Egy sikeres közösségi kalapozás és közel két év Steam Early Access után július végén végre befutott a The Farm 51 játéka, a Chernobylite névből pedig nem nehéz kitalálni, hogy a katasztrófa helyszínére látogathatunk benne, ahol egy gázmaszk párásodó üvege mögül nézhetünk szembe a ránk leselkedő veszéllyel. Bár a látványért felelős csapat nem kevés időt töltött a helyszínen, hogy autentikus fotók és 3D szkennerek segítségével a leghitelesebb virtuális világot építse fel, a történetért felelős gárdának eszébe sem jutott megragadni a realitás talaján, sőt, valami igazán merészet álmodtak meg.
Hol a vigyor, Igor?
Történetünk főhőse Igor, aki sokkal inkább kutató, mint katona. Jól ismeri az erőművet és annak működését, most pedig azért tért vissza, hogy visszaszerezze rég elvesztett kedvesét. Akárcsak a Netflix nagy sikerű, Dark című sorozatában, itt is egy atomerőműhöz és az ott történő robbanáshoz köthetők a természetfeletti furcsaságok és a féreglyukak, amikkel már nagyon korán megismertet minket a játék, és gyakorta fogjuk őket használni a gyors közlekedéshez.
Igor azonban nemcsak térben, hanem időben is utazni akar, ehhez viszont be kell jutnia az erőműbe, ami egyedül képtelenség, kizárólag a legképzettebb csapattal az oldalunkon juthatunk át az ott járőröző zsoldosok seregén. Az elsőre egyszerű S.T.A.L.K.E.R.-klónnak tűnő játékról nagyon hamar kiderül, hogy valójában egy kifejezetten összetett túlélő RPG, ahol a sztori nem lineáris elemekből építkezik, rengeteg múlik a döntéseinken, és a fantasy-Csernobil világ mechanikáinak megértése legalább olyan fontos, mint maga a történet.
A központi helyszín egy elhagyatott raktár lesz, amit megpróbálunk élhetővé tenni magunk és a csapat számára. Minden napot itt kezdünk, és itt is fejezünk be, az ütött-kopott belső tereket pedig kedvünk szerint rendezhetjük - már ha van elég nyersanyagunk, és az ízlésünknek megfelel a szakadt bőrkanapé és a törött lábú szék. A saját túlélésünk szempontjából nyilván sokkal fontosabb szerepet játszik a satupad, ahol a fegyvereinket bütykölhetjük, a vegyi labor, ahol mindenféle gyógyitalokat állíthatunk elő, és a még legalább egy tucat hasonló szerepet betöltő munkaállomás, amiket a Fallout 4-éhez hasonló rendszerben helyezhetünk el.
A társaink azonban vágynak a komfortra, néhány megnyugtató virágra, hogy legyen hol álomra hajtani a fejüket, és főleg hogy legyen mit enniük. Ha ezeket az igényeket képtelenek vagyunk kiszolgálni, csökken a morál, sőt, az is előfordulhat, hogy egyszerűen dobbantanak a csapatból, és akkor sokkal nehezebb dolgunk lesz a végjátékban.
Mindenki hozzátesz
A napi küldetéseket nemcsak mi vállalhatjuk be, hanem a társainkat is elküldhetjük (akár egy fő sztorimisszióra is, hogy kipucolják nekünk a helyet). A túlélési esélyeiket fegyverekkel és egyéb cuccokkal növelhetjük, lőszert, élelmet és izgalmas kütyüket zsákmányolhatnak, ha viszont elkapják az egyiküket, akkor egy börtönben vár arra, hogy kiszabadítsuk őt. Ebbe a börtönbe kerülhetünk be mi magunk is "halálkor", ahonnan meg kell szöknünk a folytatáshoz, azonban nem csak a rácsok mögött térhetünk magunkhoz.
Előfordul, hogy téridő kontinuum korábban ismeretlen oldalán találjuk magunkat, ahol szembesülünk minden korábbi döntésünkkel és azok következményeivel. Ilyenkor egy korábbi döntésünket megváltoztathatjuk, de ebben az esetben az ezt követő eseményeket is újra kell játszanunk, hogy ismét értelmet nyerjen a sztori. Ez egy elképesztően izgalmas játékelem, ami rögtön behoz az eddig bázisépítős, túlélős RPG vonal mellé egy kis roguelike életérzést is.
Persze az események nem csak a társainkat viselik meg. Igor egészségügyi állapotát az életerő-épelméjűség-sugárfertőzöttség hármas határozza meg, és bár a Geiger-Müller-számláló egyre szaporább kerregése is aggodalomra adhat okot, én személy szerint szívből gyűlölöm (megadva persze a kellő tiszteletet) azokat a játékokat, ahol a főhős elkezd megőrülni.
Ha nem vigyázunk, nagyon furcsa álmokban és hallucinációkban találhatjuk magunkat, és sehol nem jók a tévképzetek, de különösen veszélyesek a csernobili erdőben, ahol egyébként is minden a vesztünket akarja. És ahogy a teszt elején említettem, Igor nem katona, hanem kutató, így mások életének kioltása sem megy neki könnyen. Szerencsére a játék a csapdáknak, figyelemelterelésnek és magas fűben lopakodásnak köszönhetően lehetővé teszi, hogy a pályák nagy részét egy kis odafigyeléssel mészárlás nélkül is végigcsinálhassuk. Erre szükség is van, hiszen különösen magasabb nehézségi fokozaton a lőszer és az elsősegély csomag ritka, mint a nem sugárfertőzött holló.
Csak egy ugrás a sugárfertőzés
A Chernobylite nem forradalmi, de kifejezetten izgalmasan gyúrja össze a korábban már látott játékelemeket a falloutos építkezéstől a This War of Mine-hoz hasonló "küldjük a barátainkat küldetésekre, hátha nem halnak meg"-vonalig. Nem open world, és magukból a helyszínekből sincs kifejezetten sok, de nagyon ügyesen variálja azt a maroknyi pályát változó őrjáratokkal, NPC-kkel és lezárásokkal, hogy soha ne legyünk nagyon biztosak a dolgunkban. A mellékküldetésekről sajnos ez nem mondható el, azok kimerülnek a "menj el ide, nyomd meg a gombot" missziókban, maguk a sztoriküldetések azonban egyre hosszabbá és összetettebbé válnak, ami nagyon jót tesz a feszültségnek.
Bár nyilvánvalóan nem egy AAA játékról beszélünk, a The Farm 51 fejlesztői ügyesen leplezték a hiányosságokat: mivel szinte mindenki gázmaszkot visel, nem kellett színészekkel mo-cap-elni a mimikát a beszélgetésekhez. Az angol szinkron néha döcög kicsit, de az autentikusság érdekében egyébként is érdemes meghagyni az eredeti hangokat. A világ nagyon pazarul, hitelesen van felépítve, az erdő egyszerre félelmetes és gyönyörű, megérte annyi időt a helyszínen tölteni a tervezőknek.
Ha valakit vonz ez a fajta hangulat, és nem csak egy egyszerű lövöldét, hanem egy kifejezetten összetett, a döntéseinkre nagy hangsúlyt fektető, érdekes történettel és mechanikákkal előrukkoló RPG-t keres, az bátran adjon egy esélyt a Chernobylite-nak. Steamen egyáltalán nem sok érte a 30 euró, a tervek szerint pedig még szeptemberben érkeznek a konzolos portok is, így a kontrolleres játékosok sem maradnak ki a jóból.
