A mínusz egyedik nap még csak felvezette azt, ami szerdától teljes gőzzel robog majd a Hajógyári Szigeten. Hétfőn ugyanis csupán egyetlen valódi koncertet láthattak az érdeklődök, de mivel azt a legendásnak számító Kispál és a Borz adta, ráadásul búcsúkoncert formájában, legalább annyi érdeklődő jött ki a rendezvényre, mintha egy teljesen átlagos Sziget-nap lett volna. No de ne rohanjunk ennyire előre az időben, hiszen a koncert este nyolckor indult hivatalosan, és amikor kiértünk, még csak negyed egy volt. A Szigetre történő bejutás a világ legmazochistább elfoglaltságai közé tartozik: bármiképp trükközik az ember (diákjegyet vesz, előre veszi a jegyet, előre veszi át a karszalagot, előbb ér ki a helyszínre) szinte garantált az órákig tartó sorban állás és egymás testnedveinek az ízlelgetése. Ilyenkor csak el kell rejtőzni valami belső világban és addig ki nem jönni onnan, amíg a biztonsági őr a kapunál nem kezd el cseszegetni, hogy "- Mutasd már meg a táskád tartalmát". Ha már bejutott az ember a fesztivál területére, akkor gyakorlatilag nyert ügye van.
Szóval bejutottunk, hurrá, akkor talán nézzünk is körbe, fogjuk fel, hogy mi merre és hogyan. A Sziget alapjáraton három területre oszlik fel: van egy déli szekció, ahol főleg a sátrak kerülgetése dominál, erre csak néhány színpad található. Gyakorlatilag ez az egyik legideálisabb rész a sátrazásra, ha az ember aludni szeretne. Van egy középső szekció, ahol a nagyszínpad és több másik fontosabb fellépőhely található. Hatalmas konténervárosok épülnek erre, ahol a fesztivál főszponzorai igyekszenek népszerűsíteni magukat különböző szórakoztató programokkal. Az Axe bárban például fürdőgatyát kapsz, és Axe-hostessek fürdetnek meg benne. A többi program felfedezése egyelőre még várat magára, később számot adunk azokról is. Kicsit északabbra haladva, van egy harmadik szektor, ahol a Világzenei Színpad és a Party Aréna képviseli a bulihangulatot, de mindemellett rengeteg kulturális érdekesség is itt kapott helyet. Például a Hungaricum falu, ami tegnap még csak félgőzzel működött. (Ez a jelenség még igaz az első két napra is. Ugyan rengeteg ember látogatott ki a rendezvényre, a boltoknak és bároknak csupán egy része működött már.) Rengeteg helyen még épülnek az ellátó egységek, és egyes területekre még mindig cipelik a homokot, az utóbbi napok heves esőzéseinek hála ugyanis durva sártenger alakult ki a szigeten, de mára ennek túlnyomó részét eliminálták. Mindez a legdurvábban a Nagyszínpad előtt vehető észre, az ugyanis jelen pillanatban olyan, mintha egy strandon taposnánk a sok homok miatt.
A körút végén tehát konstatáltunk, hogy a Sziget kialakításban nem sokat változott az utóbbi évekhez képest. De ez nem is gond, hiszen aki már ismeri a fesztivált, az legalább nem téved el könnyedén. Ha nem is új színpadokkal és monumentális építményekkel fejlesztették a helyszínt, apró, a kényelem szempontjából hasznos újdonságok azért vannak. Ezekről, és a sárban fekvő részeg hollandokról, meg sátrat 10 percre kunyeráló párocskákról, majd egy következő napon számolunk be nektek. Most térjünk is át az este fő attrakciójára, a Kispál és a Borz búcsúkoncertre. Bevallom rögtön itt az elején, hogy engem sosem ért el az a hype ami a zenekart körbeölelte az elmúlt több mint 20 évnyi munkásságuk alatt. Valahogy úgy voltam vele, hogy bár tetszett jó néhány számuk, és jónak tartottam a dalszövegeket, meg a hangszerelést, sosem jutott eszembe, hogy magamtól Kispált hallgassak. Meghallgatva ezt a 3 órás megakoncertet, azt kell, hogy mondjam: igen, még mindig ez a helyzet. Elhangzottak a legrégebbi és a legnépszerűbb dalok, előkerültek régi zenésztársak, összeállt az eredeti Kispál, a magyar zenei világ krémjéből is többen együtt daloltak Lovasiékkal. Egyszóval egy Kispálosnak egy valódi élmény, könnyes búcsú a zenekartól. Nekem pedig éppen ugyanaz, mint eddig: A Kispál jó koncertet adott, de valamiért az együtt dalolás, a jó dalszöveg és a jó zene még mindig nem hatottak meg engem. Azért megkérdeztem pár olyan ismerőst, akik rajonganak a zenekarért már évek óta, és meglepő módon azért köztük is volt olyan, aki szerint ez a koncert nem volt az igazi. Jó volt, de valami mintha hiányzott volna. És persze volt, aki tényleg könnyesre bőgte magát mikor néhány számnál előjött egy emlékkép, amint egy 96-os Kispál koncerten illuminált állapotban smárolja le először a csajt, aki ma a felesége.
A képeket és a felvételt a Sziget Official-nak köszönhetjük!
