A Take-Two, a 2K és a Rockstar anyavállalata viszonylag nagy standdal képviseltette magát a gamescomon, és mivel épp a 4.1-es csarnok közepén volt, tele logókkal, könnyen megtaláltuk. Egyből, ahogy beléptünk a fogadóterembe, gyanús volt, hogy a bár, ami a várakozó újságírókat látta el üdítővel és sós mogyoróval, a '60-70-es évek klubjaira hajaz. Jópofának találtam, de gyorsan továbbléptem. A stand belső részében egy hosszú folyosót láttunk, amin könnyen észrevehető táblák hirdették, melyik előadás melyik teremben található, így nem volt gondunk a Battleborn, az XCOM 2 és az NBA 2K16 megtalálásával.
Ezen termek mindegyikén volt egy kör alakú ablak, amin beláttunk, kintről is nézhettük, épp mi folyik ott, miről késtünk le. Ugyanakkor a Battlebornnal szemben lévő, címkézetlen ajtóra egy homokfújt üveget raktak, előtte egy biztonsági őr ült, és semmilyen tábla nem utalt arra, mi folyik odabent. Jó okkal: ez volt a Mafia III bemutató különleges helyszíne, a szoba, ahol egyáltalán semmilyen felvételt nem készíthettünk, részben talán azért, hogy az utánunk jövőktől ne vegyük el a meglepetés élményét. A falon egy hatalmas tévé a Mafia III logójával, mellette egy pianínóból átalakított asztalnál két fejlesztő, a tévével szemben pedig barna bőrfotelek terültek el. A padlón parketta (minden más szobában szőnyeget raktak le), a falon neon fények, képek. Még a nagy felhajtás ellenére is azt hittük, csak levetítik a szerdán közzétett videót, mondanak néhány szót a sztoriról, aztán ennyivel el is engednek minket utunkra – nagy meglepetésünkre azonban a trailert egy élő gameplay követte, a pianínónál ülő fejlesztő játszott (kontrollerrel) a játék PC-s változatával. Amit láttunk, egyrészt lenyűgöző volt, másrészt egy kicsit aggasztó.
Mint azt már tudjátok (és mivel a gamescom számunkra végig ide-oda rohangálásból állt, korábban tudtátok, mint én), a sztori 1968-ban indul, a helyszín pedig New Orleans. Ez utóbbi már az első pillanatban egyértelmű volt; a város francia negyedének jellegzetes erkélyeit, épületeit azonnal fel lehetett ismerni. Az autók, a ruházatok, még az emberek viselkedése is illeszkedik a korszakhoz, úgyhogy aki nem bánja, hogy ugrottunk egy kicsit az időben, és a Mafia III nem érződik annyira Mafia játéknak, élvezni fogja. Aki klasszikus gengszterkedésre vágyik, az lehet, hogy nem azt kapja, amit szeretett volna.
A főszereplő, az árvaházból kis kitérővel a katonaságba vonult Lincoln Clay egy színesbőrű veterán, akit jobban megviselt a vietnami háború, mint anno Vitót a második világégés. Erre rátett egy lapáttal, amikor az olasz mafia nemes egyszerűséggel teljesen kiírtotta a mafiás értelemben vett „családját”. A Mafia III körülbelül tízperces gameplay bemutatója alatt minden mondatából és cselekedetéből az jött le, hogy nagyon dühös, nagyon gyilkolna, és semmi nem állíthatja meg, amíg a teljes olasz mafiát meg nem szűnteti. Míg más játékokban a dühös emberek is legfeljebb ájultra verik az egyszerű közgengsztereket, Lincoln egy ütés után előkap egy kést, és néhányszor belevágja a delikvens arcába. Őszinte leszek: nekem ez nem tetszett igazán, nem érzem a sorozathoz illőnek az ilyen mértékű kegyetlenséget, akármilyen dühös is Lincoln, ez már akkor is sok. Jobb volt az, amikor szimplán csak nekiütötte áldozata fejét egy beton padkának.
A demó egyébként a brutális közelharcon és az átlagos, vagy inkább megszokott tűzharcon túl tartalmazott még néhány további érdekes jelenetet. Az egyik az volt, amikor Lincoln meglátta, ahogy a rendőrök egy fekete férfit tartóztattak fel (feltehetően pusztán a bőrszíne miatt), és ugyan odamehetett volna segíteni, inkább mégis a küldetésére koncentrált. Egy másikban el kellett fognunk egy információval rendelkező fickót, majd veszélyesen vezetni, hogy amikor a skála elég magasan lesz, megtudjuk, amit akartunk, és vagy megkíméljük az életét, vagy beleeresztünk egy golyót a fejébe. Tippelhettek, a játékot irányító fejlesztő melyiket választotta.
Bár az érzéseim a játékkal kapcsolatban vegyesek (és nem azért, mert úgy gondolom, nem lesz jó, csak nekem nem elég mafiás), egy dolog miatt nagyon várom: ez pedig a három segítő, akik közül az egyik maga Vito Scaletta. Remélem, hogy a történetben is nagyobb szerepet kap, megtudjuk, hogyan keveredett New Orleansbe, és nem csak mint segítő, mint egy egyszerű kikacsintás lesz jelen, hanem közreműködik például Lincoln útjának alakításában, továbbadja tudását satöbbi. Annyi biztos, hogy ők négyen az új „család”, és ha minden jól megy, a játék végére Lincoln vezetésével ők uralják majd a várost.
Hármójukat a sztori során fokozatosan ismerjük meg, és különböző előnyöket kínálnak, ha felhívjuk őket telefonon. Van aki extra tűzerőt tud nekünk küldeni, van aki az embereivel segít, és van akinek egy szavába kerül, hogy a zsaruk lekopjanak rólunk.
Aki képes elfogadni, hogy a Mafia egyre előrébb halad az időben, és a Hangar 13 mert új ötletekkel próbálkozni, annak a játék jó eséllyel tetszeni fog. A hangulat engem is elkapott, a korszak és a sorozat fanatikusaként akármi is legyen, nem fogom kihagyni, de a kegyetlenséget talán egy kicsit lejjebb lehetne tekerni. Még a fejlövés is jobb, mint a késes mutatvány.
