Mióta a Switch megjelent, folyamatosan kapja a jobbnál jobb nintendós és harmadik féltől származó címeket. Egy remek konzolról van szó, amelynek játéklistája nagyszerű címmel bővült. Az lett volna a meglepetés, ha rosszul sül el a dolog.
Az A-gomb halála
A Diablo III: Eternal Collection Switch-verziója a 2017 júniusában megjelent kibővített konzolos kiadást veszi alapul, ami azt jelenti, hogy ebben benne van az összes eddigi frissítés, a Reaper of Souls kiegészítő és a Rise of the Necromancer tartalmi csomag is. Megkaptuk mind az öt felvonást, mind a hét kasztot és az összes játékmódot, amit az évek során belegyömöszöltek a játékba, ráadásul mindezt azonnal elérjük már az induláskor. Nem kell újra végigpörgetnie a kampányt senkinek, aki nem akarja még egyszer átélni Diablo harmadik feltámadását és a halál angyalának felbukkanását. Helyette rögtön mehet az Adventure-mód vagy a kampány tetszőleges felvonásának bármelyik küldetése.
Az online többjátékos meccskereső is azonnal használható, így már első lépéseinket is cimborákkal az oldalunkon tehetjük meg. Sajnos ehhez ki kell fizetnünk a Nintendo Online szolgáltatáshoz tartozó havidíjat (ez természetesen a helyi multira nem vonatkozik), de talán ezzel nem mondunk újat azoknak, akik rendszeresen játszanak konzolokon multis címekkel. Ezeken a lehetőségeken felül egyébként a Switch-verzió nem tartogat különleges, exkluzív extrákat, csak néhány kozmetikai cuccot kaptunk, mint a Zeldából kölcsönzött Ganondorf páncélzatot és a Triforce portrékeretet. A konzol Joy-Conjait sem használták ki túlzottan a fejlesztők, és a velük kapcsolatos egyetlen extra, hogy rázásra bukfencezik a karakter, ami nem túl hasznos, és időnként akkor is megugrasztotta a monkomat, amikor csak helyezkedtem a kanapén. Ettől függetlenül ez ugyanaz a Diablo III, amit már évek óta nyúzunk, csak egy új gépen.
Jól áll neki a Nintendo
A Nintendo Switch-portokkal szemben lényeges kérdés, hogy milyen sebességgel és mekkora felbontásban kínálják a tartalmat. Ha a száraz adatokat nézzük, akkor nincs mire panaszkodnunk: a játék papíron 60 fps-t produkál dokkolóban és azon kívül is. Hordozható formában 720p-s felbontást kapunk, míg kijelzőre kötve 960p-t. Utóbbi nem kimondottan lenyűgöző, de nem is tűnik rosszabbnak egy 1080p-s képnél, ráadásul a 60 fps-t is gond nélkül tartja, még mozgalmasabb, intenzívebb helyzetekben is. Egy pillanatra sem vettünk észre akadást vagy lassulást. A Diablo III-nak ez a csomagja ugyanazt a felhasználói felületet kapta, amit a többi konzolos tesó, azaz nagy, majdnem az egész képernyőt betöltő menüket körkörös navigációs részekkel. Könnyen kezelhető, hamar hozzá lehet szokni, és a Switch kontrollereivel is tökéletesen működik. Ez akkor is így van, ha a Joy-Con párost szétválasztjuk, és az egyiket a haverunk kezébe nyomjuk. Ekkor a kevesebb gomb miatt kombinációk használatára szorítkozik a rendszer (a menühöz például be kell nyomni a joyt és a mínuszgombot egyszerre), de még ezeket is hamar meg lehet tanulni. Mivel a Switch eleve két irányítóval érkezik, és könnyen lepasszolhatjuk az egyiket, ez a verzió a legjobb arra, hogy körégyűjtsük játékostársainkat. Maximum három cimborával, négyesben mehetünk vadászni egy képernyőt bámulva.
Picit erős lenne kijelenteni, hogy a Diablo III Switchen a legjobb, de azt talán minden kétség nélkül leírhatjuk, hogy a Nintendo családbarát konzolja semmit sem vesz el a Blizzard sikerjátékának élményéből, sőt. A hozzáadott, könnyed cooplehetőséggel és a hibrid kiépítésből származó hordozhatósággal a switches Eternal Collection lett a legjobb konzolos verzió.
