A napokban bejárta a világsajtót Momo, a WhatsApp chatalkalmazáson "kísértő" horrorlény rémisztő képe. Momo új kontaktként jelenik meg a felhasználók listáján, és aki kapcsolatba lép vele, ijesztő üzenetekre, képekre, valamint utasításokra számíthat tőle. A hátborzongató arc egyes források szerint japán eredetű, ám ettől függetlenül nemcsak a japán fiatalokat ijesztgeti, hanem világszerte számos országban megjelent. A jelenség ötvözi az online bántalmazás és a klasszikus internetes tréfák valamennyi formáját: a felhasználó félelemkeltő, fenyegető üzeneteket és erőszakos, durva képeket, videókat kaphat Momótól, de a lény olyan feladatokra is utasíthatja, mint hogy küldje el 15 ismerősének az üzenetét, különben éjjel megjelenik a szobájában.
A jelenség több szempontból is aggodalomra ad okot: egyrészt a népszerű alkalmazást fiatalok, köztük gyermekek is használják, akik jelentős szorongást élhetnek át egy ilyen élmény hatására, másrészt komolyan vehetik a fenyegetéseket. Az érintett fiatalok gyakran nem mernek szólni a szüleiknek, mert félnek attól, hogy büntetésből korlátozhatják az internethasználatukat, amiért belekeveredtek egy ilyen incidensbe.
A szülők támogatása azonban nélkülözhetetlen ebben az esetben: az ő feladatukká válik, hogy újra egyensúlyba hozzák a gyermek sérült biztonságérzetét, és csökkentsék a szorongását, mielőtt súlyosabb problémák alakulnának ki a félelemkeltő élmény hatására.
Mit tehetünk szülőként vagy fiatal internetezőként annak érdekében, hogy megelőzzük a bajt? Mit tehetünk akkor, ha már súlyos gondok árulkodó jeleit észleljük? És vajon mi késztethet bárkit is arra, hogy fiatalokat, gyermekeket ijesztgessen ilyen rendkívül veszélyes módon? Kérdéseinkre pszichológusok válaszolnak.
Miért ijesztgetnek másokat az elkövetők?
Bányai Fanni pszichológus szerint sokan nem is gondolnak bele, milyen következményekkel járhat, ha valakit ilyen módon zaklatnak; sokan talán úgy tekintenek rá, mint egy kihívásra, amely arról szól, hogy valakit olyan dolgokra késztetnek, amelyeket nem akar végrehajtani. Ebből a szempontból tehát a dominancia is motiválhatja az elkövetőt. A szakember hozzáteszi: "a felhasználók ijesztgetése egyfajta manipuláció, kontroll mások felett, amelynek hátterében az is állhat, hogy az elkövető a való életben nem tudja kiélni az ilyen irányú hajlamát, ezért egy érzékeny célcsoportot keres, mint amilyen a fiatal, gyermek korosztály is". Az elkövető akkor elégedett, ha látja, hogy sikerült hatnia rájuk, például azáltal, hogy félelmet kelt bennük.
A szakember szerint ugyanakkor a saját tapasztalat is szerepet játszhat benne:
"Előfordulhat, hogy az elkövető is átélt hasonlót, amikor is történetesen ő került áldozati szerepbe, azonban nem tudta feldolgozni az esetet, most pedig így vezeti le a feszültséget."
Bányai Fanni szerint az is kétségtelen, hogy a jelenség hátterében álló személyek - hiszen feltehetően nem egy emberhez köthető - megfelelő tudással rendelkeznek ahhoz, hogy olyan chatbotot fejlesszenek, amely üzeneteket generál és továbbít a felhasználók egy csoportjának.
Milyen következményei lehetnek a megfélemlítésnek?
"Egy ilyen tapasztalat felerősítheti a szorongást azokban a gyermekekben, fiatalokban, akik alapból szorongóak, s ez akár depresszióhoz is vezethet" - részletezi Bányai Fanni. A szakember hozzáteszi, hogy a fenyegetés nemcsak érzelmileg hathat a fiatal internetezőkre, hanem az életük más területein is károkat okozhat: - "Például nem tudnak koncentrálni, rosszabbul teljesítenek az iskolában, illetve nem tudnak megbízni másokban."
Zsila Ágnes pszichológus szerint az elkövetők gyakran alábecsülik a tetteik következményének súlyosságát. "Sokan úgy gondolják, hogy ez csupán egy modernkori tréfa, amely hasonló ahhoz, mint amikor az emberek beöltöznek rémisztő jelmezekbe és a másik mögé lopózva ráijesztenek, majd utólag az áldozattal együtt jót nevetnek. Ez azonban más, hiszen a névtelenség miatt az erőviszonyok kiegyenlítetlenek, az elkövetők pedig gyakran nem számolnak azzal, hogy a fenyegetések másokban komoly félelmet kelhetnek, hiszen itt nincs leleplezés és együtt kacagás."
Mit tehet a szülő?
Habár a serdülő korosztály nehezebben nyílik meg a szülei előtt, ha érintetté válik egy Momóhoz hasonló zaklatási incidensben, a szakemberek egyetértenek abban, hogy fontos időben felismerni a szorongás jeleit. "Ez lehet hirtelen hangulatváltozás, zavartság, vagy ijedtség. Előfordulhat, hogy a fiatal iskolai teljesítménye csökken, elzárkózik a barátaitól, esetleg kevesebbet beszél magáról. Ezt a szülőn kívül a barátok, osztálytársak és a pedagógusok is láthatják" - mondja Bányai Fanni.
Ha észleljük ezeket a jeleket, és bebizonyosodik, hogy a személlyel kapcsolatba lépett Momo, többféle módon is csökkenthetjük a hátborzongató élményhez kapcsolódó ártalmakat. "Serdülők esetén megpróbálhatjuk elmagyarázni, hogy a fantázialény semmilyen módon nem árthat nekik, és a rossz tréfa mögött csupán néhány kifejezetten rosszindulatú ember áll. Ha jártasak vagyunk benne, akár elmondhatjuk, hogyan készítik a Momóhoz hasonló figurákat, hiszen ezzel is közelebb húzzuk a valósághoz a rettegett természetfelettit, ami a valódi ijedelmet okozza" - magyarázza Zsila Ágnes. - "A humor pedig bármely korosztály számára hatékony stratégia lehet a szorongás csökkentésére.
Gondoljunk csak bele: ha a kidülledt szemű Momo egy olyan szövegbuborékkal jelenne meg, hogy "A fejem, amikor megláttam a felvételi pontjaimat", máris mumust csinálunk a vérfagyasztó szörnyetegből.
A Harry Potter-könyvsorozatból ismert Commikulissimus tehát a pszichológiai gyakorlatban is hatékonyan alkalmazott módszer a szorongás csökkentésére.
Csak el kell gondolkoznunk, hogyan tehetnénk mulatságossá a félelem tárgyát. Ez persze egy kis kreativitást is igényel. A lényeg, hogy ne a gyermek félelmét bagatellizáljuk el, hanem a félelem tárgyát tegyük nevetségesen apróvá."
Ha úgy látjuk, ezekkel a módszerekkel sem csökken a fiatal szorongása, esetleg tovább erősödik a félelme, bizonytalansága, érdemes pszichológushoz fordulni.
Hogyan lehet elkerülni a bajt?
"Alapvetően szükség lenne általános technikai ismeretekre, ezen a téren azonban gyakran szakadék húzódik szülő és gyermek között" - mondja Bányai Fanni. A szakember szerint fontos lenne a szülőknek és a fiatal felhasználóknak egyaránt tájékozódni arról, miért jó applikációkat, közösségi oldalakat használni, illetve hogyan kell biztonságosan kezelni azokat.
A tájékozott szülők a gyermekükkel is több információt oszthatnak meg arról, hogyan lehet elkerülni azt, hogy mások visszaéljenek az adataikkal. Ha a szülő ebben nem tud segítséget nyújtani, hasznos lehet szakértőkkel, pedagógusokkal beszélgetni arról, hogyan használják biztonságosan a közösségi hálót.
Ennek előremozdításában a vloggerek szerepvállalása is fontos lehet, hiszen megfelelő technikai tudás birtokosaiként tudják az érintett célcsoportot megszólítani. Így többek között fel tudják hívni a figyelmet az ismeretlen felhasználókkal történő kapcsolatfelvétel veszélyeire.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a WhatsAppon riogató Momo megálmodói felelőtlenül elindítottak egy félelemhullámot nemcsak a fiatal felhasználók, hanem az aggódó szülők körében is úgy, hogy nyilvánvalóan nem gondoltak bele az esetleges következményekbe.
A szakértők azt ajánlják mindazoknak, akik már farkasszemet néztek Momóval, hogy azonnal szakítsák meg a kapcsolatot a kontakttal, hagyják figyelmen kívül az utasításait, és semmi esetre se osszák meg az üzeneteit más felhasználókkal, mert egy álmatlan éjszakánál több kellemetlenséget okozhatnak számukra.
