A Ubisoft nagy szerencséjére a Crytek egészen másfelé indult tovább a Crysissal: bár abban is felfedezhetők a Far Cry jellegzetességei (meseszép trópusi környezet, döbbenetes grafika, sci-fibe hajló történet és helyszínek). A Far Cry 2 más elemeket visz tovább. Nem lesz benne sci-fi, megmarad viszont a látványos harc különféle zsoldosok kisebb-nagyobb csoportjaival, megmarad a kiváló mesterséges intelligenciából (is) fakadó taktikázás lehetősége, a számtalan fegyver és jármű - köztük a jellegzetes siklóernyővel -, az egzotikus környezet, a hatalmas távolságok, a felfedezés izgalma és a szabadságérzet.
Szavannák, fekete nők, ó-ó-ó...
A Ubisoft Montreal érdekes modellt dolgozott ki, hogy hitelessé, mégis változatossá tegye a vidéket. Képzeljünk el a játéktér közepén egy hatalmas folyót (én már el is képzeltem, szóljatok, ha megvagytok), melynek partjait gazdag növényzet övezi, mert a növényzet már csak ilyen, szereti a vizet. Ha gondolatban távolodni kezdünk a víztől, a buja dzsungel lassacskán ritkulni kezd, majd szavannás vidék váltja fel. Még messzebb kerülve elérjük a sztyeppéket, egyre szárazabb a vidék, egyre kövesebb a talaj, végül megérkezünk a sivataghoz. Bár tényleg szabadon kószálhatunk az első perctől kezdve, itt a határ: ahogy a Far Cry-ban helikopterek lőttek szitává minket, mielőtt leestünk volna a térképről, a folytatásban a sivatag nyír ki minket.
Az ész a fontos, nem a haj
A Far Cry mesterséges intelligenciája meglepően jó volt, néhány elemét a Ubisoft is átemelte. Ilyen például a "vezér" karakterek szerepe. Ellenfeleink viselkedése több tényezőtől függ: másképp viselkednek nappal és éjszaka, tiszta és viharos időben, dzsungelben vagy átláthatóbb terepen. Moráljuk dinamikusan változik, és egymásra is reagálnak, hierarchiájuk szerint - látványosan megzavarodnak például vezetőjük elvesztésekor, akinek a morál fenntartása a feladata. Az MI korai tesztfázisában még az is előfordult, hogy lövöldözés közben az egyik zsoldos olyannyira bepánikolt, hogy szabályosan összeesett, mire a csapat vezetője szemrebbenés nélkül lelőtte. Ez a végleges verzióban nyilván nem fordulhat elő (nem túl hihető, hogy egy többszörös túlerőben lévő csapat valamelyik marcona zsoldosa idegösszeroppanást kapjon egyetlen ellenféltől), de maga a mechanizmus mindenképpen érdekes és - kisebb polírozásokkal - működőképes.
Ria, ria, malária
Hiába énekelte meg oly emlékezetesen a KFT zenekar annak idején, Afrika azért mégsem az a "tömény romantika". Ahogy az arrafelé megszokott dolog, adva van egy polgárháborútól sújtott állam, két politikai érdekcsoporttal, akik szüntelenül igyekeznek egymást taposva hatalomra kerülni. Közben a nép sanyarog, néhány ravasz gazfickó pedig betegre keresi magát - például úgy, hogy fegyvert ad el a szembenálló feleknek. Nem lövök le túl nagy poént, mert rögtön a játék elején kiderül, hogy magáról a főgonoszról van szó: eleve azért érkezünk, hogy végezzünk vele. A tervbe sajnos hiba csúszik, mivel leterít minket a malária (a tanulság: a szúnyogokkal vigyázni kell, és még fogmosáshoz is csak whiskyvel szabad öblögetni), így viszonylag harcképtelenül fetrengünk egy kórházi ágyon, amikor célpontunk váratlanul meglátogat bennünket. Ez ám a kellemetlen meglepetés. A gazfickó tudott a tervünkről, és csak hogy tovább alázzon, még egy pisztolyt is ad nekünk, hogy nyugodtan lőjük le, ha majd végre el tudjuk kapni. Mivel egy darabig még összes szabadidőnket kitölti a váltóláz, célpontunk eltűnik szem elől, és sejthető, hogy nem lesz egyszerű menet, míg eljutunk hozzá.
De a Crysis akkor is Crysis...
A legkényesebb pont nyilvánvalóan a grafika, hiszen a Crysis lélegzetelállító realizmusával szinte képtelenség versenyezni. A Far Cry 2 NOMAD engine-jének azonban nem kell szégyenkeznie, nagyon hangulatos, részletgazdag és élő képi világot biztosít, olyat, ami méltó az első részhez. Külön érdemes kiemelni a tűzeffektet vagy az időjárás változását (ki is vannak emelve, valahol dobozban) de ellenfeleink megjelenítése is igényes lesz. Változatosságukról a GTA IV-ben is használt módszer gondoskodik: az összes Névtelen Béla, akiket általában számolatlanul küldünk a másvilágra, véletlenszerűen generált lesz: a játék előre meghatározott ruházati elemekből és 55 fejből rakja össze őket, két egyformát látni a lottóötös esélyével vetekszik majd. Persze ettől még nem fogunk minden hullát egyenként megkönnyezni, de mégsem lesz az az érzésünk, hogy csak ömlenek a tökegyforma keménylegények, mi pedig ugyanazt a fazont sorozzuk le századszorra is. Minden adva van tehát egy remek FPS-hez, és a Ubisoft neve számunkra elég ahhoz, hogy higgyünk a Far Cry 2 sikerében. Hogy ez az "igazi" örökös-e, vagy sem, voltaképp érdektelen. A Far Cry első része kiváló játék volt - inkább örüljünk annak, hogy két ilyen minőségi folytatást kapunk hozzá. Vagy mit.
