Manapság a tengernyi FPS, Tomb Raider klón és taktikai TPS mellett egyre kevesebb az igazi non-stop akciót kínáló, pörgős akciójáték. Ez különösen igaz PC-re, de ha megfigyelitek, akkor a mostani generációhoz tartozó konzolokon sem annyira bő a kínálat. Éppen ezért külön örülünk neki, hogy nemcsak PS3-ra és Xbox 360-ra jelenik majd meg az ízig-vérig színtiszta akciót kínáló Devil May Cry 4, hanem már nincs messze a PC-s verzió sem. A játékot Xbox 360-on teszteltem, de - a 22 perces installálást leszámítva - a PS3-as élmény ugyanaz.
Testvéri „szeretet"
A DMC4 sztorija kőkemény akciójátékhoz képest igen nagy gonddal ki van dolgozva. Az új főszereplő egy Nero nevű vagány, laza srác: őt fogjuk a 20 pályából 13-on keresztül irányítani, illetve az előző részekből ismert Dante, aki a maradék hetet kapja. Nero feltűnően hasonlít Dantéra és a Kard rendjének, egy olyan vallási szervezetnek tagja, amely a démoni Spardát, Dante apját imádja. Nerót nem túlságosan kedvelik a társaságon belül: sokan modortalannak és hitetlennek tartják. Egyedül barátnője, egy fiatal lány, Kyrie rajong érte.
Hősünk jobbkarja egy kékszínű démonra hasonlít, amelyet a játék során természetfeletti fegyverként használhatunk. Emellett hősünk hagyományos fegyvereket is használ: a „kék rózsa" nevű pisztolyt és a „vörös királynő" nevű kardot.
Dantét a játék elején Nero rosszfiúnak tartja, ám ő is szép lassan rájön, hogy semmi sem az, aminek látszik...
Gamepad-gyilkolás
A DMC4 játékmenete nem sokat változott az előző részekhez képest, viszont azt fontos megjegyezni, hogy sokkal inkább emlékeztet az első epizódra, mint a későbbiekre. Ez korántsem visszalépés: a készítők igyekeztek azokat az elemeket „újrahasznosítani", amelyek ott jól működtek. A kamera ezúttal is fix, ám bizonyos helyzetekben majdnem olyan jól forgathatjuk, mint egy hagyományos (újabb) TPS-nél.
Maga DMC pörgős és dinamikus, de szerencsére nem az a hajtépős darálás, mint ami a harmadik részre leginkább jellemző volt. A két főszereplőt egyrészt könnyebb is irányítani, másrészt egyszerre nincs ötszáz szörny a képernyőn, illetve egy kicsit taktikusabbak, átgondoltabbak is a harcok a DMC3-mal összehasonlítva.
Nero „devil bringer" jobb karja igencsak feldobja a megszokott játékmenetet: ide-oda csapkodhatjuk vele a szörnyeket, illetve távolról is megragadhatjuk őket. Összességében a DMC 4 a harc tekintetében az összes rész közül a legkiforrottabb és legélvezetesebb.
Bombasztikus látvány
A játék egyszerre darkos és mégis káprázatos látványvilága PS3-on és Xbox 360-on egyaránt fantasztikus: csodaszép és villámgyors is. A környezet sokat merít az első epizód vizualitásából: a gótikus kastélyok, templomok, a sötét sziklás, hófútta hegyvidék nagyon ott vannak a topon és a Capcom hasonló gonddal dolgozta ki a szörnyeket is.
Csak remélhetjük, hogy PC-n is ugyanezt kapjuk vissza, és nem azt a rosszul optimalizált, akkoriban már elavult, csúnyácska megjelenítést, mint ami anno a PC-s DMC 3-at jellemezte...
Csak pár könnyet ejtettünk
A DMC4 minden akciófannak melegen ajánlott és az ördöggel ellentétben én csak pár apró könnyet hullajtottam. Egyrészt kicsit kevesebb a fegyverek mennyisége, mint a DMC3-ban, másrészt időnként zavaróan ismétlődnek a helyszínek. Ezek azonban tényleg csak apró (könny)cseppek a tengerben. A DMC4 stílusos, adrenalin pumpáló, nagyszerű hack'n'slash játék és ha nem szúrják el a PC-s konverziót, akkor hatalmas űrt tölt majd be azok számára, akik - hozzám hasonlóan - szeretik ezt a műfajt és már picit unják az állandó FPS túltengést.
Devil May Cry 4 trailer:
