Nehéz egy epizódikus játék minden egyes részénél elmondani, hogy most éppen mi volt jó vagy nem jó. Mintha egy regényt a fejezetei vagy egy filmet a jelenetei összeadott értékelése határozna meg, egyszerűen csak átlagolva a részeket. A Telltale szériák alapvetően egy kaptafára épülve honosítottak meg egy stílust (mint interaktív dráma), amelyet szigorú paraméterek mentén követnek, több-kevesebb sikerrel. A Trónok harca vonal szerencsére nagyon fekszik ennek a stílusnak, ebben nyilván benne van az is, hogy az írók remekül tudnak az adott világhoz illeszkedő hangulatot teremteni (gondoljunk csak a The Walking Deadre vagy az egyszerűen zseniális Tales from the Borderlandsre), és ezzel most sincs különösebb probléma. Maga a játékmenet élménye persze továbbra is bőven hagy kívánnivalót maga után (főleg korábbi generációkon és mobilon), de erről annyit hisztiztem már nektek, hogy felesleges tovább rágódni rajta. Viszont egy utolsó fejezet esetében óhatatlanul is számot kell vetni az egész évadról, hiszen saját döntéseink most érnek be, most láthatjuk a drámai végkifejletet. Illetve annak sajnálatos hiányát. Mert hát közbeszólt a folytatás.
Nincs elégtétel
A Boltonokhoz hasonlatos (értsd szadista rohadékokkal teli) Whitehill családdal viaskodás épp elért arra a pontra, hogy már jó lett volna valahogy véget vetni neki, de jött a hír, hogy az HBO második évadot is akar, a Telltale meg ugye szereti a pénzt, hülyék is lennének nem folytatni a szériát. Biztos vagyok benne, hogy végig tervben volt a folytatás lehetősége, de mégis olyan érzésem támadt a játék végén, mintha valahol itt kapták volna meg a zöld lámpát, és mindent úgy kellett forgatni, hogy új szálak és lehetőségek maradjanak nyitva a nagy dráma közepette. Így hát nem volt gigászi küzdelem, sem katarzis, csak egy véres és sötét felvezetés a második évadhoz. Az előző epizód végén rettenetesen nehéz döntést kellett hozni (két kulcsfontosságú karakter élete között választani ugyebár), ennek hatása szinte az egész befejezést belengi.
A The Walking Dead második évadja végén nagyon eltérő befejezéseket láthattunk, itt már viszont azt is kipróbálhatjuk, hogy egy végleges döntés hogyan viszi tovább a sztorit. Szerencsére nem pont ugyanaz a jelenetsor vár minket mindkét esetben, Ash és Rodrick egészen eltérő helyzetekbe kerülhetnek, persze a nagy finálé mindkét esetben szinte ugyanaz lesz. Viszont így már érdemes kétszer végigvinni a játékot (legalábbis ezt a részt mindenképpen), mert nagyon érdekes szálakon juthatunk el a végkifejletig. Még ennél is érdekesebb Mira helyzete, aki saját magára nézve hozhat egészen szerteágazó döntéseket, amelyek jelentősen megcsavarhatják a majdani második évadot. Egyedül Gared Tuttle Falon túl történő szerencsétlenkedését nem nagyon tudom hova tenni, ott már olyan elemeket is bevontak, amit a Bran-szál csak kapargatott. Kíváncsi vagyok, kikerekedik-e még ebből valami érdekes a nagy egészre vetítve, és persze hogy mennyiben lehetnek az itteni történések hatással a regény és a sorozat világára (mert idővel nagyon furcsa lesz, ha semennyire).
Hogyan tovább?
Nehéz úgy beszélni valamiről, hogy az ember nem akar semmi poént lelőni, nézzétek ezt el nekem. A Game of Thrones szériát nagyon is érdemes végigjátszani, és úgy elmerengeni az általam felvetett kérdéseken. Minden hibájával és kötött játékmenetével együtt nagyon érdekes, izgalmas, drámai és brutális, kár, hogy a folytatás lehetősége elvette a játékos lehetőségét a katarzistól. Ráadásul több szálon erősen kérdéses, hogy mi is történhet majd a második évadban, tehát egyelőre csak várom a fejleményeket. De azért titkon remélem, hogy valahol értelme is lesz az egésznek, és nem merül ki annyiban George R. R. Martin univerzuma, hogy mindenki éveken át panaszkodik, hogy közeleg a tél, majd a nagy poén az lesz, hogy mire végre ideér, már mindenki kibelezte egymást.
