Ironikus, hogy egy autós játék kiegészítőjével jobban szórakoztam, mint bármelyik motoros játékkal az elmúlt években. A Driveclub Bikes messze nem kínál annyi tartalmat, mint a Ride vagy a MotoGP játékok, de azt legalább úgy, hogy tényleg élvezetes. Az Evolution Studios körülbelül egy év leforgása alatt - folyamatosan figyelve a felhasználók visszajelzéseit - összerakott egy közel tökéletes árkádversenyjáték-alapot, amit aztán már könnyen tudott úgy variálni, hogy motorokkal is működjön.
Amikor megjelent, a Driveclub nem volt tökéletes, sőt, alig akart működni. Az Evolution Studios viszont folyamatosan javította a hibákat, adta ki az új, ingyenes és fizetős tartalmakat, majd tavaly októberben bedobta a Bikest mint önállóan futtatható vagy az alapjátékhoz külön megvásárolható kiegészítőt (amihez egyébként azóta szintén jött már ingyenes DLC, már a letölthető csomag is letölthető csomagot kap, ilyen világot élünk). Így jelenleg összesen kilenc gyártó (köztük a Ducati, a Yamaha, a Kawasaki és a Honda) 15 motorjával járhatjuk ugyanazokat a pályákat, amelyeket az alapjátékból ismerünk (ha nem fizetünk be a suzukis csomagra). Mégis más élmény vezetni rajtuk, máshogy kell venni a kanyarokat, már a zöld zászlós, avagy legkevésbé éles kanyarokban is érdemes használni a féket. Az Evolution megtehette volna, hogy ennél sokkal kevesebb energiát fektet a Bikes megalkotásába, de szerencsére másképp döntött.
Négyről a kettőre
Ahogy a Driveclub, úgy a Driveclub Bikes is elsősorban egy árkád versenyjáték. A motorok viselkedése egy MotoGP-hez képest sokkal kevésbé változatos, nincs annyi animáció sem, mint a Milestone játékában, csak épp annyira valósághű, amennyire kell. Elesni nem lehet, csak azt látjuk, hogy egy, a kelleténél kicsit gyorsabban bevett kanyarban megcsúszik a gép fara, de nem kerülünk teljesen vízszintesbe. Ha nekicsapódunk a falnak, jön egy vágás, majd újra az úton találjuk magunkat - vagy csak simán folytathatjuk az utat, mintha mi sem történt volna. Ha összeütközünk másokkal, lepattanunk, de ilyenkor sem esünk el. Vitatható, hogy ez jó-e így vagy sem, de szerintem a Bikeshoz pont megfelelő, főleg hogy az irányítás sem teljesen precíz, és még több óra játék után is akadhatnak gondok az ideális íven haladással.
A játszható versenytípusok közül visszatért az időmérő, a körverseny és a sprint, viszont ami autókkal a Drift volt, az motorokkal a Skill. A Skill típusú futamokon három különböző dolgot kell csinálnunk: a zöld zónákban a hátsó kerékre emelkedve egykerekezni, a pirosakban az elsőre nehezedve lassulni, illetve a pálya bizonyos részein egy megadott sebességnél gyorsabban áthajtani az ellenőrzőponton. Ebből összeadódik a végére egy pontszám, és ez alapján minősül teljesítettnek a menet.
Egy turné állomásai
A túramód is rövidebb, ebben 36 önálló versenyt és hat bajnokságot teljesíthetünk. A versenyekhez nem választhatunk motort, mindig egy adott kétkerekűre kell felpattanni, és azzal alkotni valamit, a bajnokságokban viszont van némi szabadságunk. A Driveclub alapjait itt is megtartották: nemcsak a győzelem számít, hanem az is, hogyan érjük el, teljesítjük-e a három felajánlott kihívást, avagy sem.
A Milestone évről évre egyre gyengébb próbálkozásai után igazi felüdülés volt egy tényleg élvezetes motoros játékkal játszani, még ha egy kicsit azt éreztem is, hogy lehetne több. Kiegészítőként is eleget kínál ahhoz, hogy órákra, napokra lefoglalja az autóversenyzésben megfáradt játékosokat, és ha valaha teljes értékű játék válik belőle, jó eséllyel kategóriája legjobbja lehet.
