Olyan gyorsan elröppent az idő a két éve megjelent Dungeons 2 óta, mint a tompa agyú csatlós, amely sztrájkolásával felbőszítette a Feljebbvalóként Fenyítéssel Fenyegető Gonoszt. A RealmForge Studios humora pedig semmit sem változott, stílusa kicsit sem kopott azóta, még mindig előszeretettel hivatkozik szériája főgonoszára hosszú és fantáziadús melléknevekkel, valamint továbbra is a már szívünkhöz nőtt narrátor mosolyogtat minket. Szerencsére a fejlesztők a mókázás mellett odafigyeltek az építő jellegű visszajelzésekre is, így az eseményeket közvetlenül folytató Dungeons 3-ban igyekeztek csiszolni a hiányosságokon, bővíteni a lehetőségeken, ami összességében egy még színvonalasabb, Dungeon Keeper-féle szenvedélyprojekthez vezetett.
Szerény Szauron Szimulátor
Az előd esszenciáját megtartva és még több popkulturális utalást betárazva folytatódnak a Titokban Sütit Majszoló Gonosz hatalmi harcai, köszönhetően annak, hogy a horizonton - soha egyetlen más játékban sem látott módon - felbukkan egy újabb, behódolásra váró terület, amelynek minden föld feletti és alatti élőlénye csakis a démoni erők csábítására vár. Beleértve a történet központi karakterét, a sötét oldallal egy ideig egy párt alkotó elfet, Thalyát is, aki saját kezűleg tesz azért, hogy életének két jeles szereplője, Tanos és Grimli (bárminemű hasonlóság más franchise-okkal csak a véletlen és az írók műve) alulról szagolja a kénköves ibolyát.
A sztoriról nem is érdemes többet tudnotok, elég hosszú és változatos kampány gondoskodik róla, hogy portál ne maradjon védtelenül, bérenc felpofozatlanul. Persze már a Dungeons 2-ben sem emiatt tikkelt a szemünk, hanem a dungeon mikromenedzselése váltott ki túlvilági dühöt. Talán még az Unalmában Képregényekbe Menekülő Gonosz is elmosolyodna, ha meghallaná, hogy sikerült kijavítani a leginkább kifogásolt hiányosságokat. Így többek között már az egységeket sem kell egyenként felcsipegetnünk, ha cselekedni küldenénk őket. Fejlődött továbbá a felhasználói felület, egyszerűsödött a képességek használata, bővült a szobák, csapdák és lények száma, gördülékenyebbé tették az egyjátékos és kooperatív játékmenet átjárását, továbbá az irányításon is políroztak. Bár az ellenségek továbbra sem túlságosan nagy észlények, végre nem olyan sötétek, mint a vakond belső zsebe, sőt meg tudják izzasztani a vakmerő játékost (Hellish nehézségi szinten meg pláne).
Démonok Által Degradált Dungeon
Az Ördöggel Sápadt Holdfénynél Táncoló Gonosz kacaja azonban nem teljesen őszinte, ugyanis ami a Dungeons 3 legnagyobb erénye, az egyben az egyik gyengesége is. Bár a szinkronstáb és a fantáziadús dialógusokat összehozó írócsapat dicséretet érdemel, sokszor mégis erőltetettnek érződik egy-egy poén, kilökődik a szituációból néhány viccesnek szánt mondat - az sem ritka, hogy várjuk már a narráció befejezését. Szintén homlokráncolásra adott okot, hogy a játék egy erős hardveren futtatva is képes volt megröccenni, jellemzően akkor, ha rengeteg egység mozgott egy adott területen, tehát egy kis plusz optimalizációt sem ártott volna betervezni a játékmenet csiszolása mellé. De ezek valójában csak szélbe kiáltott panaszok, hiszen aki szerette a Dungeons 2-t, és/vagy ki van már éhezve egy szellemes dungeon crawlerre, az nem csalódhat nagyot. Az Abszolút Pártatlan Gonosznak elhihetitek.
