Németországban nagy hagyománya van a saját fejlesztésű RPG-knek, elég, ha csak a Das Schwarze Auge szerepjátékra vagy a Gothic sorozatra gondolunk. Meglehetősen egyedi darabokról van szó, a kommerszebb RPG-ken szocializálódott szerepjátékos nem is mindig tudja befogadni ezeket az alkotásokat.
Megint az a fránya meteor
Az ELEX a Gothic alkotóinak új, külső nézetes akció-szerepjátéka. A sok viszontagságot látott fejlesztőcsapat jelen pillanatban a THQ Nordic szárnyai alatt alkot, és megosztó kalózos játékuk, a Risen sorozat óta most először próbálkozik új címmel. Azt már az elején pontosan tudtuk, hogy nem szabad olyan kaliberű játékot várni az esseni srácoktól, mint mondjuk a Witcher III. Ennek meglehetősen egyszerű oka van, a CD Project RED több száz alkalmazottal készítette el a Witcher sorozatot, míg a Piranha Bytes stúdiójában csak huszonöt jó munkásember szorgoskodik.
Az ELEX valamikor a távoli jövőben, egy Magalan nevű planétán játszódik. A sztori meglehetősen sablonosan indul, túl vagyunk egy nagy világégésen, amit egy rossz helyen és rossz időben felbukkanó hatalmas meteor idézett elő. A technológia és a fauna romokban, kezdhet mindent elölről a bolygó lakossága. Az összefogás azonban nem az erősségük, négy teljesen eltérő frakció alakítja az erőviszonyokat.
A játék főszereplője Jax, ő az alb frakció képviselője. Ők amúgy a játék rosszaságai; egyeduralomra törnek, érzelem és morál nem hátráltatja őket. Ennek a könyörtelen szemléletmódnak esett áldozatul a főhős: elárulta a saját népe, és sorsára hagyta a vadonban. Egyedül, barátok, fegyver és páncél nélkül kell túlélnie a mutáns lényektől hemzsegő vadonban, távol a civilizációtól. Embert próbáló feladat, még annak is, aki az elmúlt harminc évben a legnehezebb szerepjátékokon edződött. Az egyensúly megtartásának érdekében három másik társaság áll szemben a gonoszokkal. A berzerkerek az első szövetség, amelyet megismerhetünk: teljes mértékben elutasítják a technológiát, törvényen kívül helyeznek mindenkit, aki ilyet használ, és az összes modern eszközt megsemmisítik. A második a papoké: ők a haladás szolgálói, minden lelkiismeret-furdalás nélkül használnak energiafegyvereket, és nem jönnek zavarba akkor sem, ha robotokkal találkoznak. A harmadik fél a számkivetettek csapata: a túlélés érdekében minden eszközt felhasználnak, nem nagyon tudnak válogatni a módszerekben. A játék során mindhárom oldalnak tehetünk kisebb-nagyobb szívességeket. Amint beloptuk magunkat a szívükbe, vásárolhatunk tőlük különböző felszereléseket, ezekkel sokkal nagyobb eséllyel maradunk életben.
Az esélytelenek nyugalmával
Szeretem a kihívást jelentő játékokat, a szerepjátékokkal még a hőskorban ismerkedtem meg. Azokban az időkben a Dungeon Master és a Wizardry sorozat volt a menő, és egyik sem arról volt híres, hogy megkönnyítette volna a játékosok dolgát. Persze az utóbbi években jómagam is elkényelmesedtem, de sem a Witcher III, sem a Skyrim nem okozott igazán fejtörést. Az ELEX jelen állapotában túlmegy minden határon; nagyon nehezen tudom magam túltenni azon, hogy tíz óra játék után az első kósza mutáns vadkutya felzabál uzsonnára, és nem tudok mit tenni ellene. A játékot úgy tervezték meg, hogy megfelelő felszerelés hiányában esélyünk se legyen túlságosan elkóborolni a kijelölt útról. Elméletileg jól hangzik a nagy és nyitott világ, de a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy elég gyakran kell fejvesztve elmenekülnünk még a közepes ellenfelek elől is. A német fejlesztők rosszul lőtték be a nehézségi fokot, a kevésbé elhivatott játékosok néhány óra után fel fogják adni, és valami szórakoztatóbb játékélmény után néznek.
Tisztességtelen iparosmunka
Sajnos nem mehetünk el szó nélkül a technikai problémák mellett sem. Jelen állapotában a játék messze nincs kész, szerény becslés szerint is kellene még vagy hat hónap, mire végigcsiszolják a sorjás éleket. Számtalanszor belelógtak a karakterek a tárgyakba, az ütközésmodell elég erős kihívásokkal küzd, nemegyszer megtörtént, hogy simán átszaladtam egy NPC-n a város egyik utcáján. Borzasztóan gyenge a főszereplő animációja: tizenöt évvel ezelőtt volt divat az ilyen darabos robotmozgás, manapság már elfogadhatatlan, hogy ha leugrunk a magasból, nyújtott lábbal érjünk földet. A harc kimondottan idegesítő: egyedi rendszernek tervezték, de inkább frusztráló, mintsem élvezetes. Nem tudok jót mondani a mesterséges intelligenciáról sem: társaink meglehetősen ostobán viselkednek harc közben, előfordult, hogy az egyik harcos csak állt, és várta a halált, amikor megtámadta egy mutáns. Jobban jártak volna a készítők, ha eltolják a jövő év elejére a megjelenést, és akkor nem kellett volna olyan nagyágyúkkal versenyezniük, mint a Shadow of War vagy az új Assassin's Creed.
Kifejezetten szép a játék, bár ez főként a távoli tájképre vonatkozik, közelről azért nem olyan rózsás a helyzet. Sajnos a sztori gyenge, egy átlagos bosszúhadjáratot ír le; tíz hosszú óra nem volt elég ahhoz, hogy beszippantson. Kimondottan tetszett ellenben a jetpack használata. Viszonylag korán megkapjuk ezt a hasznos kis szerkezetet, amelynek segítségével szinte bárhová eljuthatunk; korlátozott ideig használhatjuk csak, de egy idő után automatikusan feltöltődik.
Az ELEX rosszkor van rossz helyen; nagyon sajnálom, mert az előzetes bemutatók alapján ennél sokkal ígéretesebbnek tűnt. Kár, hogy nem sikerült még kiharcolni néhány hónapnyi finomhangolást. Túl sokat akartak belezsúfolni az eredeti koncepcióba, ilyen nagy mennyiségű munkára egészen egyszerűen nem volt felkészülve ez a maroknyi csapat. Ettől függetlenül azért érdemes odafigyelni a játékra, mert már az első napi javítótapasszal rengeteg bosszantó hibától megszabadultak. Amennyiben hasonló ütemben végzik a javítást, néhány hónapon belül korrekt akció-szerepjáték lehet belőle. Nem fogja ugyan megszorítani a Horizon Zero Dawnt, de nem is egy ligában versenyeznek.
