Egy kicsit el vagyok veszve a csapat alapú shooterek között. Nehéz már követni, hogy mi free-to-play és mi nem, melyiket ki csinálja, és miért jobb ez, mint az. A Battleborn előadásra úgy ültem be, hogy csak ködös elképzeléseim voltak a játékról, illetve már az elejétől fogva gondolkodtam azon, hogyan kérdezzem meg a Gearboxosoktól, hogy mi lett a Furious 4-ral, és hol van már a Brothers in Arms folytatása. Ezzel szemben kiderült, hogy a Battlebornra érdemes odafigyelni, mert sok mindent vegyít, sok mindenben próbál a legjobb lenni, és ha a játékosok 25 karakter közül nem találják meg a kedvencüket, akkor már tényleg nincs mit tenni.
Az előadás úgy kezdődött, hogy a fejlesztő elmondta, mennyit tanultak a Borderlandsből. Így legalább nem kellett kerülgetnünk azt a tényt, hogy mennyire látszik a hasonlóság a két franchise között. Lelepleztek négy új karaktert, eleinte nem ámuldoztunk nagyon, de amikor láttuk, ahogy az egyik lehív egy meteort, illetve azt, hogy Benedict gyakorlatilag - a nevétől eltekintve - maga az Egyesült Államok, mindjárt éberebben figyeltük a fejlesztők szavait. Csak egy gyors összefoglaló arról, hogy ki mit tud: Az említett Benedict "madárszerű teremtmény" lévén repülni képes, és egy rakétavetővel rohangál, Mellka gyors, fegyvere pedig ideggázt lő, Ambra healerként hasznos, Reyna pedig lézerfegyverével darabolja az ellenfél csapatát.
Ezt követően átvittek minket egy PC-kkel teli szobába, hogy ha már ott vagyunk, próbáljuk ki a játékot. Endrével ketten ültünk be, ő a plakáton is szereplő, közelharcban erős, kardokkal felszerelt kvázi vámpírral, Rath-tal ment, én pedig - kicsit a Furious 4-t siratva - a drabális állat Montana mellett voksoltam, már csak azért is, mert látni akartam, mennyire különbözik a Team Fortress 2 heavyjétől. Ez a hasonlítgatás egyébként nem konkrétan a Battleborn és a TF2 között megy, de mégiscsak a TF2 a legnépszerűbb, hasonlú stílusú csapat alapú FPS a piacon, muszáj minden vetélytársat vele szembeállítani.
Co-opoztunk, másik három újságíróval együtt lőnünk kellett mindenre, ami mozog, majd egy gombot megnyomva előkerülő robot farkast védelmezve eljutni egy ajtóig, melyet ő vágott át, miközben a battlebornok - így hívják a hősöket összefoglaló néven - a sötétség erőit verték vissza. A farkast a menet közben tudtuk fejleszteni az összegyűjtött pénzünkből. Elég pörgős volt az egész, folyamatosan kaptuk az instrukciókat, kapkodtuk a fejünket, és leginkább előre haladtunk, amerre az út vitt.
Arról, hogy közelharci karakterrel milyen játszani, sajnos nem tudok nyilatkozni, mert csak egy menetre volt idő, de a testéhez képest nevetségesen kis fejű Montana teljesen máshogy működött, mint ahogy először gondoltam. A gépfegyvere természetesen azt tudja, amit gondoltok; azon túl, hogy gyorsan lő, még túl is melegszik, de ez fejlesztésekkel orvosolható. Apropó fejlesztések: a játék kezdetétől fogva úgy működik a fejlődés, hogy minden szinten választanunk kell két passzív képesség közül. Erősebbé tesszük karakterünket, vagy strapabíróbbá? Nagyjából ilyen jellegű kérdéseket kell megválaszolnunk magunknak. Akár egy MOBA-ban, amikor a képességekre pakolásszuk a pontokat.
Visszatérve Montanára: a mozgása egy kicsit lomha, de nem nagyon vánszorgós, és az egyik képességét aktiválva több métert repül előre pillanatok alatt, amivel egyrészt hátralöki ellenfeleit, másrészt gyorsan kimentheti magát az akció sűrűjéből, vagy épp ott teremhet, ha addig máshol kóborolt. Termetéhez és felszereléséhez képest úgy éreztem, túl gyorsan meghal, de ha olyan csapattal játszunk, amiben mindenki ismeri a karakterét, és mindenki tudja, mi a feladata, ráadásul nem csak ízlés szerint, hanem logikusan választja ki a fejlesztéseket, Montana egy jó tank lehet. A Gearbox maga is tanknak szánja, valószínűleg a februári megjelenésig még tekergetnek rajta egy kicsit. Mint ahogy mindenki máson.
Összességében nézve az alapján, amennyi rövid időt a Battlebornnal kettesben töltöttem, azt kell mondjam, a játék izgalmas lesz, és megtalálhatja a rajongótáborát. Kicsit tartok attól, hogy egy free-to-play címekkel teli műfajban teljes árú játékként hátránnyal indul, de a Gearbox szakértelmében sokan bíznak (a Colonial Marinest azért három Borderlands és megannyi Brothers in Arms ellensúlyozza), hátha ők majd bele mernek vágni a Battlebornba is. Azt egyelőre nem tudom mondani, hogy ez lesz a legjobb kompetitív-kooperatív csapatos shooter, de minden esélye megvan a kiemelkedésre, pláne ha a sztori módot nem csak elnagyolják, hanem rendesen felépíti. Hamarosan indul a zárt béta, amibe egyre több és több embert hívnak be, majd ők megmondják, min kell változtatnia a csapatnak, hogy a játékból ne legyen az új Evolve, amihez nagy reményeket fűzött a 2K, de hónapokkal a megjelenés után párezer játékosával már csak épphogy életben marad.
Hamarosan Randy Pitchford vezérigazgatóval készült, exkluzív interjúnkat is láthatjátok, olvashatjátok, figyeljétek a GSO-t továbbra is.
