Economic War

A Monte Cristo előző gazdasági szimulációi, a Wall Street Trader 1999, 2000, TV Star, Start Up 2000 - olyan címek, melyek a rajongók fülei számára biztosan ismerősen csengenek - bizonyították, hogy a programozók otthonosan mozognak ezen a csöppet sem egyszerű területen. A játékban kiválóan ötvözték a komoly gazdasági stratégiát és a kissé blőd megjelenítést, ami azonban egyáltalán nem zavaró. Ezzel sikerült egyébként az ilyen játékok gyermekbetegségeként

számon tartott "száraz, és puritán körítésbe" olyan színt vinniük, amely manapság már minden programnak kijárna. Persze nem a 3D-s megjelenítésről vagy a színpompás effektekről beszélek, hanem egy nagyon igényesen megrajzolt játéktérről és az időnként feltűnő, karikatúra-szerű emberkékről (kormányfőkről, kémekről, miniszterekről). A rajzfilmszerű megjelenítés nálam nagyon bejött; az összes gyár mozog, látszik, hogy folyik bennük a termelés. Természetesen ezt se gondolja senki túl komolyan: az arra hivatott termelő egységben a műholdak például egyenként ugrálnak be egy gumiasztalról a várakozó hordozórakétába? :)

A játék célja: országok eredményes kormányzása. Ezt persze a játék más és más szempontokon keresztül értékeli. Egy-egy küldetésben attól függően, hogy milyen országot választottunk, a cél is változik. Ezek közül az egyik legjellemzőbb a következő választások megnyerése ("affene, már megint pont választási időszakban ütött be ez az embargó"), de lehet ez egy konkurens kormány padlóra küldése ("mire való ez a nagy piros gomb?"), vagy a mobiltelefon-gyártás feletti teljes uralom megszerzése ("Neked van már pokémonos előlapod?"). Bármi legyen is a cél, a dolgunk nem lesz egyszerű: általában 6-7 országgal kell felvennünk a versenyt, össze kell tudnunk hangolni a gazdaságot és megfelelő diplomáciai nyomással kedvező mederbe kell terelnünk a játékmenetet.

A program bonyolultsága miatt az egyébként igen gyorsan letudható tutorial után sem lettem okosabb, hogy mit is kellene pontosan tennem a siker érdekében? Az első küldetést választottam, melynek története 2005-ben kezdődik. A világ óhatatlanul közeleg a túlnépesedés felé, amikor is az amerikaiak piacra dobják hormonkezelt marháikból készült hamburgereiket és a génmanipulált búzából készült kenyércsodáikat. Itt a lehetőség, hogy az ember megállja a helyét ebben a "fokozódó nemzetközi helyzetben", és úgy irányítsa kiválasztott országát, hogy a választópolgárok 4 év után is érdemesnek találják még egy ciklusra.

Az első 100 nap

Induláskor egy, már alig bővíthető gazdaságot kapunk a kezünkbe, melynek megvannak a maga erősségei és gyengeségei is. Ezzel kapcsolatban jó, ha azonnal tájékozódunk a kereskedelmi statisztikákból, ahol nagyon szépen látszik, hogy országunk és persze ellenfeleink miben szenvednek hiányt, vagy éppen miben bővelkednek. A maradék munkaerő-kapacitást érdemes a legjobban lemaradt gazdaságok felzárkóztatására költeni (értsd ezalatt gyárak építését). A mezőgazdaság, élelmiszer-gazdaság például a játék komolyságához mérten olyan területeket tartalmaz, mint paradicsom, kukorica, camembert sajt, parfüm, és cipő :).

A játékmenet tulajdonképpen valós idejű (három fokozatban állítható lefolyási sebességgel), de hónapos lebontásban termelődnek a termékeink. Gépi ellenfeleink minden hónap elején ránk zúdítják aktuális kereskedelmi óhajaikat (kinek egy-egy új cipő, kinek új parfüm kell - persze ezer tonnás tételben). Ezeket jogunk van visszautasítani (az esetek jó felében ránk nézve nagyon előnytelen üzletet szeretnének kötni), de a jó kapcsolatok ápolása és persze gazdasági függésünk miatt muszáj kereskednünk.

Diplomácia segítségével rengeteg dolgot elérhetünk, amihez persze szükségünk lesz diplomatákra, akik az egyes országokban épített nagykövetségeken szereznek erre vonatkozó pontszámokat. Az ilyen módon és persze törvényesen elérhető lehetőségeink a gazdasági embargótól a nemzetközi segélyen át a nemzetközi katonai beavatkozásig terjednek, de akár egy-egy számunkra előnyösebb kereskedelmi akciót is megtámogathatunk politikai úton. Ezek segítségével indul az egyszeri játékos a kitűzött cél felé?

Kisebb kapuk

A ravaszabb rókák viszont kihasználják a játék adta lehetőségek teljes tárházát. A játék nem ítéli el a megvesztegetést, ipari kémkedést, szabotázsakciókat, vagy a politikusok magánéletében való turkálást. (Milyen szimpatikus stratégiai/manager játékok vannak ebben a hónapban...:) Bad Sector.) Ezeket az opciókat is elérhetjük, mindössze a nagykövetségeken tanyázó diplomatáinkat kell átnevelnünk kémekké. A saját országunkban persze szükségünk van ellenkémekre, akik az elhárítást végzik, különben olyan kellemetlen élményben lehet részünk, hogy a választások előtti hónapban valaki lencsevégre kap, amint éppen egy ifjú hölgyeménnyel osztod meg a szivargyűjteményedet? (Az ciki, pláne ha csak egy szál van belőle...:) Bad Sector)

Az ellenfél országának gazdaságilag való tönkretételére a legbrutálisabb, ám egyértelműen leghatékonyabb módja a piros gomb használata. Tiszta módszer, csak a termelő épületek pusztulnak el, nem születnek utána kétfejű tehénkék?

Tapasztalataim szerint az ellenfelek mocskos módon kihasználják az összes trükköt, még akkor is, ha a legszorosabb gazdasági és politikai partnerségi viszonyban vagyunk. Kereskedelmi ajánlataikra ugyanez igaz: vigyorogva nyújtanak át olyan szerződéstervezetet, hogy simán bukom rajta az ország egyhavi bevételét, ha elfogadom. Ha én próbálkozom hasonlóval, ők persze azonnal visszadobják.

Négyféle viszonyt alkalmaz a játék mesterséges intelligenciája. Ezek alapján az országok lehetnek agresszívek, barátságosak, kiegyensúlyozottak (többnyire semlegességet szeretők) és a teljes belső ellátásra berendezkedők. Sajnos, valahogy az USA mindig az első felfogás szerint működött; volt, hogy egy történet elején kapásból hadat üzent nekem, és elkezdte atommal szórni Németországom vadregényes tájait. Ezt 1940 körül még elnézném, node 2005-ben milyen alapon?

A véletlennek is nagy szerep jut: sokat dobhat népszerűségeden, ha véletlenül (a rák elleni hosszú harc után :)) elhalálozik kedvenc macskád. A népek ugyanis imádnak empatikusak lenni, és tömött sorokban sajnálnak majd szegény Tibby elvesztése miatt?

A már említett küldetésen kívül másik hét áll még rendelkezésünkre, hogy átéljük a valódi politika és gazdaság szövevényes világát. Ez így elsőre sem tűnik soknak, és valóban: a játékot gyorsan végig lehet játszani, a küldetések egyre nehezednek, te pedig egyre tapasztaltabb politikus leszel. A rövid egyjátékos mód ellensúlyozására indíthatunk multiplayer játékot is helyi hálózaton. Itt még nagyobb szerephez jutnak a piszkos trükkök: élvezetesebb dolog valamelyik barátod embereit megvesztegetni, hogy lopjanak el egy-két ipari szabadalmat, vagy éppen szivárogtassák ki a sajtónak egészségügyi problémáidat.

Az Economic War nagyon jó program, melyet a sajátos megjelenítés és hangulat a "kőkemény" stratégákon kívül is mindenki számára emészthetővé tett. Érdemes kipróbálni; én teljes mértékben bele tudtam élni magam a teljhatalmú vezető szerepébe (aki nem riad vissza semmilyen eszköztől céljai elérésének érdekében), és nagyon jól szórakoztam sajátságos poénjain.

grafika 4/5
játszhatóság 5/5
zene 4/5
hanghatások 4/5

Pro:
blőd, rajzfilmszerű stílus
poénok
piszkos trükkök

Kontra:
néha kevésbé következetes ellenfelek
rövid

86%