Kevés igazán nívós stratégiai játék maradt talpon a műfaj iránti érdeklődés jelentős visszaesését követően. A StarCraft II és a Total War játékok mellett valóban igényes stratégiai játékot csak a Firaxis tudott letenni az asztalra az elmúlt években. A Civilization sorozat már több mint húsz éve élen jár a szabadidő minőségi eltöltésében, de nagyon jól teljesít Sid Meier cégének többi játéka is. A Beyond Earth tavalyi bemutatója egészen jól sikerült, de lehetett érezni, hogy messze nem olyan kiforrott, mint mondjuk az előző Civilization játékok. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy az ötödik rész a megjelenésekor közelében sem járt a negyedik összetettségének, kellett hozzá még két drága kiegészítő, hogy elérje mostani formáját. A szokásos, éves frissítésként felfogható Rising Tide is beemelt a játékba egy csomó olyan újítást, amelyek miatt a Beyond Earth jobb lett. Azt persze már csak a rosszmájúságom mondatja velem, hogy egy 9000 forintért kapható kiegészítőtől el is várható, hogy jobb legyen általa az alapjáték. A Steamen ugyan megvehetjük a komplett csomagot 60 euróért (18 000 forint), de ez nem vigasztalja azokat, akik egyszer már beruháztak a Beyond Earthre, és most szeretnék élvezni az újításokat is.
Waterworld
Kevin Costner mára kultikussá vált filmes bukása is lehetett volna az alcíme a kiegészítőnek, hiszen az egyik legnagyobb újítást az óceánok hullámain lebegő városok jelentik. Ezeket hasonlóan kell menedzselni, mint a többi településünket, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben nincs fix pozíciónk, tetszés szerint mozgathatjuk lebegő platformunkat, attól függően, hogy pillanatnyi stratégiai érdekünk mit kíván. Úszó városaink nem növekszenek úgy, mint a szárazföldi metropolisok, kizárólag a közvetlen környezetükben lévő területeket hasznosítják. Ezt a hátrányukat úgy próbálják meg ellensúlyozni, hogy bármikor elmozdulhatnak eredeti pozíciójukból, és új területeket vehetnek birtokba. Ez egy sor új stratégiai lehetőséget nyit meg, hiszen nem kell új várost alapítanunk céljaink elérésének érdekében, elég a meglévőt átmozgatni. Az idegen óceánok mélyén számtalan elsüllyedt kincs várja, hogy kutatóink felfedezzék, de tudatában kell lennünk annak is, hogy a mélység gigantikus szörnyeket rejt. Ezek pedig nem tréfálnak; soha nem tudhatjuk, hogy mikor bukkan fel a közelben egy hatalmas Kraken, hogy aztán a mélybe rántsa a hajót. A tengeri hadviselésnek köszönhetően új egységek is megjelentek: ilyen például a gyors őrnaszád, ami kiválóan teljesít közelharcban; de felszerelhetünk lassú tengeralattjárókat is, melyek váratlanul bukkannak fel ellenfeleink közelében, hogy torpedókkal süllyesszék el azok hadihajóit; és arra is lehetőségünk lesz, hogy robotrepülőkkel támadjuk az ellenséges városokat a vízfelszínről.
Diplomáciai mentesség
A Beyond Earth teljes diplomáciai rendszerét újragondolták a Rising Tide -ban. Számos finomhangolást bevezettek, szinte minden döntésünknek valamilyen hatása lesz a többi vezetőre. Bizonyos cselekedeteink például félelmet vagy tiszteletet váltanak ki a többiekből, amire egészen komoly stratégiát lehet alapozni. Új valutaként megjelenik a vezérek politikai tőkéje, ebből hozhatunk létre számunkra kedvező egyezményeket, vagy innen finomhangolhatjuk vezetőnk képességeit. Ezeket aztán bármikor megváltoztathatjuk, függően a pillanatnyi politikai vagy gazdasági helyzettől. A meglévő frakciók mellé bejelentkezett négy új társaság. A németek vezetője egy idősebb hölgy, aki inkább a békés megoldásokat preferálja. Kedvencem a testre simuló bőrruhát viselő arab lány, neki az a szokása, hogy meglepetésszerűen hadat üzen, majd az első sikeres városfoglalás után azonnal békét akar kötni. Az új diplomácia okosan kitalált rendszer, bevezetése kifejezetten jót tett a játéknak.
A változatosság gyönyörködtet
A Beyond Earth nagy újítása volt az affinitások bevezetése, viszont akadt egy nagy hátulütője. A kijelölt irányról nem volt érdemes letérni, időpocsékolásnak bizonyult olyan technológiák kifejlesztése, melyek nem illeszkedtek hosszú távú stratégiánkba. A Rising Tide ezen a szinten is hozott egy fontos újítást: megjelentek a kevert affinitású egységek. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez alapjaiban rengeti meg a játékmenetet, arra viszont jó, hogy hozzon egy kis változatosságot. A tervezők néhány kezelőfelületet átalakítottak, kicsivel kényelmesebb lett a játék áttekintése, de azért ne várjunk csodát.
A Rising Tide nem az a játék, amelyet a 4X stílussal most ismerkedő kezdők azonnal átlátnak. Ez egy nehéz játék, nagyon bonyolult szabályokkal. A segítők ugyan megpróbálnak minket a helyes irányba terelni menet közben, de egyszerűen túl összetett a játék, a kezdők hamar elvesznek a részletekben. Nem segít az összképen az sem, hogy a nagyobb birodalmak kiépítésekor borzasztóan lelassul a játék, egy komolyabb hadsereg menedzselése 5-10 percet is elvesz az életünkből körönként. Gyors fejszámolás után kiderülhet, hogy egy méretesebb játék simán eltart akár tíz órán keresztül is. Ez jó hír azoknak, akik szeretnek pepecselni a kereskedelemmel, diplomáciával, kolonizálással és kultúrával, viszont nem ettől fognak megtérni a CoD- és LoL-játékosok, akik hozzá vannak szokva a gyors és pergő játékmenethez.
A Rising Tide csupán egy lépés a megfelelő irányba, kétlem, hogy itt leállna a Firaxis. Egészen bizonyosan érkezik még Beyond Earth-kiegészítő is, de úgy hisszük, fél éven belül már az új Civilization játékról várható egy izgalmas bejelentés. Eddig még soha nem fordult elő, hogy öt évnél több telt volna el két rész között. A Civilization negyedik része 2005-ben jött ki, az ötödik pedig pontosan öt évvel később, 2010-ben. Lassan elérkezik az ideje a hatodik fejezetnek is; minden esély megvan arra, hogy az legyen 2016 egyik legjobban várt stratégiai játéka.
