Vannak bizonyos rossz beidegződések, melyek sok év MOBA-zás után óhatatlanul is kibuknak az emberből. Ha látunk egy játékost, aki szándékosan olyan pozícióban vagy szerepben játszik egy hőst, ami nem megszokott, már ítélkezünk is, és lebegtetjük a report jelzőt, hogy mielőbb kínpadra küldjék a galádot. Még akkor is, ha egyébként megnyerjük a meccset, mert a srác/lány annyira jó, hogy teljes nyugalommal tehet az aktuális metára, egymaga feltörli a padlót összes ellenfelünkkel.
Törd meg a szabályokat
Hogy miért is mesélem ezt el? Azért, mert ez az egyik legalapvetőbb probléma a mai MOBA játékok közösségeiben. Már a kezdő játékosok is megpróbálnak a nagybetűs Meta szerint működni, és annak, aki esetleg máshogy élvezné a játékot, segítsenek az égiek, mert a csapattársai tuti nem fognak. Ezzel akar szakítani a Dawngate, amely egy kis csapat első munkája, de az EA annyi fantáziát látott bennük, hogy össze is állt velük. A Waystone Games emberei azt ígérték, hogy ők nem fognak egy századik Dota-klónt készíteni, és (sok más fejlesztőstúdióval ellentétben) ezt be is tartották. Alapvetően ebben a játékban is ugyanaz a cél: van két ötfős csapat, akik az ellenséges bázis elfoglalásán dolgoznak.
A lényegi különbség a többi játékhoz képest a térképen keresendő. Három ösvény helyett kettő várja a hősöket, és az utakat övező dzsungelben olyan elfoglalható pontokat találunk, melyek azt befolyásolják, hogy mennyi vimet (az arany helyi megfelelője) kapunk másodpercenként. Minél több ilyen „lélekkutat” szerzünk meg, annál több vim folyik be. A kutakon kívül még szörnyekkel van tele a dzsungel, amelyek megölésével erősíthetjük választott titánunkat, és bokrokkal, melyek elrejtik a várakozó hősöket.
A formázók
A játékban használt karaktereket igazából itt nem is hősöknek, hanem shapereknek hívják. Ez azért fontos, mert a Waystone valódi háttértörténettel megtámasztott világot akart, amiben bajnokaink nemcsak úgy léteznek, és nemcsak azért harcolnak egy arénában, mert véget ért a kedvenc sorozatuk, és nincs mit csinálniuk esténként. A shaperek másokért vagy a saját ügyükért vesztegelnek a Dawngate túloldalán. Okkal használják különleges tehetségeiket, melyeket annak köszönhetnek, hogy képesek formázni a vimet, tehát a lelkeket.
A lényeg, hogy a hősök a kutakból és a gép által irányított szörnyek vagy ellenséges shaperek likvidálásából származó vimet képesek materializálni. Így születnek a tárgyak, amiket mindenki a saját bázisán tud megvenni (tehát megformázni). A többi MOBA-val ellentétben itt azt akarták elérni, hogy a játék minden aspektusa összefüggjön, és legyen értelme a dolgoknak. Ennek is köszönhető például, hogy a legtöbb shapert nem korlátozzák az adottságai használatában. Nincs mana, ami aztán elfogy, és hirtelen használhatatlanná válik hősünk. Mennyire fura is lenne, ha Mikella, aki egész életében a pénzérmék bűvölését gyakorolta, egyszer csak nem tudna már százasokkal lövöldözni, mert kifogyott az energiából. Egyébként jelenleg 31 shaper létezik a játékban, akik között van egy vén mókus, egy görény, akinek egy hal van a hátán, egy mágus, akit annyira untatnak a dolgok, hogy harcolni is a könyveit küldi, és egy nő, aki egy akkora ágyúval operál, hogy teljes hadseregeket tudna levegőbe röpíteni vele. Mindenki talál majd magának egy olyan arcot, aki tökéletesen megfelel játékstílusának.
Azt csinálsz, amit akarsz
Önmagában kevéssé határozza meg szerepünket a csapatban az, hogy melyik shapert választjuk a sok közül, sokkal fontosabb, hogy az adott karakterrel milyen perket választunk magunknak. A Waystone ezzel a rendszerrel akarja kigyomlálni a metaközpontú gondolkodást.
A meccsek kezdetén lehetőségünk van eldönteni, hogy mi az ellenséges játékosokra szeretnénk-e vadászni, vagy a gép által irányított katonákat takarítanánk-e el. Költözhetünk a dzsungelbe, és dönthetünk úgy, hogy csak a többieket szeretnénk támogatni. Saját játékstílusunknak megfelelően választhatunk egyet a négy perkből, és döntésünk határozza meg, hogy miért kapunk majd bónusz vimet és néhány extra tulajdonságot.
Jelenleg nincs olyan szerepkör, ami egyértelműen a legeredményesebb volna, viszont legkevésbé kifizetődő sajnos van. Predátornak lenni elég felemás, hiszen aránylag kevés a jutalom ahhoz képest, hogy elvileg ennek kellene a legfontosabb feladatkörnek lennie (tehát aki egy csapatharcban kivégzi az ellenséges játékosokat). Bétáról lévén szó, ez biztosan változik majd, de szerencsére a rendszer jól működik, és így tényleg mindenki azt a szerepkört választhatja, amelyiket csak akarja.
Nemcsak a perkek formázzák majd tulajdonságainkat, hanem a loadout is, amit a meccsek előtt rakhatunk össze magunknak. Ez gyakorlatilag egy kőtábla, amibe különböző lélekköveket és szilánkokat építhetünk. Ezekből csak adott mennyiséget használhatunk, így okosan kell összeválogatnunk a különböző elemeket, hogy azok a lehető legjobban növeljék választott hősünk fontosabb értékeit. Szükséges megjegyezni, hogy ezeket a darabkákat magunknak kell majd megvennünk, de szerencsére ezekre nem kell (és nem is lehet) valódi pénzt költeni, csak a meccsek után járó destinypontjainkból fog levonni a rendszer a vásárlást követően.
Lelkek viszik a pénzed
Na persze a Waystone fejlesztői sem (csak) a rajongók mosolyáért dolgoznak. Lehet pénzt költeni a játékban, de csak és kizárólag kozmetikai dolgokra: egy-egy új megjelenésre valamelyik kedvenc hősünk számára vagy egy speciális wardra (minden hős letehet egy ilyen tárgyat, ami egy ideig figyeli az adott területet), esetleg egy különleges bemondóra, aki fura szövegeivel dobja fel a két harc között eltelt időt. Bár ezek nem olcsók, nem is szükségesek ahhoz, hogy sikeres játékos legyen valakiből, hozzátesznek az élményhez, de hiányuk nem von le belőle.
Egyelőre egyébként nincs túl sok dolog a boltban, a kínálat azonban bizonyára bővülni fog, hiszen még csak béta fázisban van a program. Ennek ellenére a hangulat hibátlan, és látszik, hogy tényleg olyan csapat készíti a játékot, amelynek tagjai az első MOBA címtől az utolsóig mindent láttak, és éppen ezért tudják is, hogy hol lehet, és hol kell hozzányúlni az ismert formulához.
A Dawngate egyelőre nem fogja lemosni a riválisokat a pályáról, és nem teszi semmissé a League of Legends és a Dota 2 sikereit, de mindenképp olyan címről van szó, ami alternatíva lehet azok számára, akik már unják a fentieket, és szeretnének valami mást. Valami olyasmit, aminek hangulata van, és egyedi vonásokkal dobja fel a mindennapi háborúzást.
