalmozni, tisztességgel teszi a dolgát, és gondoskodik arról, hogy legyen okunk minden sáskát lepuffantani, cafatokra robbantani vagy a teljes képernyőt vérpermetbe borítva szétfűrészelni. Úgyis a fedezékharcos akció adja a mindenkori Gears-élmény velejét, és nem kivétel ez alól a Hivebusters sem.
A The Coalition combat designerei jól kiegyensúlyozott, kihívásokban bővelkedő összecsapásokat terveztek meg számunkra, így valóban diadalként éljük meg, ha nem hagyjuk ott a fogunkat a küzdelemben. Igaz, ennek az érzésnek az intenzitása a nehézségi fokozat mérséklésével egyenes arányban csökken, de megkockáztatom, hogy még a második azaz Intermediate szinten sem feltétlenül sétagalopp.
Jack, a multifunkciós drón hiányát ellensúlyozandó, az osztag mindhárom tagja megkapta az Escape módból ismerős Ultimate képességét. Keegan egy adott körön belül újratölti mindenki lőszerkészletét, Mac kizárólag egy irányban átlőhető erőteret vetít ki maga elé, míg Lahni bénító elektromos pengéit forgatva ront neki az ellenségnek. Mindhárom skill hatásfoka javítható a pályákon elrejtett fejlesztésekkel, emiatt sem érdemes fejetlenül rohanni, inkább szánjuk rá az időt a felfedezésre, az opcionálisan kinyitható ajtók felkutatására. Az ultik aktiválása időhöz kötött, még a gép által irányított társakét is elsüthetjük, ám miután más egyéb módon nem utasíthatjuk őket, ezért legfeljebb remélhetjük, hogy az MI a megfelelő helyen parkol le az erőtérrel, vagy hoz létre utánpótlási zónát.
Megvannak ugyan a maga csendesebb, diskurzusokra fenntartott szakaszai, de a Hivebusters jórészt adrenalinpumpáló akciót kínál, és emiatt olyan, mintha lávafolyón rodeóznánk ellenséges tűz közepette. Épp ezt várják el a rajongók, nem? Ami azt illeti, régi-új szereplőgárdájával szívesen találkoznék a későbbiekben is. Értékelem, hogy fejlesztők kitágították a Gears univerzum határait, élmény belekóstolni a szigetlakók kultúrájába és hitvilágába - még ha csak a felszínt kapargattuk is -, és jó látni, hogy Sera élővilága sokszínűbb annál, mint eddig gondoltam.
És persze olyan tükörsima 60 fps-t kapunk 4K felbontáson, hogy azt tanítani kellene. Ráadásul a kiegészítő árazása is korrektnek mondható, elvégre a mai viszonyok között még az egyszer használatos sétaszimulátorokat is drágábban mérik 6490 forintnál. Game Pass Ultimate előfizetés birtokában a széria kedvelőjeként pedig már egyenesen vétek lenne kihagyni.
