2017 decemberében elsöprő fölénnyel választottátok az év játékának az Assassin's Creed Originst. Mint oly sok egyéb kérdésben, valószínűleg a tekintetben sem lesz soha teljes egyetértés, hogy valóban profitált-e a széria abból, hogy a Ubisoft önkritikát gyakorolva a korábbinál hosszabb szünetet iktatott be a két legutóbbi epizód közé. Mi úgy véljük, Bayek kalandja üdvözlendő evolúciós lépcsőfok, és kellően stabilnak tűnő alap ahhoz, hogy további részeket lehessen ráépíteni, természetesen alkalomról alkalomra csiszolva és tökéletesítve a játékmechanikákat. De az is érthető, ha valaki ragaszkodik a jól bevált megoldásokhoz, és melegebb éghajlatra kívánja a kedvencén drasztikus változtatásokat végrehajtó fejlesztőket. Nos, ha az utóbbi halmazba tartozók kedvéért nem is fordul vissza az idő kereke, azért akad néhány mód arra, hogy megszépült formában tapasztalják meg ismét évekkel korábban szerzett élményeiket.
Kakukktojás
Értelemszerűen a miként és a hogyan a kizárólag konzolokon játszók számára érdekes kérdés. Egyrészt a Liberation kivételével visszafelé kompatibilisek a Microsoft gépén (olykor Xbox One X-re feljavítva), másrészt a kiadó több epizódot is remasterelt időközben. A megkérdőjelezhető minőségű Ezio Collection után megérkezett Shay Patrick Cormac ráncfelvarráson átesett kalandja, amelyben a templomosok oldaláról is megismerhetjük az áldozatait évezredek óta szedő titkos háborút.
Az eredetileg 2014-ben debütált Rogue-ban meghallgattatik a másik fél is, és bizonyítást nyer, amit mindig is sejthettünk: ez a kötélhúzás sosem szólt jó és rossz harcáról, csupán eltérő világnézetekről. Még az aszaszinok is képesek ártatlan kívülállók életét veszélybe sodorni céljaik elérése érdekében. A csalódott Shay vendettája számára a világ első globális konfliktusa, az 1756 és 1763 között lezajlott hétéves háború szolgál történelmi keretként, kalandozásai színtere pedig New Yorktól a Hudson folyó völgyén át az észak-atlanti partvidék sarkkörön is túlnyúló részéig húzódik.
Attól kezdve, hogy térfélt váltunk, felcserélődnek a szerepek; a mellékküldetések során például nem végeznünk kell a célszemélyekkel, hanem megmentenünk őket, miközben bármelyik bokorban rejtőzhet egy életünkre törő orgyilkos. Sőt még az is megesik, hogy a mi hajónkat csáklyázzák meg a játék sarokkövének számító tengeri ütközetekben. A Black Flag megoldásaira támaszkodó Rogue a kulisszákat és a főszereplő személyét, valamint a sztorit leszámítva csak apróságokban tért el a kalózos epizódtól.
Ez a hajó elment?
Személy szerint örülök annak, hogy a Rogue már olyan platformokon is játszható, amelyeken korábban nem volt elérhető. És szemben a YouTube-videók alapján elhamarkodottan levont következtetésekkel, valóban javult a látvány, még ha nem is eget rengető mértékben. Élsimítás, részletgazdagabb textúrák, megnövelt látótávolság, a városokban több NPC, valamint javított árnyékolás és effektek teszik a PC-s verzióval egyenértékűvé, sőt a 4K felbontásnak köszönhetően az erősebb konzolvariánsokon még annál is pofásabbá. S habár a Ubisoft mérnökei mindössze 30 fps-t tudtak kisajtolni a korosodó Anvil Next motorból, legalább stabilan fut a játék, még a leghevesebb ütközetek során sem röcög. Ezzel párhuzamosan pedig az előző generációs kiadást sújtó bugok jó részének is nyoma veszett. Más egyébhez viszont nem nyúltak, emiatt az Egyiptomban töltött százegynéhány óra után visszalépésként élhetjük meg a templomosként tengetett napokat. Úgy vélem, hibát követett el a Ubisoft, amikor ilyen sokáig halogatta a remaster elkészítését, ahelyett, hogy a Syndicate és az Origins közti kétéves hiátust kihasználta volna.
