Bő negyedévnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a montreali gárda kipréselje magából ez első valamirevaló DLC-t. Szemben a korábbi próbálkozásokkal (mint például az Escape from Durgesh Prison), most már tartalmat, mi több értéket is kapunk a pénzünkért, ami valamelyest enyhíti az elhamarkodottan szezonbérletet vásárló játékosok rossz szájízét.
Tiszta lappal
Igazság szerint a Valley of the Yetis kampányát gond nélkül beágyazhatták volna a fejlesztők akár az alapjáték cselekményének sodrába is, ám végül attól leválasztva kaptuk meg (a főmenüből lehet elindítani). Ezzel a huszárvágással elkerülték a balanszproblémákat, amiket egy agyontápolt karakter okozna a jetik völgyében, viszont arra kényszerítik a játékost, hogy újra nulláról építse fel Ajay Ghale képességeit. Hamar leolvadt az arcomról a vigyor, amikor az első kósza hópárduc kicsinált, mint holmi Kékestetőhöz szokott túrázót. Kénytelen voltam tehát sunnyogva, egyenként elkapni jaksisakos ellenfeleimet, akik távol tartottak szabadulásom zálogától, helikopterem fogságba esett pilótájától.
Ja, hogy még nem említettem volna? Egy aprócska balesetet követően kerülünk abba a bizonyos völgybe, amelyben havasi gyopár helyett lépten-nyomon havasi jeti terem. Nem önként vállalt száműzetés ez. Elvégre ki akarna jetiimádó fanatikusok között tölteni egy hosszú hétvégét, amikor az említett csoport semmi másra nem vágyik, mint hogy imádata tárgya elé vesse az embert vacsoraként? Más választásunk nem nagyon marad tehát, mint felvenni a kesztyűt, és egyszemélyes ellenállóseregként borsot törni a szektások orra alá.
Az én házam az én váram
Háromféleképpen mehetünk a jetihívek idegeire. Magától értetődik, hogy a cselekmény fő (valójában egyetlen) szála óhatatlanul olyan végkifejlet felé tart, amelyikben egy életre eljátsszuk annak esélyét, hogy barátságot kössünk velük. Azt sem veszik majd jó néven, ha rendszeresen rajtaütünk az utánpótlást szállító konvojaikon. Ez amúgy teljes mértékben opcionális tevékenység, de érdemes rászánni az időt, mert egy-egy sikeres akciót követően hasznos jutalom üti a markunkat különféle bázisfejlesztések formájában.
Szükségünk is lesz ezekre, mivel a szektások éjjelente több hullámban támadást indítanak a rádióállomás ellen, ahová bevackoltuk magunkat. Elmondhatjuk tehát, hogy egy hordamóddal gazdagodott a Far Cry 4, amelyben egy szál magunkban kell helyt állnunk, de haverokat is segítségül hívhatunk, ha online játszunk.
Az állomás túlságosan is nagy területen fekszik ahhoz, hogy mindenhol ott lehessünk, éppen ezért különféle csapdákkal, aknamezővel lassíthatjuk le a mindig előre beharangozott irányból támadó ellenség előrenyomulását. És ha már géppuskafészkeket is ki tudunk alakítani, akkor onnantól elmondhatjuk, hogy jöhetnek bármennyien, nekünk áll a zászló. Megjegyzem, ezeket a fejlesztéseket ropogós játékbeli valutáért is meg lehet vásárolni.
Láttam egy jetit
Sőt ami azt illeti, többet is. Az első találkozás megrázó élmény; fegyvertelenül kergetőzni a melákkal egy barlangban nem túl felemelő, de nyugtasson a tudat, kedves olvasó, hogy előbb-utóbb megtorolhatod a téged ért sérelmeket. Mielőtt azonban vérben forgó tekintettel vetnéd rá magad bosszúd célpontjára, készülj fel alaposan a csetepatéra, mert a jeti játszi könnyedséggel összeroppantotta a terepjárót, amellyel megpróbáltam halálra gázolni. Emellett simán tartotta a motorosszán sebességét csutkára tekert gáz mellett. Nemes préda, nem siratom azt a vasárnapot, amit a társaságában töltöttem.
