A január 27-én megjelenő Dungeons két fő erőforrása az arany és a lélekenergia. Úgy vélem, az előbbi nem szorul különösebb magyarázatra, ám nem árthat, ha ejtek néhány szót a lélekenergia működési elvéről.
Adott tehát egy földalatti birodalom, melynek szívében ott ücsörög a morcos és gonosz dungeon lord, kinek hatalma növeléséhez hősök lélekenergiájára van szüksége. Minél boldogabb, elégedettebb egy hős, annál több lélekenergiával rendelkezik. Ebből az következik, hogy olyan tipikus RPG-helyzeteket kell teremtenünk, amelyek végén a tolvajok, a harcosok és a varázslók ügyesebbnek, erősebbnek, hatalmasabbnak és nem utolsó sorban gazdagabbnak érzik (hiszik) magukat. A botor kalandozóknak fogalmunk sincs arról, hogy mindez csak színjáték, amikor már színültig vannak lélekenergiával, a csoszogó zombik helyett a pokoltűz démonai és egyéb válogatott rémségek gyűrik maguk alá őket.
No de lássuk, mire is vágynak a Dungeons önjelölt héroszai!
- Kincsekre: A kincseskamrák fosztogatása mindig mosolyt csal orcájukra.
- Tudásra: Némelyikük örömtáncra perdül egy könyvekkel, tekercsekkel, fóliánsokkal telezsúfolt könyvtár láttán.
- Felszerelésre: A fegyvertárak kirámolása sokak kedvenc időtöltése.
- Fájdalomra: Egynémely harcos mazochista hajlamai miatt nemcsak adni, kapni is szereti a pofonokat.
- Pusztításra: A szadista kalandorok élvezik, ha fájdalmat okozhatnak a szerencsétlen szörnyeknek.
- Csapdákra: Fürge kezű hősök imádnak zárakat feltörni és bonyolult csapdákat hatástalanítani.
- Segítségnyújtásra: Az irgalmas szamaritánusok szíve akkor örül, ha meggyógyíthatják sérült társaikat.
