Ha meghalljuk azt, hogy stratégiai játék, sokunknak egy Age of Empires kaliberű alkotás ugrik be. Ez rendben is van, hiszen azt is ebbe a műfajba lehet sorolni, ám létezik egy olyan kategória, amely egy csipetnyivel több odafigyelést és türelmet igényel, mint egy RTS. Ezek az úgynevezett 4X játékok az igazi stratégáknak készültek, és nem biztos, hogy a nagy többség jól elszórakozik majd egy ilyen alkotással. Valószínűleg az Aggressors: Ancient Rome sem fog milliókat beszippantani, de egy bizonyos rétegnek remek szórakozást nyújthat.
Még egy utolsó kör
Ha játszottatok például a Civilization sorozat valamelyik darabjával, akkor bizonyára jól ismeritek azt az érzést, amikor már órák óta a gép előtt görnyedtek, és jó néhány körrel ezelőtt elhatároztátok, hogy az lesz az utolsó, de valahogy mégsem tudjátok abbahagyni birodalmatok építését. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, addiktív tud lenni egy ilyen stratégiai alkotás. A Kubat Software játéka is hasonló alapokon nyugszik, annyi különbséggel, hogy az Aggressors: Ancient Rome nem egy korszakokon átívelő kaland, hanem az ókor kapta benne a főszerepet. A fejlesztők nagyon odafigyeltek a történelmi hűségre, ez pedig óriási pluszpont lehet a téma kedvelői szemében, de egyébként is dicséretes, hogy igyekeztek pontosan rekonstruálni a korabeli dolgokat. Összesen húsz nép közül választhatjuk ki a nekünk tetsző csoportot, és érdemes jól megfontolni döntésünket, mielőtt elindulnánk meghódítani a Földközi-tenger térségét.
Kezdőknek egyébként erősen javasolt egy, a játék által ajánlott birodalmat választaniuk, ugyanis az ezekhez elérhető gyakorlómód teljesítése értelemszerűen jól jöhet, ha nem szeretnének már néhány kör után egy hanyatló ország első embere lenni. Akik már több száz órát pakoltak bele különféle 4X játékokba, és otthonosan mozognak a politikában, kereskedelemben, illetve a számos apróság menedzselésében, azoknak is érdemes lehet belekukkantaniuk ebbe a részbe, mert ha nem tudják, hogyan működik a játék, akkor sajnos semmire sem mennek a tudásukkal. Amint megismertük az alapokat, már sokkal könnyebb dolgunk lesz eligazodni a játékmeneten, ami javarészt abból áll, hogy igazgatjuk, fejlesztjük országunkat, kereskedünk, különböző megállapodásokat kötünk, na és persze próbáljuk elkerülni vagy épp kirobbantani a háborút másokkal. Mielőtt azonban úgy döntenénk, hogy lesöprünk mindenkit a pályáról, nem árt, ha van egy erős birodalom a hátunk mögött, emiatt először saját népünkkel érdemes foglalkozni.
Politikus, hadvezér, diplomata
Városainkat különféle fejlesztésekkel tehetjük hatékonyabbá, de akár épületeket is felhúzhatunk melléjük, amelyek extra dolgokat adnak, így pedig hozzájárulnak birodalmunk fejlődéséhez. A kutatásokkal új technológiákhoz férhetünk hozzá, amelyeknek köszönhetően további lehetőségek nyílnak meg előttünk. Telepesekkel utakat építhetünk, de ha úgy tartja kedvünk, és a feltételek is adottak, új városokat is alapíthatunk. A sikerhez elengedhetetlen, hogy egy kicsit politizáljunk, illetve az sem árt, ha konyítunk valamelyest a diplomáciához. Játék közben meghatározhatjuk országunk államformáját, szóval ha esetleg már unnánk a demokráciát, akkor például a despotizmus mellett is dönthetünk. Fontos ugyanakkor, hogy melyik mellett tesszük le a voksunkat, mert a különböző ideológiáknak más és más hatása van népünkre.
Ráadásul nemcsak határainkon belül kell helytállnunk, hanem a nagyvilág történéseiben is otthonosan kell mozognunk. Bármelyik körben kaphatunk egy ajánlatot egy másik országból, emiatt pedig előfordulhat, hogy kereskednünk kell, vagy mondjuk megállapodást kötni, esetleg változtatni egy nemzetközi szerződés részletein. Döntéseink hatására javulhat kapcsolatunk egy néppel, de megeshet, hogy ugyanazon választás miatt megharagszik ránk egy uralkodó. Addig, amíg még nem vagyunk túl izmosak, nem érdemes ellenséget keresni, de ha már minden olajozottan működik a határokon belül, útnak indíthatjuk seregeinket és hajóinkat.
Új városok felhúzásával vagy egységeink megfelelő helyre terelésével növelhetjük országunk területét, a határvonalak kitolásával pedig még több nyersanyaghoz juthatunk hozzá. Szomszédunk persze nem biztos, hogy örül majd, ha benyargalunk a területére, de a terjeszkedés hozzátartozik a játékhoz. Ha nagy birodalmat szeretnénk, kénytelenek leszünk kardot nyomni embereink kezébe, és elküldeni őket hódítani külföldre.
A kocka el van vetve
Fontos aspektusa az Aggressors: Ancient Rome-nak a harc, hiszen hiába van virágzó birodalmunk, ha az olyan kicsi, hogy a térképen is alig látszódik. Erre a problémára remek megoldást jelent a háború, amit nagyon egyszerű kirobbantani: mindössze meg kell üzennünk egy másik játékosnak, hogy mostantól nem igazán komáljuk, és indulhat is a hadjárat. Ugyanígy persze mi is akármikor kaphatunk hadüzenetet, tehát nem árt résen lenni. Többféle egység található a játékban, a gyalogos katonák mellett lovasságot vagy akár hajókat is bevethetünk a hódítások során. Ilyenkor városokat foglalhatunk el, módszeresen kiirthatjuk az ellenállókat, és természetesen új területeket szerezhetünk magunknak. Sőt, ha elég ütőképesek vagyunk, akár teljesen el is tüntethetünk egy másik népcsoportot a térképről.
Mit adtak nekünk a rómaiak?
Képek és videók alapján az egyszeri játékos akár azt is mondhatná, hogy az Aggressors: Ancient Rome csak egy fapados Civilization, de ez egyrészt nem lenne fair dolog, hiszen egy indie címről van szó, és nem egy hatalmas fejlesztőbrigád munkájáról. Másrészt pedig, ha túl tudunk lépni a funkcionalizmust az esztétikum elé helyező grafikán, illetve a néha egészen furcsa hangeffekteken, akkor kiderül, hogy a Kubat Software címe valójában egy részletesen kidolgozott alkotás, amelyben csak akkor lehetünk igazán sikeresek, ha minden apró részletre odafigyelünk.
Nem sorolom magam a legnagyobb stratégák közé, valószínűleg ezért is fordulhatott elő az, hogy a játék során egymás után lázadtak fel az emberek a városokban, és hamar le is rombolták azokat a nagy elégedetlenkedés közben. A területeimet elfoglaló, illetve katonáimat szétverő hódító sereg pedig már csak hab volt a tortán. Az újonc stratégák számára talán egy picit ijesztő lehet elsőre, hogy mennyi mindenre kell odafigyelni a játékban, a veteránokat viszont pont ez a részletesen kidolgozott rendszer szegezheti majd a képernyők elé. Aztán sose feledjétek, mi kell a népnek: kenyér és cirkusz.
