Gyakorlatilag az új generációs konzolok megjelenése óta megy a hiszti, hogy a fejlesztők mást sem csinálnak, csak pár hónapja megjelent játékok újra kiadásával próbálnak még több rókabőrt lehúzni szerencsétlen vásárlókról. Lássuk be, ez a felvetés sok esetben nem alaptalan, ráadásul amikor a 2K neve szóba jött (akiket valószínűleg még sokáig fog emlegetni a játékostársadalom az Evolve megjelenése okán, de ebbe most ne menjünk bele) egy Borderlands remaster kapcsán, joggal rezzentünk össze, mert erről bizony bőven van még mit lehúzni. Legnagyobb meglepetésünkre olyan csomaggal álltak elő, amilyennel már jó ideje nem találkoztunk.
Terülj, terülj asztalkám
A Borderlands: The Handsome Collection a sorozat második része mellett a tavaly megjelent The Pre-Sequel!-t is tartalmazza, méghozzá mindkét játékot Game of the Year kiadásban, azaz az összes DLC-vel együtt. Aki ismeri a szériát, az tudja, hogy ez nem kevés tartalmat jelent. Több mint 200 órányi játékmenet, 12 teljesen különböző játékélményt kínáló karakter, érdekes történetvezetés és töméntelen mennyiségű humor ömlik a nyakunkba, amikor kinyitjuk a dobozt. Kívánhatnánk ennél többet egy játéktól, amely igazából kettő?
Répa, retek, remaster
A Borderlands játékok egyik meghatározó tulajdonsága, hogy cel-shading technológiával készülnek, így évek múltán is pontosan ugyanazt a látványvilágot kapjuk, amibe anno beleszerettünk, nincs az az érzésünk, hogy bizony efölött a remekmű fölött is eljárt az idő (bár azért érdemes megnézni, hogy a XIII esetében milyen volt a cel-shaded, és most milyen). A textúrákra persze ráfért egy kis ráncfelvarrás, csak hogy éreztessék a generációk közti különbséget, így nyilvánvalóan mutatósabbak a 1080p-ben, másodpercenként 60 képkockával pörgő harcok. A játék magja természetesen még mindig pontosan ugyanaz a Borderlands, amit évekkel ezelőtt megszerettünk: a harcok pörgősek és izgalmasak, lootból még mindig közel végtelen van, és a remek képességfáknak köszönhetően a játék hosszú órák után sem „fárad el”, hiszen mindig találunk valami újdonságot a karaktereink skilljei közt turkálva.
Ide nekem három havert!
Bár a Borderlands egyedül is szórakoztató, a széria egyik titkos fegyvere mindig is a kooperatív mód volt, amely sokkal színesebbé és izgalmasabbá tette a játékmenetet. Eddig csak LAN-on keresztül volt lehetőségünk együtt játszani a haverokkal, most azonban egyetlen tévé is elég, hogy négyen vágjunk neki Pandora sztyeppéinek. Az osztott képernyős kooperatív mód meglepően jól működik, és bár kétségtelen, hogy egy picit azért szokni kell a dolgot, a szumma jókedvet egyértelműen fokozza, hogy közvetlenül a többiek arcába röhöghetünk, ha valamiért ezt látjuk helyesnek.
Majdnem tökéletes
A Borderlands 2 hibátlanul szerepel, nem kell a frame-rate miatt aggódnunk akkor sem, ha négy hatalmas tűzharc közepén ugrálunk mind a négyen, a The Pre-Sequel esetén azonban a játékosok számával fordítottan arányos a képkockák száma, így egy teljes partinál már a stabil 30 sem garantált. Ez talán visszavesz valamelyest az élményből, de a játék még így is hihetetlenül szórakoztató. A sorozat szerelmeseinek gyakorlatilag kötelező darab, ha pedig valakinek eddig kimaradt volna a Gearbox alkotása, ennél jobb alkalma sosem lesz a pótlásra.
