Miközben a műfaj és a franchise rajongói valószínűleg a teljes értékű negyedik rész megjelenését várják leginkább, teljességgel érthető az is, hogy a Microsoft nem kívánja elhamarkodni a Relic Entertainment fejlesztette RTS piacra dobását.
Elvégre nem titok, hogy a valós idejű stratégiai játékok fénykorát rég magunk mögött hagytuk, és időközben az Age of Empires dicsfénye is megkopott - nem elhanyagolható részben a szériát pátyolgató Ensemble Studios szélnek eresztése miatt. Szóval a redmondiak most egyszerre járnak Canossát, valamint készítik elő a talajt a folytatás számára azáltal, hogy sorra remasterelik a korábbi részeket.
A felemás, de mégis inkább jó, mint rossz Age of Empires: Definitive Edition, valamint az abszolút szerethető Age of Empires II: Definitive Edition után már a harmadik felújított játék áll készen arra, hogy ránk rúgja az ajtót. Bár első pillantásra talán nem annyira szembeötlő a változás, mint elődei esetében, ha egymás mellé helyezzük az eredeti kiadással, máris látni fogjuk, hogy nem tétlenkedett az elmúlt évben a tatarozással megbízott Tantalus és Forgotten Empires kettőse.
Szép Újvilág
Az emlékeink hajlamosak tréfát űzni velünk, ezért teljesen természetes, hogy az indítást követő pillanatokban úgy érezzük, semmi sem változott, az Age of Empires III: Definitive Edition képi világa ugyanolyan, mint a 2005-ös változaté. Holott a fejlesztők belepiszkáltak egy kicsit a motorba (immáron DirectX 11-es), kicserélték a textúrákat és a modelleket, részecskeeffekteket és dinamikus fényeket adtak a képlethez, valamint az átvezető videókat is újrarenderelték - ezúttal nagyobb részletességgel. A felületek természetesebbnek hatnak, javult az álló- és folyóvizek megjelenítése, és a legújabb Havok felel a fizikáért.
Utóbbinak hála jóval mutatósabb az épületek megsemmisülése, a gyalogság soraiba csapódó ágyúgolyó pedig méterekkel röpítik arrébb a balszerencsés bakák porhüvelyét. Semmivel sem lett jobb ellenben a karakterek animációja, ez főként átvezetők alkalmával szúr majd szemet.
Kár érte, mivel rontja az amúgy kedvező benyomást keltő összképet, ráadásul már megfelelő vas birtokában a 4K felbontás sem elérhetetlen. Természetesen a fejlődésnek ára van, az a konfiguráció, amelyik hajdanán könnyedén futtatta az eredeti kiadást, ma zokogva rogyna térdre és vallaná be, hogy visszafordíthatatlanul eljárt felette az idő.
Gazdasági és harctéri evolúció
Tartalom tekintetében nincs miért szégyenkeznie az Age of Empires III: Definitive Editionnek, ugyanis az alapjáték kampányai mellé odafértek még a kiegészítők (The WarChiefs, The Asian Dynasties) hadjáratai is. Az egymásra épülő, sokszor opcionális célokkal teletűzdelt küldetésláncokról elmondható, hogy bár történelmi környezetbe és kontextusba ágyazták őket, nem szűkölködnek fikciós elemekben.
Jó példa erre Morgan Black amerikai kirándulással megfűszerezett küzdelme az ottománok ellen, amelyben helyet kapott a fantasztikum is egy titkos rend társaságában. Mindazonáltal nincs megkötve a kezünk, nem muszáj a legelső kampánnyal kezdenünk, bár kezdőknek azért ajánlott.
Ugyanez a szabadság érhető tetten a harmadik rész legnagyobb horderejű játékmechanikai újdonsága, a Home City kapcsán. Ennek lényege, hogy az építkezés, egységgyártás, kincsvadászat és harcok révén szerzett tapasztalati pontokat utánpótlássá konvertálhatjuk, így az anyaországból nyersanyagot, munkaerőt, katonai egységeket, sőt akár technológiát is kaphatunk.
A felsoroltakat kártyák jelképezik, amelyek feloldása hajdanán rengeteg időt vett igénybe, most viszont azonnal hozzáférünk a teljes kínálathoz (természetesen multiban is), csupán annyi a dolgunk, hogy két küldetés között újabb lapokkal bővítjük a paklinkat. Az otthonról érkezett segítség nem lebecsülendő, mert a jó pillanatban érkezett erősítéssel megfordítható egy már elveszettnek hitt ütközet is.
A laikusok kedvéért érdemes pár gondolat erejéig kitérni arra is, hogy az Age of Empires III: Definitive Edition hogyan szabta át az elődök mechanikáit. Munkásainknak nem kell többé ide-oda ingázniuk a központ (vagy raktár) és a kitermelés helyszíne között, a megrongálódott épületek helyrehozását sem ők végzik már. Utóbbihoz rá kell kattintatni a kívánt építményre és kiválasztani a javítás opciót (igaz, ez az első kiadásban is hasonlóképpen zajlott).
A katonai egységek pedig nem egyenként lépnek ki a barakk kapuján, hanem csapatostól (hogy aztán sokszor nem nyílegyenesen, hanem felesleges kacskaringókat beiktatva masírozzanak a bevetés helyszínére), ami az átalakított nyersanyagtermeléssel együtt hozzájárul a játék tempójának felgyorsulásához. Továbbá minden egyes alkalommal, amikor új fejlettségi szintre lépünk, választhatunk egy-egy politikus, és az általa nyújtott bónuszok közül, amelyek természete sajnos kimerül egységekben és nyersanyagokban. Nem bántam volna, ha némi kreativitást mutatnak e téren a fejlesztők.
A veteránok kedvéért meghagyták a klasszikus UI-t a fejlesztők, de választhatjuk azt is, amelyik az előző két Definitive Editionnel érkezett (én emellett döntöttem), és terveztek egy harmadikat is direkt ehhez a játékhoz. Mindegyik ugyanannyira informatív és használható, tényleg csak ízlés dolga, hogy kinek melyik tetszik.
A gyarmatosítók nagylelkűsége
Hiába reménykedtünk benne, újabb sztoriközpontú hadjárat már nem fért bele az időbe (vagy a büdzsébe), de a meglévőkön apróbb változtatásokat végeztek annak érdekében, hogy a nem európai népek reprezentációja mentes legyen mindenféle sztereotípiától.
Kaptunk viszont két új nációt, így már a svédekkel és az inkákkal is megrohamozhatjuk szervereket casual, ill. ranked módban. Az összeszokott baráti társaságok pedig bizonyára örömmel olvassák, hogy LAN-ban is multizhatnak kedvükre, ha épp olyan helyen gyűlnek össze, ahol nincs internet.
Ha ráadás kampányt nem is, két további játékmódot azért csak hozott nekünk az Age of Empires III: Definitive Edition; a Historical Battles fél tucat valóban bekövetkezett ütközet újrajátszását és a történelem átírását engedélyezi számunkra, még a The Art of War különböző szituációk gyakorlását teszi lehetővé, és még kihívások elé is állít.
Gyaníthatóan ez utóbbiakat bővítik majd a két fejlesztő csapat a továbbiakban, de az sem kizárható, hogy idővel újabb nemzetekkel színesítik a kínálatot. Ami már most is kellően gazdag és változatos, pusztán a hadjáratokkal el lehet az ember vagy egy hétig. Megsüvegelendő, hogy a modtámogatást is a zászlajára tűző Microsoftnak esze ágában sincs mindezért egy teljes játék árát elkérni, a saját boltjában 6490 forint, míg a Steamen 20 euró a fizetendő összeg. A két verzió pedig kompatibilis egymással, tehát nem áll fenn az a veszély, hogy fragmentálódik a multiplayer köré szerveződő közösség.
