Régóta nem hiszek már abban, hogy a videojátékok kompatibilisek lennének Hollywooddal. Őszintén irigylem mindazok rendíthetetlen optimizmusát, akik egy Lara Croft, egy Doom, egy Street Fighter vagy épp a Resident Evil széria után még mindig képesek bízni. A szememben egyébként is átvették a mozifilmek helyét a szerializált tévésorozatok, melyek sokkal inkább alkalmasak egy Halóhoz fogható nagyívű történet szálainak kibontására.
A Windows Phone-ra, Windows 8.1-re és Xbox konzolokra fejlesztett Halo Channel alkalmazáson keresztül megtekinthető, öt – egyenként húszperces – epizódból álló mini, vagyis a sir Ridley Scott produkciós cége által jegyzett Halo: Nightfall azonban nem ilyen. A két évvel ezelőtt futott Halo 4: Forward Unto Down websorozathoz hasonlóan az aktuális játékhoz (jelen esetben a jövőre esedékes Halo 5: Guardianshez) kapcsolódó fontos karakter bemutatása az elsődleges szerepe. Sajnos a Szökés, a Klondike és más kiváló sorozatok szkriptjét jegyző Paul Scheuring abból indult ki, hogy a videojátékok karakterei kétdimenziós, egyszerű lelkek. Holott egyre több példát látunk arra, hogy a játékfejlesztők igyekeznek rácáfolni az előítéletekre. Még a Halo játékok hőse, Master Chief is emberibbé vált a legutóbbi részre.
Ennek ellenére a sorozatveterán (A férjem védelmében) Mike Colter alakította ONI-ügynök és a terrortámadás elkövetői után nyomozó többi figura maga a nagybetűs kliséhalom. A sablonos forgatókönyvvel és a szájukba adott kínos szövegekkel még az olyan tapasztalt színészek sem tudtak mit kezdeni, mint Steven Waddington (Az utolsó mohikán). Legalább az érződik a produkción, hogy nem dolgoztak nevetségesen alacsony költségvetéssel; a játékokból szolgai hűséggel másolt járművek és fegyverek hibátlanok, bár a CGI messze nem tökéletes, és az akciójelenetek száma is kevesebb az indokoltnál.
A Nightfall nem az a monumentális alkotás, amire a rajongók évek óta várnak, egy valamirevaló forgatókönyvvel (el sem hiszem, hogy a Szökés írója jegyzi) sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Viszont az egyes epizódokba ágyazott ún. másodlagos történeteket (felvillanó ikon jelzi, hogy megállíthatjuk a filmet, majd megnézhetjük ezeket a néhány perces, az előbb látottakat más megvilágításba helyező jeleneteket) remek ötletnek tartom.
3/5
