Nem véletlenül döntöttek úgy a Ubisoft fejesei, hogy egy kicsit hagyni kell pihenni az Assassin's Creed sorozatot. A Syndicate ugyan messze nem volt vállalhatatlan, de az elviselhetetlen mértékben bugos Unity azért bevert pár szeget a széria koporsójába. Persze, ha valaki ma veszi elő a Párizsban játszódó epizódot, akkor már egy helyrepofozott játékot kap kézhez, de az ember nehezen felejt, főleg akkor, ha valamiért savazni lehet egy nagy kiadót. Ilyenek vagyunk, gyarlóak és az egekig felsrófolt elvárásokkal teltek, az Assassin's Creed játékok felett pedig eljárt az idő. 2007 óta kis túlzással csak a főhős és a környezet változott (közben azért kiötlötték, majd szerencsére ugyanilyen gyorsan el is felejtették a multiplayer módot), most viszont már tényleg nagyobb vérfrissítésre volt szükség. Az Excel táblák és bevételi jelentések felett görnyedő döntéshozók így végre adtak időt a franchise veteránjának számító Ubisoft Montrealnak, kihagytak egy naptári évet, és csak most nyújtották át nekünk egyiptomi hieroglifákkal díszített csomagolásban az új Assassin's Creedet. Az asszaszin testvériség megszületését elmesélő Assassin's Creed Origins közben elegánsan akció-kalandjátékból egy tartalommal csordultig megtöltött akció-szerepjátékká változott.
A fáraók országa
Nagy Sándor halála után makedón tábornokai felosztották egymás között az ókori világot. Egyiptom I. Ptolemaiosz Szótér kezébe került, innen számítjuk a Ptolemaida-dinasztia uralkodását. Az Origins története a Ptolemaidák végnapjainak kezdetén indul, időszámításunk előtt 49-ben, mikor Egyiptom trónjáért vad harc dúlt XIII. Ptolemaiosz és a száműzetésben élő VII. Kleopátra között. Közben az ismert világ másik fontos eseménye is javában zajlott, a római polgárháború híre pedig egészen Egyiptomig elért. Az ókori történelem szerelmesei biztosan kívülről fújják ezt az időszakot, de a többieknek azért bőven tartogat meglepetéseket a sztori, így az esetleges spoilerek elkerülése végett legyen elég annyi, hogy az íróknak sikerült hűnek maradni a történelemhez úgy, hogy az összes fontos alakot beépítették a cselekménybe. Caesar és Kleopátra találkozása, Pompeius és Ptolemaiosz sorsa pontosan úgy alakul, ahogy azt évekkel ezelőtt az iskolában megtanultuk (vagy meg akarták tanítani), főhősünk Bayek pedig központi szereplője lesz az említett történéseknek.
Bayek az Egyiptom északnyugati részén fekvő Szíva-oázisban él, ahol ő a helyi rendfenntartó erő, vagyis a medzsaj. Az egyiptomi Újbirodalom idején a medzsajok lényegében olyan elit harcosok voltak, akik az adott terület békéjéért feleltek. Hősünk életét tragikus hirtelenséggel változtatják meg bizonyos események, amelynek köszönhetően egy ősi rend elleni hajtóvadászatra indul, útja során pedig érinti Egyiptom összes fontosabb városát és nevezetességét. Egyértelmű volt, hogy a templomosok helyett más ellenséget kell találni, ők lettek az említett rend, az Order of the Ancients (avagy Az ősök rendje) tagjai. A csoport vezetői álnevek mögé bújva mozgatják az egész ország sorsát alakító szálakat, Bayek fő feladata az ő kilétük felderítése lesz, hogy aztán rejtett pengéjének egyetlen jól irányzott szúrásával véget vessen a földi létüknek. Mindezt egy alsó hangon 30 órás, pazar kaland során élhetjük át. A mellékküldetésekkel és a rengeteg egyéb tennivalóval ez az idő azonban a többszörösére is bővíthető (a végigjátszás után egy tucatnyi régió például még érintetlen maradt, ekkor a 35. szintnél jártam).
Egyiptom titkai
Első ránézésre sokkolónak hathat az Assassin's Creed Origins óriási térképe. Meglepő, hogy mégsem lett tolakodó a rengeteg feladattal és felfedeznivalóval teleszórt ókori világ. Emlékszem, konkrétan megrémültem, mikor megláttam a Unity térképét, ahol a rengeteg gyűjtögethető fityfenéből annyi volt, hogy az egyes mütyüröket nem is lehetett rendesen látni egymástól. Nos, Egyiptomban nem kell ilyen zsúfoltságtól tartanunk. A sorozatban még sosem kaptunk ekkora játszóteret. Az Origins méreteit egyedül a Black Flag világtérképéhez lehetne hasonlítani, de ne feledjük el, hogy a kalózos epizódban nagyrészt vízen utaztunk és csak a karibi-térség szigetei jelentettek száraz talajt a lábunk alatt. Most fordított a helyzet. Akadnak ugyan tavak és természetesen a Níluson is hajózhatunk, de a játékban eltöltött időnk nagy részét a változatos tájakon rohangálva, lovagolva és tevegelve fogjuk múlatni. A vízi közlekedés egyébként villámgyorsan megoldható a fürge kis vitorlásokkal. A korábbi ígéreteknek megfelelően a tengeri csaták is visszakerültek a játékba, de velük csak nagyon ritkán, specifikus küldetésekben találkozhatunk, ezeken túl nem fogunk hajócsatákat vívni.
Alapjaiban változtatja meg a játékmenetet az, hogy kikerült a minitérkép. A képernyő felső részére elhelyezett iránytűsáv mutatja csupán, hogy milyen érdekes helyszín akad a környékén. A szinkronizálásra szolgáló magaslati pontok megmaradtak, de funkciójukat tekintve megváltoztak. Egy új régióba érve ugyanis most már automatikusan eltűnik a területet fedő "köd" és azonnal látjuk, merre akadhatnak feladatok. Minden egyes szinkronizálással fejlődik azonban kedves kis biodrónunk, Senu, a sas. Bármikor átvehetjük a madár felett az irányítást (kivéve persze ha éppen harcba keveredtünk), aki a magasban szállva pontosan belövi nekünk, hol bujkál az adott célpont, hol állomásoznak katonák, merre haladnak az értékes nyersanyagokat szállító egységek, hol rejtőznek a vadállatok, vagy éppen melyik házakban rejlik értékes kincs. Ezeket csak a madárpajtás derítheti fel, tehát hiába látunk meg egy katonát az ellenséges erődben, csak akkor jelzi őt a továbbiakban is a játék, ha Senuval is beazonosítottuk. Lehet, hogy egyeseknek ez felesleges macerának tűnik, de a fejlesztők kiválóan megoldották a rendszert, én eztán már nem is szeretnék olyan sandbox címmel játszani, ami automatikusan kijelzi nekem az összes rosszfiút.
Orgyilkosok fegyvertára
Gondolom mindenki előtt tisztán feldereng az a kép, ahogy féltucat marcona alak veszi körül asszaszinunkat, és szépen megvárják egymást, szigorúan egyesével támadnak ránk, hogy legyen időnk védekezni is a blokkolásra és visszatámadásra épülő harcrendszerben. Nos, az Origins legnagyobb erénye az, hogy ezt az egészet egyszer s mindenkorra elfelejtette, és egy jóval dinamikusabb megoldás mellett döntött. Sokan Dark Souls-féle harcrendszernek nevezik ezt, de én úgy érzem, ez blaszfémia lenne a FromSoftware játékával szemben. Maradjunk annyiban, hogy az új Assassin's Creed is a blokkolás, kitérés, kis- és nagy támadás vonalon mozog. Piszkosul jól áll neki a gyors, ügyességalapú harc. A különböző fegyvertípusok eltérő harcmodort igényelnek, overpower nevezetű végső támadásuk is más és más. A hétféle közelharci halálosztó eszközt négyfajta íj egészíti ki. A normál vadászíj mellett közelre ható, de területi sebzésű, valamint gyorstüzelő lőfegyver is akad. Ezek picit furán hatnak, az irányítható nyílvesszővel is felszerelhető mesterlövész íjnál pár tényleg túllőttek a célon.
Nagyon fontos, hogy csak a velünk nagyjából azonos szinten álló katonákkal és vadállatokkal akasszuk össze a bajszunkat, egy jóval magasabb szintű ellenfél nem csak két ütéssel kifektet bennünket, hanem abba sem hal bele egyből, ha a magasból a nyakába ugrunk, és átbökjük a gégéjét.
Az ellenséges harcosok legtöbbje nem egész nap egy helyen strázsál. Mozgásban vannak és ha elfáradnak, aludni is elmehetnek. Ilyenkor a legegyszerűbb lopakodva elintézni őket. Az állatok sem maradnak tétlenek, többször figyeltem meg a távolból, ahogy egy falka hiéna lerohanja és felfalja a mit sem sejtő növényevőket, vagy ahogy éppen egy krokodil és egy víziló viaskodik. Ha rendelkezünk a megfelelő képességgel, akkor a vadakat akár meg is szelídíthetjük és egy hűséges oroszlánnal az oldalunkon lovagolhatunk ellenfeleink közé. Érdemes is, mert a nyers elő jóval kifizetődőbb az osonásnál, a lopakodás semmit sem fejlődött.
Ezernyi kincs homokba temetve
A műfaj egyik rákfenéje már jó pár éve az indokolatlanul túltolt mókuseffektus, a gyűjtögetés. A Ubisoft emberei most végre felismerték ennek buktatóit. Nem kell végre több tucat tollat és pofátlanul eldugott helyekre berakott Animus-szilánkot hajkurászni. Szinte minden térképre feltűzött feladat és helyszín funkcióval bír.
A fő- ás mellékküldetések sokasága mellett megrohamozhatunk például ellenséges katonai bázisokat. Itt az erőd vezetőit kell torkon szúrni, valamint az értékes zsákmányt rejtő ládikókat ildomos kifosztani. A szintekhez kötött tárgyak miatt lesz érdemes folyamatosan harcolni (az ellenfelektől is bezsebelhetjük őket) és minden helyszínt átvizsgálni - ezekből akár a víz alatt is találhatunk párat, de szerencsére ez sem jelent gondot, Bayek ügyes úszó. Minden egyes láda egy újabb, erősebb kard, íj vagy pajzs reményével kecsegtet, sosem fogjuk az érezni, hogy feleslegesen takarítjuk ki az óriási térképet. A ládikók mellett a helyi élővilág képviselőivel is fontos kapcsolatot ápolunk, egészen konkrétan az ő levadászásukkal szerezhetjük meg az alaptárgyaink fejlesztésére szolgáló bőröket. Ugyancsak nyersanyagnak számítanak az ércek és a fa, ezeket vagy a ládákban találjuk meg, vagy pedig karavánokat fosztunk ki értük - értelemszerűen az utóbbi cselekedet jóval több alapanyagot jelent.
A fegyverek és pajzsok szinthez kötődnek, és eltérő ritkaságúak lehetnek. Lehetőség van arra, hogy a kovácshoz ellátogatva mindig az éppen aktuális karakterszintünkhöz húzzuk fel őket, ehhez azonban rengeteg aranyra lesz szükségünk. A nyersanyagokért fejleszthető alaptárgyak talán még náluk is fontosabbak, ezek ugyanis szignifikáns bónuszt adnak a távolsági és közelharci sebzéshez, megnövelik életerőnket, vagy éppen a tegezünkben és tarsolyunkban egyszerre tárolható nyilak, bombák és altató vagy mérgező dobótűk számát emelik meg. Az utolsó pár fejlesztéshez már elképesztően sok nyersanyag kell, még szerencse, hogy a helyi szövőnőknél és kovácsoknál azért vásárolhatunk is belőlük egy keveset.
Szintre szint
Ahogy már említettem, az Assassin's Creed Origins nyíltan szeretne szerepjáték lenni, ez pedig remekül áll neki. Maximálisan 40. szintig juthatunk el, a három fára elosztott képességek feloldásához viszont jóval több pontra lesz szükség. Ezeket az extra képességpontokat ősi sírhelyek feltárásával, illetve más titkok felderítésével szerezhetjük meg. Újra visszaköszön az Origins egyik alaptétele: egyetlen játékbéli tevékenység sem felesleges, mindből valamilyen előnyünk származik. A vadász, harcos és látnok képességfák bizonyos pontokon találkoznak, így megfelelő tervezéssel átjárhatóvá válnak. Érdemes jó előre kitalálni, milyen képességekre vágyunk, hiszen a második egyidejűleg hordható fegyver és íj is egy-egy skillhez köthető, valamint az idő felpörgetése is egy külön képesség. Mivel az Originsben dinamikusan változnak a napszakok, könnyen előfordulhat, hogy egy adott küldetésben éjszaka kellene a helyszínre érkezni, ekkor pedig hasznos lehet az idő felgyorsítása.
A sikeres nyílt világú szerepjátékokhoz hasonlóan az új Assassin's Creedben is annyi missziót veszünk fel egyszerre, amennyit csak szeretnénk. Ezeket kedvünk szerint bármikor félbehagyhatjuk és belefoghatunk valami teljesen másba. Ha például egy főküldetés során éppen egy jól őrzött erődítmény mélyén keresném a célpontomat, dönthetek úgy, hogy a vár felének kitakarítása után inkább elkezdem a fogvatartott papokat kiszabadítani. A játék mindig figyelmeztet, ha olyan helyre tévedünk, ahol egy másik felvett küldetéshez kapcsolódó feladatok találhatóak, ezért biztosan nem mulasztunk el semmit sem. Nagyon örülök, hogy az egy kaptafára épülő küldetéseket is kukázták és tényleg izgalmas, emlékezetes megbízásokat adnak a városlakók.
Külön figyelmet érdemelnek a gladiátorarénák és a fogathajtó versenyek. Az előbbiekben előre megszabott fegyvereket használva kell legyűrni a hullámokban érkező ellenfeleket, majd valóban kemény bossokkal is meg kell küzdeni. A hippodrom futamain a legendás Ben-Hur mozi fogatversenyeit idézhetjük fel, törni fognak a kerekek, egyetlen hajtó sem finomkodik.
Homok a gépezetben
A csokornyi dicséret mellett hiba lenne elsiklani az Origins technikai buktatói mellett. Mi PS4 Prón teszteltük a játékot, ahol a frame rate hajlamos volt az átvezetők alatt ugyanúgy beesni, ahogy a tényleges kalandok során is. A lassan betöltődő textúrák és egyéb apró kellemetlenségek mellett kétszer sikerült olyan bugba beleakadnom, amelynek köszönhetően mozdulni sem tudott többé karakterem, ráadásul ez egyszer pont harc közben esett meg. Az eddigi beszámolók alapján Xbox One X-en sem sokkal fényesebb a helyzet. Egyiptom tényleg gyönyörű látványt nyújt (ezt a beépített fényképezőmódban meg is örökíthetjük), de ez a növény- és állatvilág változatossága miatt érezhető, a tökéletes pályatervezés érdeme, technikai téren viszont van még bőven hová fejleszteni a AnvilNext 2.0 grafikus motort. Remélhetőleg azért a legzavaróbb hibákat gyorsan javítják majd egy patch formájában.
Új kezdet
Az Assassin's Creed Origins múltbéli és jelenkori történetszálairól is a lehető legkevesebbet szeretnék elárulni, mivel mindkettő hosszú idő óta a legjobb az egész szériában. Bayek mellett felesége, Aya is kiemelten fontos szereplő, mindketten fontos szerepet játszanak Egyiptom és az egész világ sorsának alakulásában, valamint a testvériség megalapításában is. Kicsit teljesebb lett volna számomra az élmény, ha kettejük találkozása az esetek többségében nem merült volna ki a röhögcsélésben és a kellemetlenül sok smárolásban, de így is szerethető főhősök voltak. A jelenkori eseményekkel kapcsolatban legyen elég annyi, hogy diszkréten meghúzódnak a háttérben, az a rövid idő viszont, amit itt töltünk el, egyetlen percig sem érződik céltalannak. Most az emberiség előtt első civilizáció sincs egyébként annyira a fókuszban, ezért szintén jár a piros pont, untuk már őket is.
Nyílt titok, hogy a Ubisoft trilógiában gondolkodik, Egyiptom után elvileg Görögország és Róma következhet. Én egy pillanatig sem sértődnék meg, ha Bayek kalandja itt véget érne, és egy új korszakba kalauzolna el bennünket a következő Assassin's Creed, de persze az esetleges folytatásokba is szívesen vágok majd bele. Ha ennyi időre van szükség ahhoz, hogy egy közel makulátlan játékot készítsenek el (a technikai hibákon kívül természetesen), akkor könyörögve kérem a Ubisoft döntéshozóit, ne jelenjen meg már jövőre egy új rész. Hagyjunk ismét elég időt a fejlesztőknek, és akkor újra egy olyan munkát tudnak letenni az asztalra, ami jogosan pályázik az év legjobbja címre. Sőt, ha még a mostaninál is egy kicsikével tovább húzódhat a fejlesztés, talán a bosszantó bugokat is kigyomlálhatják már a megjelenés előtt.
