1994. októberében három ifjú egyetemista nekivág az ismeretlennek, hogy egy valós dokumentumfilmet készítsen a Blair-i boszorkányról, aki a legenda szerint kétszáz éve kísért az erdőben. A forgatás során a három fiatal rejtélyes körülmények között eltűnik, senki sem hall felőlük. A kamera viszont egy év múlva előkerül, és ezt a felvételt láthatjuk mi is. Az ügy lezáratlan maradt, a holttestek soha nem kerültek elő, bizonyítékként csak ez a felvétel szolgál. Igaz történet alapján.
Mai fejjel persze tudjuk, hogy ez nem igaz, de ki kell mondani, hogy ez a film csupán ennek a hírverésnek köszönhette sikerét. Mint önálló found footage is megállja a helyét főleg, hogy az elsők közt került ki. De, ha nincs ekkora reklámja, nem jutott volna el ennyire széles tömegekhez, és nem írta volna be magát a filmtörténelembe. Pedig annak egyik legnagyobb átverése. Akárhogy is nézzük, bármely szempontot alapul véve, a film így is tökéletesen szolgál. A naiv nézők retteghetnek az alig másfél óra alatt, tapasztaltabb társaim is jól szórakozhatnak a játékidő alatt, garantálom nekik is lesz egy-két meglepő momentum, amikor a hideg fog futkosni hátukon.
