Nincs még egy olyan kiadó, amelyik ilyen sokáig kitart bukásra ítélt játékai mellett. A Ubisoft beleszaladt pár pofonba az elmúlt években, de ahogy Rocky mondta a filmben: "Nem az számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, amikor talpon kell maradni." És a francia kiadó bírta a pofont: a Rainbow Six: Siege ma már nemcsak a vásárlók körében, hanem az e-sport-szcénában is az egyik legnépszerűbb lövölde, és ha a Wildlands és a For Honor nem is lett ilyen sikeres (és valószínűleg nem is lesz soha), népszerűségük töretlen, és a kisebb-nagyobb frissítéseknek köszönhetően folyamatosan érkeznek új játékosok, valamint térnek vissza régi rajongók.
Együtt hajtunk, együtt halunk
A nemrég debütált Marching Fire DLC az első nagy fizetős kiegészítő a játékhoz, de a kiadó nem rejtett minden tartalmat egy bankkártyával nyitható széfbe, bőven van minek örülni akkor is, ha nem akarunk többet költeni. Badarság lenne a fizetős Arcade Mode-ot önállóan értékelni, hiszen az ilyen fejlesztések kéz a kézben járnak az ingyenes bővítményekkel: egyik nem létezhetne a másik nélkül. Ez egyébként egy egyedül és kooperatívan is játszható kampány, kihívások folyamatosan nehezedő sorozata, ahol nincs két egyforma harc: a játék véletlenszerű ellenfeleket dob be az arénába, és az egészet megspékelni különböző módosítókkal: folyamatosan csökken az életerőnk, kevesebbet sebzünk, gyorsabban fogy a staminánk, vérzést okoznak a támadások, vagy gyorsabban töltődik a revenge-méter. Ha álljuk a sarat (ami nem lesz könnyű, mert kaphatunk szinte lehetetlen kombinációt, ami még a legtapasztaltabb játékosokat is megizzasztja majd), akkor exkluzív cuccokat zsákolhatunk be. Sajnos a jutalmazás mértéke nem feltétlenül van összhangban a kihívással: kőkemény szívással alig kapunk jobb kiegészítőket harcosainkra, mint a hagyományos multiplayerben. Ugyanakkor aki valódi megmérettetésre vágyik, és nem riad vissza a folyamatos haláltól, az megtalálja majd a számítását.
Shaolin lettem egy napra
A DLC megvásárlásával azonnal hozzáférünk a Wu Lin klán négy új harcosához (természetesen in-game valutáért is feloldhatjuk ezeket), akik új színt visznek a játékba. Ha valaki hosszú kihagyás után most tér vissza a For Honorhöz, az készüljön fel, hogy a játékmenet nagyon felgyorsult. A korábbi problémára - miszerint sokkal inkább megéri védekezni és egyáltalán nem támadni - a Ubisoft úgy felelt, hogy kibővítette a harcosok eszköztárát olyan támadásokkal, amelyek 400 milliszekundumos animációval rendelkeznek. Ezek annyira gyorsak, hogy fizikai képtelenség lereagálni őket, vagyis agresszíven kell játszani, és meg kell próbálni megjósolni az ellenfél következő mozdulatát.
Szintén izgalmas újdonság az aszimmetrikus Breach-mód, ahol a támadóknak egy kastélyt kell bevenniük, amit a védők pontról pontra hátrálva próbálnak megakadályozni. A 4v4 pálya új színt visz a játékba, de sajnos sokan még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy érdemes a feladatokra koncentrálni, és nem csak kardozni a mező közepén. Csapatban játszva azonban kifejezetten szórakoztató. Mindent egybevéve a Ubisoft egy izgalmas csomagot rakott össze a rajongóknak, és még ha az Arcade Mode ár-érték aránya nem is a legjobb, ha valaki nem akarja kigrindolni az aranyat a hősökre, és kíváncsi a kihívásra, megérhet egy próbát.
