Mint azt a pénteken megjelent Battlefield Hardline kampány tesztben is említettem, a játék egyjátékos módjának újrajátszhatósága erősen vitatható, viszont az ember nem is azért vesz Battlefieldet, mert egyedül akar vele játszani. A kampány egynek jó, bemelegítésnek, ráhangolódásnak, meg azért, hogy az új kütyükkel ismerkedjünk egy kicsit, de minden Battlefield erőssége a többjátékos mód, és szerencsére a Hardline is lehetőséget ad arra, hogy változatos módokon eresszünk bele néhány tárat felebarátainkba. Pont mint egy tökéletes esküvőn, most is van valami régi, valami új, valami lopott (például sok pénz) és valami kék – de kell még egy kis finomítás, hogy minden a legjobb legyen.
Zsarubőrben minden kicsit más
Azért az sejthető, hogy a katonák nem pont úgy háborúznak egymással, mint a zsaruk és a bűnözők. Itt sokkal kevésbé feszült a légkör; nem is hívnám háborúnak, inkább „összecsapásnak”, aminek mi is bármikor szemtanúi lehetnénk a hétköznapokban. A hangulatot méginkább oldják az állandó beszólogatások, főleg a bűnözők részéről, akik teljesen lazán kezelik az egész helyzetet, mintha nem épp a hazájukat testükkel védelmező családapákat mészárolnának le. Egyébként erről jut eszembe: miért nincsenek női karakterek egyik oldalon sem, ha a kampányban ott volt Khai, mint magabiztos nyomozónő?
Egy kicsit a lazaságot erősítik az új kütyük is, különösképp a csáklya (grappling hook) és a csúszókötél (zipline). Előbbit a legtöbb épület oldalára fellőhetjük, hogy így elérjünk olyan helyeket, amiket máshogy nem tudnánk (talán még egy helikopterből kiugorva, de ahhoz nagyon jól kell célozni), vagy csak szimplán gyorsabb így megközelíteni; a kötél épp ennek ellenkezőjére alkalmas, azaz háztetőkről, dombokról tudunk lecsúszni alacsonyabb területekre. Ennek elsősorban a Bank Job pályán lehet hasznát venni, a csáklyával a bank tetejére juthatunk fel könnyen, a csúszókötéllel pedig a parkolóházból tudunk ugyanoda átjutni pillanatok alatt. A legjobb, hogy ha kilőttünk egy kötelet, azt bárki használhatja, így míg mi például ezt a két kütyüt visszük magunkkal, a többiek hozhatnak mást. Szintén újdonság a sokkoló, ami hatékony, de lassú újratöltése és kis hatótávolsága miatt nem váltja ki a pisztolyt, még akkor sem, ha egy lövés elég vele.
Száguldunk...
A Hardline legtöbbet mutogatott és véleményem szerint legizgalmasabb, legkülönlegesebb, legérdekesebb módja a Hotwire, ami tulajdonképpen a klasszikus Conquesthez hasonlóan működik (ami egyébként szintén visszatért, a Conquest Smallban 32+2, a Conquest Large-ban 64+2 játékos vehet részt, a plusz 2 a két Hacker, akik a BF4-es Commanderekhez hasonlóan a pályák manipulálásával segíthetik társaikat) csak nem zónákat kell birtokolni, hanem járműveket. Adott öt, egymástól különböző jármű (egy kisteherautó, kétszemélyes és négyszemélyes autók és egy tanker), ezeket kell körbe-körbe vezetni a pályán. Az ellenfél pontjai csak akkor csökkennek, ha a mi csapatunk által vezetett jármű mozgásban van, ezért fontos, hogy ismerjünk minden utat, ha sofőrként játszunk, és lehetőleg ne ütközzünk semmivel, illetve ne hajtsunk ki a pálya határain kívülre. Ez egyébként nagyon idegesítő, ha nem figyeljük a minimapet és véletlenül túlcsúszunk, tíz másodpercet kapunk a visszatérésre, ami gyakran nem elég.
A sofőri mellett még két szerepet lehet betölteni: az utasok az ablakon kihajolva vagy a raktérben ülve lövöldöznek az üldözőkre, a többiek pedig gyalogosan közlekedve próbálnak csapdákat állítani. Attól eltekintve, hogy a járművek mindegyike még padlógázzal is csak közel olyan gyors, mintha tolnák, valamint hogy nem lehet kilőni a kerekeket vagy hasonló, hagyományos manővereket végrehajtani, mindenki megtalálhatja az ő játékstílusának megfelelő posztot. Kis és nagyobb (csak a Dust Bowlra, és jóindulattal az Evergladesre lehet azt mondani, hogy „nagy”) pályákon is működik, bár nekem meglepő módon épp a kisebbeken tetszett jobban, akkor nem volt az, hogy míg a pálya szélén futó utakon ment az üldözés, a többiek középen rohangálva próbáltak olyan járművet találni, amivel beszállhatnak.
Elsősorban itt fontos, hogy a járműveket is „tuningolhatjuk”. A csomagtartót fegyvertárrá változtathatjuk, megerősíthetjük az autók karosszériáját, hogy kevésbé sérüljenek, lecserélhetjük a fegyvereket az utasszállító helikopteren, vagy kísérletezgethetünk egyéb hasznos fejlesztésekkel is. Ha valaki arra vágyik, a festés színét is váltogathatja.
A Heist mód, amit szintén láthattunk a második bétában, már kevésbé érdekes. Itt a rendőrök feladata védelmezni a széfeket, a bűnözőké pedig hogy azok tartalmával eljussanak a jelölt zónákba, megszerezve így a zsákmányt. Nem is maga az ötlet problémás, hanem inkább az, hogy míg két-három ember valóban a feladatra koncentrál, a többiek úgy ölik egymást, mintha Team Deathmatch-et játszanának, és így a hagyományos bankrablós, feszült hangulat veszik ki az élményből. A Blood Money ehhez nagyban hasonlít, de lényegesen jobb: mindkét fél azt a feladatot kapja, hogy egy széfből minél több pénzt lopjon el (a bűnözők maguknak akarják, a rendőrök meg lefoglalni, csak hogy tiszta legyen) és vigyen a saját pontjára, de a mások által begyűjtött pénzt vissza is lehet lopni. Ide már nem kell a feszültség, itt épp jó az, hogy mindenki foggal-körömmel küzd a zsákmányért.
...és védünk
Az új módok között van még két, a szériától teljesen idegen, de a témához kiválóan illő mód: a Rescue és a Crosshair. Ezeket egyszerre legfeljebb tízen játszhatják, és ha bárki meghal egy körben, nem éled újra azonnal. A Rescue lényege, hogy a rosszak elfogtak két túszt, a zsaruknak pedig ki kell legalább az egyiküket szabadítani – vagy az is megfelel, ha kinyírnak minden bűnözőt. Egy meccs legfeljebb kilenc körből áll, az győz, akinek a végén több győzelme van. Abszolút pörgős, egyáltalán nem könnyű mód, olyan csapat kell hozzá, melynek tagjai képesek és hajlandóak egymással kommunikálni, viszont egy kicsit hangulatromboló, hogy a túszt cipelő zsarut semmilyen hátrány nem éri, ugyanúgy ugrálhat, szaladgálhat, mint előtte, így arra, hogy a csapat őt védelmezze, a kelleténél talán kevésbé van szükség.
A Crosshair annyiban más, hogy a rendőrök csapatának egy tagja lesz a VIP, aki csak egy arany színű Desert Eagle-t kap, és a többieknek őt kell segíteni abban, hogy eljusson a menekülési pontok valamelyikéig. A bünözők feladata értelemszerűen a VIP likvidálása, és függetlenül attól, hogy hány másik rendőr esett el, ha a VIP-nek annyi, a kör véget ér. Mindkét mód szűk pályákon játszható, ráadásul időlimites is, úgyhogy tényleg nincs értelme várni, hogy a másik csapat lépjen először.
Ezek a módok alapvetően elég változatosak ahhoz, hogy mindenki megtalálja közöttük a neki valót; viszont itt sok a bug, a tereptárgyakba akadó járművek problémája az egyik legsürgetőbb, de olyat is láttam, hogy egy kisteherautó minden előzetes jel nélkül elrepült a fenébe. Szerencsére legalább a szerverek zavartalanul működnek, az első naptól eltekintve minden más alkalommal sikerült elsőre csatlakozni.
A Battlefield Hardline többjátékos módjai – ha eltekintünk néhány hiányosságtól, és bízunk abban, hogy a Visceral hallgat a visszajelzésekre – elég jók ahhoz, hogy több száz órára bevonzzanak minket, de azért érezni, hogy lehetnének jobbak. A Conquesthez több nagyobb, átlátható pályára van szükség, mert ezt, így együtt egyelőre csak a Dust Bowlról lehet elmondani. Gyorsabb járművek kellenek, még ha ez azzal is jár, hogy a kisebb pályákon nem lesz játszható a Hotwire. Feszültebbé kell tenni a Heistot például a maximális létszám csökkentésével, hogy ne csak a mészárlásról szóljon az egész, hanem tényleg mindenki azért törje magát, hogy a feladatát teljesítse. 32 embernél, főleg egy olyan viszonylag kis pályán, mint a Bank Job, ez lehetetlen.
