Egy régi karikatúra jutott eszembe, amikor éppen elkezdtem telepíteni szeretett PlayStationömre a FIFA idei epizódját, amelyben egy gamersrácot játék közben temetnek el, hiszen gyakorlatilag megszűnt élni a külvilág számára. És bizony így van ez, még akkor is, ha már a huszonötödik szezonjánál - és persze megannyi különkiadásnál - tart a FIFA. Hiába látott már ezer meccset a foci szerelmese, még mindig ugyanúgy érdekli, ha Ronaldo gólt rúgott a hétvégén. Ha a rajongás felől nézzük, érthető, miért sikeres a világ legkedveltebb sportját bemutató játék. Persze a fejlesztőknek illik évről évre letenni valami újat az asztalra, de bizton állíthatom, tartalomban már-már ott tart a széria, hogy ha kétévente jönne csak új rész, akkor is bőven lenne tennivalónk. Lássuk is, mik az újdonságok.
Gól 2, a film
Mint ahogy a focis körökben kedvelt film folytatta Santiago Munez életét, úgy követhetjük nyomon Alex Hunter életének legújabb történéseit, ezúttal talán még nagyobb sztárok közreműködésével. Hiszen például Cristiano Ronaldo is szerepel a sztoriban, de itt lesz többek között Griezmann, vagy a régebbi sztárok közül Henry és Rio Ferdinand is. Arról nem is beszélve, hogy a régi ikonokat az Ultimate Teamben is begyűjthetjük, de erről majd később.
Az első rész története meglepően jó volt ahhoz képest, hogy szinte semmit sem vártunk ezen a területen; fordulatos, érdekes (jó, nem egy Witcherhez képest), abszolút filmszerű, nem véletlenül állítottam párhuzamba a Gól című filmmel. A Journey pontosan ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, szinte olyan, mint egy sorozat következő epizódja. Már a Rióban induló felvezetés is zseni, utalva ezzel a FIFA Street sorozatra, de később lehet panaszunk a kreativitásra.
Most akkor melyik gomb is a lövés?
Na jó, talán ennyire nem rossz a helyzet, de idén (tényleg) sokat változott a mozgás. Nekem például két napig tartott eljutni a "Mi a rohadt élet folyik itt?"-től a "Hm, nem is olyan rossz."-ig. Hihetetlenül megváltozott például a labda tapadása. Örök "filózófifai" (elnézést) dilemmánk, hogy vajon az-e a jobb, ha erősebben hasonlít a valósághoz, vagy éppen az, ha nem? Mert idén például a kapusok sokkal több erős lövést védenek be a hálóba, mert nem kifelé pattan a testükről a laszti, ami szerintem sokkal reálisabb, mint eddig; ugyanakkor ha mi kapunk így három gólt egy meccsen, nyilván a halálba kívánjuk a fejlesztőket. De nem csak a kapusokhoz, a mezőny tagjaihoz is sokkal kevésbé ragad a labda; nagyon könnyű elsodorni szerelés nélkül is, és ez eleinte extrém idegesítő. Tanácsos még ezenkívül bátran lőni a 16-os környékéről, nagyobb eséllyel mennek be a lövések, mint eddig. Illetve ajánlatos kitanulni a helyezkedést a védőkkel, testtel a labda és a támadó közé belépve, ugyanis ez remekül működik ebben a részben, és hatásos. Egyébként a készítők saját bevallása szerint is hatalmas a különbség a tavalyihoz képest játékmenetben, talán most érződik a legnagyobb az ugrás, ami valaha történt két egymás utáni epizód között.
Azt sem tudom, merre nézzek
Mint azt már szóba hoztam, lehengerlő mennyiségű tartalom került a játékba. Ha valaki, aki mondjuk tíz éve nem játszott vele, megnézné most a FIFA-t, el sem hinné, mennyi lehetősége van. Annak idején nyomtunk egymás ellen meccseket haverokkal, a hardcore FIFA-sok pedig a gép ellen vívták a bajnokságokat otthon, egyre durvább nehézségi fokon, és ennyiben ki is merült FIFA-élmény. Ehhez képest manapság már csak az új, naponta frissülő feladatokból is több van, arról nem is beszélve, hogy minden játékmód szinte naponta frissül, még az egyjátékos módok is. Értem ezalatt, hogy például az Ultimate Teambe bekerült a Squad Battle játékmód, amelyben mások előre elkészített csapatai ellen játszhatunk, de ebben az esetben nem ők, hanem a gép irányítja a focistákat, az általunk kijelölt nehézségi fokon, eltérő jutalmakért.
Egyébként jellemző, hogy sokan nem is kattintanak rá az Ultimate Team menüpontra, holott tulajdonképpen egy másik, komplett játék lakozik alatta saját menüvel, egyéni és többjátékos módokkal. Itt tudunk saját csapatot építeni egy kezdő csomagból kiindulva, döbbenetesen nagy játékos-adatbázisból válogatva. Külön cikket lehetne írni a játékosokkal kereskedésről, a csapatépítés kihívásairól. Akár önálló játékként is kiadhatnák az Ultimate Teamet, kiindulva például a Gwent sikeréből. Idén rendkívül izgalmas játékosikonok is bekerültek, például a brazil Ronaldo vagy az egyetlen aranylabdás kapus, Lev Yasin. Belőlük is három verzió létezik: kettő "nyitható" a nyert vagy vett kártyapakkokból, a harmadikat pedig nehezebb építős feladatokból lehet megszerezni. Az Ultimate Teamen belül csak a single player menüpont alatt öt játékmódot találunk.
Hogy még egy példát említsek arra, mennyire aktuális a játék minden héten, létezik például a "hét csapata" kihívás - igaz, ez már nem teljesen új -, amelyben a valóságban az adott héten jól teljesített játékosokból összerakott csapattal kell játszanunk. De a heti aktualitások a játékosokra egyénenként lebontva is igazak, ugyanis a hét nagymenőit különleges kártyák formájában is megszerezhetjük igazi ritkaságként, mivelhogy limitált ideig érhetők el. Tényleg jó szívvel ajánlom ezt a módot azoknak is, akik "csak" sima meccseket játszanak. Egy ideig én is idegenkedtem tőle, aztán rájöttem, hogy saját klubunk meccseibe talán még jobban bele tudjuk élni magunkat, mint kedvenc külföldi klubcsapatunkéba.
A napra lehet nézni…
… és a FIFA-ra is. A Frostbite csak szépült, nem lehet panasz az EA döntésére, hogy minden játékukat ez hajtsa meg. Különösen érezhető ez a sztorimód filmes részeiben, ahol volt lehetőségük a készítőknek maximálisan kihasználni a motion capture és a motor nyújtotta lehetőségeket. Pont a Frostbite hiánya miatt nem került be egyébként ez a játékmód a Switch-verzióba. A hálók rezdülése viszont nagyon fura lett, remélem egy patch orvosolni fogja, mert mindenre emlékeztetnek, csak a valóságra nem. Ami a PC-s verziót illeti, panaszra ott sincs okunk, Heisenberg kolléga GTX 770-esén full HD-ben a 60 fps semmi problémát nem okozott, pedig nem a legújabb kártyáról beszélünk.
Végtelen történet
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mára mennyire sokféle élményt nyújt a FIFA. Szinte el sem tudom képzelni, milyen új módokat lehetne még belepasszírozni a játékba, és ahogy a nagy FIFA-játékos és e-sport-szakértő Gabu mondta: már szinte nemcsak a játékért fizetünk, hanem a folyamatosan naprakész tartalomért, körítésekért, versenyekért is. Ilyen szempontból egy focirajongó számára maximálisan megéri kifizetni a FIFA 18 árát. Erősen kétlem, hogy a következő rész megjelenéséig az összes játékmód minden lehetőségének egyáltalán a közelébe tudnánk jutni.
