Az évad korábbi epizódjainak tesztjei:
- Episode 1: Iron From Ice
- Episode 2: The Lost Lords
Egy sima királydráma attól lesz Trónok harca, hogy megjelenik egy sárkány. Nos, most már ezt is kipipálhatjuk. A Telltale Game of Thrones sorozatának harmadik epizódja (amely a The Sword in the Darkness alcímmel igyekszik nagyon hatásvadász lenni) elég erős indítással varázsolja el a játékost: Asher Forrester amúgy is meglehetősen szorult helyzetében ugyanis egy sárkányba is belebotlik. Persze nem pusztán a sárkány megjelenése miatt, de le kell szögezni, olyan Trónok harca feeling ragadt magával az első percekben, hogy kifejezetten megerőltető volt a kontrollert tapicskolni minden egyes QTE-nél, csak nézni akartam, hogy mi is történik. Aztán persze megint kicsit leült a sztori, de tegyük hozzá, hogy azért alaphangon sikerült egy két órás epizódot összetákolni, szóval most nem lehet okunk panaszra.
Illa-berek, Forresterek
A Forrester család története tökéletesen passzol a közegbe, mintha csak a Starkok vonaglását néznénk. Ennyi szívást egybezsúfolva csak az igazán írói szeszélynek kitett uralkodói házak érdemelnek ki, és hát George R.R. Martin megmutatta már, hogyan kell egy vérvonalat addig alázni, hogy a legsztoikusabb rajongó is elmormoljon már egy ejnyét két nyugtató között. Nos, a Telltale írói sem restek a drámai helyzetek teremtésében, bár kétségtelen, hogy az első rész Bolton látogatását nem sikerült még überelni.
Viszont Rodrik Forrester részét játszani kifejezetten szívszorító, drámai, és hát a többiekkel sem lesz könnyű dolgunk. Mira a királyi udvarban a sorozatból ismert újabb esküvői fordulattal szenved meg, Asher sárkányokon edződik, Gared pedig az Éjjeli őrség felszentelt tagja lesz, és ezzel szinte azonnal be is fut az első nagy identitás-válság is. Nem akarom lelőni, bőven van para a Fal tövében, szóval most nem nagyon fogunk unatkozni. Új titkok, kihívások, drámai fordulatok színesítik a történetet, egyre komolyabban érezzük azt az enyhén szívszorító „Trónok harca hatást” , amikor a kedves néző/olvasó/játékos elképzelni sem tudja, hogy mekkora baj lesz itt a következő másodpercben. Csak azt sejti, hogy lesz.
Kevesebb hibával
Ami kifejezetten jóleső érzés, hogy sikerült egy hosszú, tartalmas, változatos részt letenni az asztalra, és végre az előző generációs játékélmény sem marad szégyenben. Párszor azért most is volt akadozás, újraismétlődő hangok a töltési idő alatt és után, illetve pont az utolsó jelenet utolsó mondata maradt le éppen valami hiba miatt, szépen tönkre is vágta a nagy fordulatot. Az sem teljesen világos, hogy mi a bánatért kell ennyit vacakolni a töltögetéssel, a The Walking Dead széria valahogy jobban kezelte a váltásokat. Épp az utolsó képsoroknál volt nagyon zavaró, hogy elvileg egy történeti szempontból fontos montázst akartak bemutatni, ami a folyamatos töltések miatt gyakorlatilag teljesen szétesett, akadozott, ugrott a filmszerű hatás.
Pedig a hangulat tökéletes lenne, ha nem lenne alatta ez a köhögő technikai megvalósítás. Mind a dialógusok, mint a zenék viszik előre az egészet, és a látvánnyal se lenne semmi gond, ha nem egy asztmás, pocakos hörcsög hajtaná alatta a mókuskereket. Emellett a rutinszerűen ismétlődő játékelemek hatnak néha unalmasnak, pont itt lenne az ideje némi újításnak, de erősen kétlem, hogy ezt éppen egy széria közben lépné meg a Telltale. Már csak azért is, mert ezzel együtt a Trónok harca hangulat azért kényelmesen eladható, és még mindig tudják, hogy jó úton járnak. Csak aztán nehogy túlzottan belekényelmesedjenek ebbe.
