Gondolta volna bárki is, hogy egy olyan játékot, ami nem is játéknak indult, baromi kicsi a térképe, tele van idegesítő bugokkal, és nem lehet vele hetekig szórakozni, ennyire a hátára vesz a közönség, és a végén annyiért lehet adni, mint amennyibe az ArmA III került néhány napig? A Dear Esther már bebizonyította, hogy nem kell vérzivataros játékmenet, sem kettészakadó anyahajók vagy egyéb látványelemek ahhoz, hogy egy játék odaszögezzen a monitor elé, amikor pedig ennyire egyértelmű elmebetegségről van szó, mint a Goat Simulator, akkor nem kétséges, hogy a magára valamit is adó cikkíró azonnal lecsap a tesztelés lehetőségére. Meg amúgy is, ne csak Pacának legyen már jó a Rambóval. Aztán amikor a mi rettegve tisztelt főszerkesztőnk (Mocsy) úgy döntött egy borgőzös pillanatában, hogy rögvest gigászi kecskézést kapjatok, akkor egyszerre sírtam és nevettem. Végre cikkírói mivoltomban is a diplomámhoz kapcsolódó téma jut, de hogy írjon az ember tesztet úgy, hogy nem lövi el az adott cím poénjainak jelentős részét?
Játék lesz ebből, akárki meglássa
Ahogy rögvest az első mondatban említettük, a Coffee Stain Studios nem akart kecskés játékot készíteni, inkább csak szusszanni egyet, de ahogy egyre jobban elmélyedtek a dologban, mégis úgy döntöttek, hogy már csak a poén kedvéért is megmutatják a világnak, milyen jószág az ő párosujjú patásuk. Jött azonban a fintorgó sors furcsasága, és az internet úgy felkapta a témát, mint a Balaton jegébe szakadt Hummert vagy Balotelli félmeztelenkedését. Nem is lehet csodálkozni azon, hogy a svéd srácok feje felett lévő szövegbuborékban megjelent a felkiáltójel, szemük előtt pedig csörrenve csattant a hatalmas dollárjel, és úgy döntöttek, jöhet a Goat Simulator. A megjelenéshez keresve sem találhattak volna jobb időpontot, mint április elsejét, ami egy tökéletes világban utónőnap is lehetne, de a realitás inkább a bolondok napját ünnepli e jeles dátumon. Az árcédulára 9,99 dollár került, ami a steames valutaváltásnak köszönhetően a közös európai fizetőeszközben is ugyanennyi, ám Európának ezen a középső szegletén azt jelenti, hogy dollárról váltva 2200 forintért, míg euróból bő háromezerért jutunk hozzá a kecskekalandhoz.
Különben dühbe jövünk
Mivel komolytalannak indult az egész projekt, nem szabad semmi olyat várnunk, ami bármilyen formában is sztorira utalna, vagyis a New Game gombra kattintva azonnal a játékmezőn találjuk magunkat, ahol mehetünk a nyelvünk után. Nincsenek kötelezően teljesítendő főfeladatok, sem mellékküldetések, és aki ilyesmire vágyik, az inkább menjen skyrimezni, hiszen abban is vannak kecskék, csak ők nem tudnak egyetlen ökleléssel öt embert a falhoz csapni. Ellenben a mi hősünk egy kecskebőrbe bújt Hulk, életének célja pedig nem más, mint irgalmatlanul szétcsapni mindenkinek az arcát, és szétrombolni a teljes környezetet. Teljesen mindegy, hogy egy ótvaros ebédlőasztalról vagy egy komplett benzinkútról van szó, jószágunk odamegy, mekkent egyet, és fejel egy hatalmasat, aztán szépen elrepül a robbanás következtében, de ezt követően a faluban már senki nem fog tankolni. Ebből kiindulva tulajdonképpen mégis van sztori, ami annyi, hogy egy elmebeteg kecske terrorizálja szerencsétlen vidékieket, de ha jobban belegondolunk, éppen ideje volt, hogy az állatos felnőttfilmekért a vétlen fél valamely tagja végre elégtételt vegyen.
A nyakával létrát mászó állat
Elsőre is szemet szúrhat, hogy a játék egyáltalán nem csúnya, bár a sandbox környezet csak egy kisebbfajta homokozó, de jutott bele építkezés, benzinkút, veteményes, óriáscsúszda, két alagút, meg még néhány egyéb is, melyek most nem jutnak eszembe. Kecskénk is egész szimpatikus jószág, bár nem tudja behúzni a nyelvét, és néha furcsán tekergeti a nyakát, de ettől függetlenül első látásra kedvelni fogjuk, főleg akkor, amikor rongybaba módjára repül, miután eltrafálta egy kamion. De mégis mit lehet csinálni egy csöppnyi városban?
Elárulom, hogy legalább 60 percnyi önfeledt szórakozásra való momentum van, amit imádni fogunk, és ezek közül csak egy az, hogy például rakétával a hátunkon magasra repülünk, és lezuhanunk a talajra. Az sem rossz, amikor egy komplett tüntetést (vagy legalábbis arra hasonlít a dolog) fejelünk szanaszét, mint ahogyan a vidéki hülyegyerekek kilinccsel előre csapatását is lazán széttrollkodhatjuk. Ha esetleg unnánk a talajszintet, jöhet a magasság, vagyis irány a daru, melynek létráján simán felkapaszkodhatunk a légtérbe, miközben megszemlélhetjük, hogy derék állatunk a nyakával szedi a létrafokokat. Bámulatos! Egy termetes lista várja, hogy minden elemét kipipáljuk, így egyebek mellett 720 fokos szaltókat, szép magas repüléseket, óriási robbanásokat vár tőlünk a játék.
Még a bug is pozitívum
Talán nem tévedünk, ha kijelentjük, hogy még egyetlen fejlesztőstúdió sem emelte ki fícsörként a játékban maradt hibákat, de a svéd srácok a Steamen pont ezt teszik, és bizony hibából van bőven. Hirtelen megnyúló végtagú emberektől kezdve a falba vagy egyéb tereptárgyakba ragadt alakokon át az említett létramászós hibáig mindenféle parajelenséggel találkozhatunk, és nálam már egy perc után restart következett, mert az összetört hordó (vagy vödör, de nem biztos, mert nem volt füle) a hasamra ragadt, ami miatt nem tudtam mozogni. Cserébe viszont stabil a cucc, bár fórumokon sokan panaszkodnak szaggatásra az erősebb gépek tulajai közül is, de ezt nem tudom megerősíteni, mert nálam mindent maximumra véve is tükörsimán futott a játék. (Már csak pár száz karakter, kitartás!)
Megfejve
Hazugság lenne azt állítani, hogy fenntartások nélkül megér tíz dollárt a játék, de nyilvánvaló idiótasága miatt minden perce szórakoztató, és bár újrajátszhatósága kétséges, a Steam Workshop-támogatás szerfelett ígéretes, tehát aki éppen nem a régi ötös főút éjszakai pillangóinak tartogatja a pénzét, az ne habozzon beszerezni a Goat Simulatort. Köszönöm Mocsynak, hogy nem úszhattam meg ezt a cikket 6000 karakter alatt. Szeretném őt barátian hátba veregetni, orcáját kissé megpaskolni, és játékosan gyomorszájba bokszolni, végül pedig férfiasan megölelni. Jó szorosan…
