Pontosan 30 évvel ezelőtt két angol úriember (David Braben és Ian Bell) elkészített egy legendát. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy ez a játék évtizedekkel megelőzte korát, de aki aktívan játszott abban az időszakban az pontosan tudja, hogy szó sincs semmiféle túlzásról, hiszen az Elite Commodore 64-en maga volt a csoda. Nyolc galaxis, egyenként 256 bolygóval elképzelhetetlenül nagynak számított akkoriban, főként annak tükrében, hogy C-64-en mindössze 64 Kbyte memória állt rendelkezésre, így a készítőknek minden tudásukat össze kellett kaparni annak érdekében, hogy egy ilyen izgalmas, nyitott világú űrszimulátort elkészíthessenek.
30 év kufárkodás
David Braben 2012-ben egy sikeres Kickstarter kampányt követően összekalapozott másfél millió fontot. Ez a pénz elegendőnek bizonyult a két éves fejlesztés finanszírozására és 2014 december közepére el is indulhatott a nagy kaland. A béta fázisoktól tudatosan távol tartottam magam, jobban szeretem a teljes, hibáktól mentes játékot letesztelni. A megjelenés előtt néhány játékosnál kiverte a biztosítékot az a bejelentés, hogy a játék állandó online kapcsolatot igényel, de az igazat megvallva ez nekem már nem okozott komolyabb lelki törést, közel 1000 óra a Diablo 3-ban megtanított arra, hogy figyelmen kívül hagyjam ezeket az apró kényelmetlenségeket. Cserébe viszont kaptam egy hatalmas világot, ahol űrhajók tízezrei várják azt, hogy valami zsíros vérdíj reményében szilánkokra robbantsanak.
Minden kezdet nehéz
Rögtön az elején el kell hogy keserítsek minden COD-on és hasonló „AAA” kategóriás játékon szocializálódott játékost, ez nem az ő terepük, jobb ha visszavonulnak. David Braben és csapata igazi hardcore szimulátort alkotott meg, ami cseppet sincs tekintettel arra, hogy kezdők vagyunk. Igaz ugyan, hogy van néhány tréning küldetés, de ezek inkább csak amolyan kötelező körnek tűnnek, ezekből nem fogunk túlságosan nagy tudásra szert tenni. Kezdéskor mindössze egy vacak Sidewinder űrhajót és 1000 rongyos kreditet kapunk, ami szinte semmire sem elegendő. A legfontosabb feladatunk az lesz, hogy ezt a hajót minél gyorsabban lecseréljük valami használhatóra. Két út áll előttünk: lehetünk tisztességes kereskedők, akik árufuvarozásból igyekeznek kifizetni a számláikat, de akár választhatjuk a harcosok klubját is. Jómagam kereskedőnek álltam, ezzel a módszerrel néhány nap alatt sikerült szert tennem egy legendás Cobra MKIII-as űrhajóra, ezzel azért már nem nagyon mernek kekeckedni a kezdő kalózpalánták. Nem mondom hogy a fuvarozás olyan eszméletlen izgalmas tevékenység, bár párszor volt rá példa, hogy kalózok rántottak ki a hipertérből csak azért mert tele volt a rakterem teával.
A kezdők egyik legnagyobb ellensége mégsem az űrhajóval rendelkező fosztogatók, hanem a landolás. Bizony az első néhány próbálkozás közben nagyon csúnyán összekarcoljuk a Sidewinder dukkózását, de még az is előfordulhat, hogy olyan szinten eltévedünk a hatalmas hangárban, hogy azt az állomás védelmi rendszere ellenséges tevékenységnek veszi és darabokra szed a lézerágyúival. Nem kell elkeseredni, hiszen a biztosításunk fedezi a hajónk értékének a 95 százalékát, így nem ér akkora veszteség. Azt azért nem árt észben tartani, hogy a rakományra nem vonatkozik a biztosítás (azt bukjuk nagyon csúnyán), illetve a hajók biztosítására elegendő pénznek kell lennie a számlánkon (a Sidewinder kezdőhajó ingyen van). Lehetünk persze vagányak és kimehetünk biztosítás nélkül, de nem lesz őszinte a mosolyunk ha egy izgága fejvadász szétlövi a hátsónkat valami közlekedési bírság miatt. Én szóltam előre.
A fegyverek szava
Jelen pillanatban 15 különböző űrhajót vehetünk meg, de a fejlesztők ígérete szerint közel 30 közül választhatunk hamarosan. A hajók nagyon jól megkülönböztethetők egymástól, teljesen másként kell repülni egy teherszállítóval, mint egy mozgékony vadászgéppel. Az összes hajót tetszés szerint módosíthatjuk, rakhatunk rájuk egy rakás fegyvert, lecserélhetjük a hajtóműveket, erősebb páncélzatot illeszthetünk rájuk, megnövelhetjük a rakodóteret, kicserélhetjük a fedélzeti műszereket, dokkoló számítógépet vehetünk. Minél nagyobb a hajó annál erősebb egységeket vehetünk, persze csillagászati áron. Fegyverekből is elég széles a választék, lézereket, ágyúkat, railgunokat és rakétákat pakolhatunk a hajónkra. Vannak fix fegyvertípusok, ami azt jelenti hogy minimális rásegítésük van a célzásra, cserébe viszont elég erősek.
Aztán ott vannak a gimballed rendszerek, ezeknél már nem követelmény a pontos célzás, automatikus célkövetéssel rendelkeznek, cserébe viszont kevésbé hatékonyak. A toronylövegek 360 fokos célkövetést biztosítanak, általában a nagyobb hajók vannak ilyen fegyverekkel felszerelve, ami nem hátrány akkor ha valami fürge vadász folyamatosan molesztál hat óránál. A lézerfegyverek óriási mennyiségű hőt termelnek, így elég keveset lőhetünk velük, viszont nem kerül pénzbe a használatuk. Az ágyúkba, az akna és a rakétavetőkbe szánt lövedékek sok pénzbe fájnak (ráadásul menet közben ki is fogyhatnak), viszont folyamatosan lőhetünk velük. Jellemzően a lézerek a pajzs ellen, a kinetikus lövedékek meg a hajó páncélzata ellen hatékonyak, érdemes ezt harc közben észben tartani.
Valami van, de nem az igazi
Jelenleg az Elite: Dangerous egy nagyon jó keretrendszernek, de egy közepes játéknak felel meg. Hihetetlenül addiktív a kereskedelmi része, de nagyon üres még az egész világegyetem, ezt a kissé háttérbe szorított harci részek sem tudják kompenzálni. Kereskedőként még viszonylag könnyű dolgunk van, kis kutatással megtalálhatjuk azokat a helyeket, ahol viszonylag rövid idő alatt tisztességes haszonra lehet szert tenni. Online módban azonban a legnyereségesebb kereskedelmi utak hamar kiszáradnak, hiszen a kereslet-kínálat törvénye nagyon hamar elapasztja a profitot. Aki nem akar bajlódni a többi játékossal az választhatja induláskor a solo módot, ilyenkor nem fogunk találkozni másokkal, csak egyedül leszünk a saját univerzumunkban (barátokat azért meghívhatunk). Abban az esetben, ha a harc a mindenünk (igazából az egész hajófejlesztés erre megy ki), akkor már jóval nehezebb a dolgunk, a kalózok csak elvétve támadnak meg, nekünk kell őket felkutatnunk a hipertérben.
Nagyon hiányzik a játékból egy vagy több történetszál, a fejlesztőknek ezen a téren kellene erősíteni, mert így ebben a formában nagyon gyorsan a tartalom végére érünk. Jó kezdéssel indult az új Elite, már csak arra kell figyelni, hogy elegendő end-game tartalom álljon a játékosok részére. Mint minden magára valamit is adó MMO-ban.
