Hogyan függ össze a játék stream és az öngyilkosság? Nem is olyan régen DM Brandon nevétől volt hangos a gamer közösség. A Hi-Rez Studio hivatalos streamerét elbocsájtották, akkora felháborodást okozott, elsőre én is dührohamot kaptam, ahogy az eredeti videót végighallgattam. Összegezném röviden miről szól: Brandon kap egy 5 dolláros borravalót egy rajongójától, és megjelenik a képernyőn egy üzenet tőle. Idézem:
"Tavaly augusztusban megpróbáltam megölni magam. Rátaláltam a videóidra, és a SMITE pozitívan hatott a felépülésemre. Köszönöm!"
Mire Brandon:
"Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy nem végeztél magaddal, teljesen meghatódtam, hogy ilyen mély és jelentős változásokat is képes elősegíteni az online játék, és fantasztikus hogy pont az én streamem indított el ezen az ösvényen! Fontos lenne azonban kihangsúlyoznom, hogy csak is magadnak köszönheted, hogy felépültél, nincs az az online játék, vagy Twitch csatorna ami helyetted képes legyőzni a depressziót! Csak így tovább!"
Ja, nem. Ha Brandon ezt mondja, most nem írnám ezt a cikket, meg botrány se lenne. A streamer teljesen váratlanul szétalázta a rajongóját, olyan könyörtelenséggel, hogy az még Joffrey Baratheon szemébe is könnyeket csalt volna. Csak pár "gyöngyszemet" idéznék:
"Sok streamer örülne ennek az üzenetnek. Én viszont egyszerűen egy seggfejnek tartalak.
(Az öngyilkosság) egy önző és ostoba dolog! Ha nem teszik a véleményem keress másik csatornát hülyegyerek, hátha valahol majd azt mondják neked, hogy meggyilkolni magadat okés. (...) "ez a szokásos, szánalmas, önsajnáltató f**zság" "utálom ha valaki ezzel dicsekszik!" (...) Mindenki szorong, mindenki depressziós néha, de ezt úgy vészeljük át hogy nem tesszük tönkre a körülöttünk lévők életét. (...) "
Az első reakcióm valami olyasmi volt, hogy elképzeltem ahogy Brandon együttérző, barátságos arcocskáját megismertetném néhányszor az íróasztalával, így élő adásban. A második meg az, hogy megérdemelné, hogy legalább belekóstoljon abba a fájdalomba, aminek hatására emberek az öngyilkosságon gondolkodnak. Aztán egyszer csak elszállt a gőz, és beugrott valami. Ez a srác olyan dühösen reagált a rajongójára, mintha csak azt írta volna neki:
"Brandon, a SMITE tönkretette az életemet, megölöm magam, MIATTAD."
De a srác nem ezt írta, hanem pont az ellenkezőjét. Tehát valami itt nem stimmel, és a megérzésem igaznak bizonyult. Itt nem csak a porig alázott rajongó az áldozat. Brandon azért reagált így, mert nagyon tragikus a családi háttere, mentális problémákkal, és önromboló sorsokkal tarkítva. Ez persze senkit nem jogosít arra, hogy ilyen könyörtelen legyen, mégis fontosnak tartom hogy megértsük a fiú motivációit. És ha már erről a kellemetlen esetről beszélünk, akkor beszéljünk kicsit arról is, amiről egyébként nem szokás, pedig nagyon is fontos kérdés.
Én is hibás vagyok?
Amikor valaki, akit szeretsz véget vet az életének, akkor a gyász egy bizonyos szakaszában rengeteg düh szabadul fel. Ez a düh a saját öngyűlöletedből táplálkozik, mert úgy érzed, észre kellett volna venned, és nem tettél meg mindent azért, hogy a tragédia elmaradjon.
Másrészről, miért ne lehetne haragudni valakire aki megölte magát? Ezek teljesen emberi érzések is lehetnek, nem kell hozzá lelketlen gonosznak lenni. Hiszen a veszteséggel való megbirkózás egyik módja, hogy haragszunk arra, aki itt hagyott minket. "Azt végig sem gondolta, hogy mi lesz velünk ha itt hagy minket, minket, akik szerettük őt." És különben is, amíg élt, lehet csinált dolgokat amik nem párolognak el, csak azért mert most megölte magát. Viszont a társadalmi normáink tiltják, hogy megéljük a dühünket az elhunyt irányába. Az elfojtott érzelmek pedig előbb utóbb robbannak, vagy patológiás gyászreakciókat hoznak létre.
A névtelen rajongó nem ölte meg magát, csak megpróbálkozott vele. Brandont pedig semmi sem mentesíti az alól, hogy nem maradt inkább csendben. Nagyon érzékeny számára a téma, és mint Csernus doki gonosz antitézise, megpróbálta "gatyába rázni" a rajongót. A helyzet az, hogy Csernus doki nem öncélúan harsány, és nem alázza meg a pácienseit, legalábbis nem a saját megoldatlan traumái miatt. Itt a háttérben az az indulat és keserűség munkálkodik, amit Brandon a saját környezetében történtekkel kapcsolatban élt meg/fojt el. Szegény rajongó srácnak semmi köze az egészhez.
Tények és tévhitek
Próbálunk élni a lehetőséggel, amit Brandon elszalasztott. Mert ez egy komoly téma, amit sok tévhit meg tabu övez. Pedig évente egy kisebb falunyi embert vesztünk el országosan. Az öngyilkosságok 60-70%-ának hátterében kezeletlen depresszió áll. Sokukat meg lehetne menteni. Az magyar statisztikák világviszonylatban is "kiemelkedőek", de az 1960-as évek óta mindenhol nő az öngyilkosságok száma. Annak ellenére hogy nálunk a rendszerváltás óta csökken, a keleti régiókban az országos átlag háromszorosa is lehet a 100 000 főre jutó öngyilkosságok száma.
Kezdjük ott hogy amikor azt mondod, hogy "egész héten depis voltam, mikor kidobott a csajom", akkor az nem az a depresszió, aminek kapcsán valaki megöli magát. Minden ember él meg nehéz időszakokat, és sokakban merül fel legalább egyszer az életében, hogy mi lenne, ha kihúznám a tápkábelt.
Azonban ez csak a gondolatok szintjén marad, és huss, ahogy jött, úgy el is megy. Ha valaki megöli magát, az akár hónapokig is forog ezen, és hosszasan készülődik - persze titokban -, hogy megtegye. Van hogy célozgat, utalgat mielőtt megtenné, de olyan is van, hogy teljesen titokban szervezi meg. Van, hogy megpróbálja egyszer-kétszer, de nem mer ugrani, aztán harmadjára meg "sikerül" neki. A legerősebb ösztönt, az életösztönt kell legyőznie annak, aki úgy dönt, kiszáll.
Gyakran lesz öngyilkos a szenvedélybeteg is. Másnaposan sokan levertek, erőtlenek, vagy ingerlékenyek. Ahogy kiürülnek a partidrogok, az áldozat irreális szomorúságot élhet át, hiszen a szervezete kikapcsolta a boldogságért felelős hormonokat. Ez a hirtelen letargia 1-2 napon belül elmúlna, sajnos mégis gyakran lesznek öngyilkosok az after party után.
A harmadik fontos öngyilkossági fajta: az úgynevezett "manipulatív öngyilkosság". Leginkább a borderline személyiségzavarra jellemző. Azért nagyon veszélyes, mert a környezet egy idő után nem veszi komolyan, mint a farkast kiáltó fiú esetében. Ebben az esetben viszont a farkas tényleg ott sompolyog a bokorban, akkor is, ha végül nem fal fel senkit.
Valódi szenvedés?
Lehet, hogy az ilyen "komolytalan" öngyilkosságok csak figyelemfelkeltésnek, vagy érzelmi zsarolásnak tűnnek. Sőt! Van, hogy ilyen szerepük IS van. De higgyétek el, hogy tényleg nagyon szenved, aki idáig fajul, és kérlek akkor is vegyétek komolyan, ha idén ez a tizedik ilyen megmozdulása. Az a baj, hogy véletlenül is sikerülhet. A másik, még nagyobb baj pedig, hogy ha abból indultok ki, hogy csak színészkedik az illető, akkor ő érvénytelennek érzi a saját szenvedését. Ez mélyíti az érzelmi sérülést, ami már így is tátong a lelkén, esetleg arra készteti, hogy legközelebb még jobban próbálkozzon.
Mik lehetnek az öngyilkossági szándék jelei?
- Elszólások. Pl: "Bárcsak ne születtem volna meg." "...ha még találkozunk..." "legszívesebben kicsinálnám magam";
- Gyilkos eszközözök felhalmozása, vagy az öngyilkosság tervezgetése;
- A halállal, mint témával való foglalatosság. Pl. sötét, borongós halállal kapcsolatos versek, vagy képek. Facebookon is gyakori az ún. "crying for help", ami az öngyilkosságra készülő utolsó segélykiáltása, hogy valaki mentse meg. Többértelmű, direkt félreérthető állapotfrissítések, nagyon szomorú számok posztolása pl. gyanús lehet;
- Felkészülés a halálra: végrendelet írás, vagy az értékek, ingóságok elosztogatása;
- Elszigetelődés a családtól, barátoktól;
- Önpusztító életvitel: feleslegesen nagy kockázatot vállal, szembe sávba vezet részegen, beleköt nála egyértelműen erősebb emberekbe, az átlagosnál is többet iszik/drogozik. Itt még talán nem tudatosult a döntés, de intő jel;
- Érthetetlen és indokolatlan nyugodtság és boldogság. Na, ez elég trükkös. Tegyük fel, hogy valaki hónapok óta maga alatt van, nem veszi fel a telefont senkinek, depressziós számokat linkelget, és semmi nem javult az életében, a párja aki otthagyta, most írta ki, hogy kapcsoltban van az új szerelmével. De ő mégis boldog és érthetetlenül nyugodt. Lehetséges hogy pont most hozta meg a döntést, és ettől "szabadult fel"? Figyeljetek az ilyen hirtelen változásra is.
Mit tegyek, ha öngyilkossági szándékot gyanítok?
Kezdeményezz beszélgetést. Mondhatod neki például azt, hogy az utóbbi időben aggódni kezdtél érte. Légy elfogadó és empatikus. Ez nem olyan könnyű, és lehet összekevered az empátiát a szimpátiával.
Hallgasd meg a másikat! Hallgasd végig, és néha kínos csönd lesz, de előbb-utóbb az emberek megszólalnak. Ha azt érzi a másik, hogy van aki törődik vele, elfogadja a fájdalmát, és támaszkodhat rá, az felbecsülhetetlen segítség. Ha kibeszéli magát lehet, hogy rengeteg öngyűlölet és harag távozik.
Bármilyen rettenetesen hangzik, hidd el, azzal, hogy "ventillálja" a benne dúló érzéseket, csökkented az esélyét annak, hogy ezek az érzések felemésszék. Tévhit az, hogy nem szabad beszélni az öngyilkossági gondolatokról, mert akkor ötleteket adunk, ennek az ellenkezője az igaz. Vedd komolyan, és ha utalásokat tesz, konkrétan kérdezz rá, hogy meg akarja-e ölni magát! Ez fontos, mert így látja, hogy komolyan veszed őt. Ha valóban érzi, hogy fontos neked a sorsa, az már fél siker.
Van, hogy érdemes a szülőket, barátokat bevonni. Ez kényes kérdés, mert lehet hogy pont ők azok, akikre a legkevésbé akar a depressziós ismerős támaszkodni... netán ők is részesek a dologban. Arról nem is beszélve, hogy egyfajta "árulásnak" is tűnhet, ha kifecseged, mi van vele. Vészhelyzetben azonban lehet, hogy a barátságotok és a barátod élete között kell választanod.
Mit NE mondjak valakinek, aki depresszióval öngyilkossági gondolatokkal küzd?
- Ne próbáld meg jobban tudni hogy mit érez, és meggyőzni arról, hogy az élet szép és kár rinyálni;
- Ne próbáld meg "gatyába rázni", ha azt érzed hogy jól kiosztanád, gondolj Brandonra. Eszedbe ne jusson a saját sztorijaiddal előjönni, és biztosítani róla, hogy te már átélted ezt, és seperc alatt helyre jön majd minden.
- Ne kezdd el magadat okolni, és ígéretet tenni arra, hogy majd te megoldod az ő depresszióját. Ezt nem lehet megtenni helyette.
- Önjelölt terapeutája se akarj lenni, mert néha még a profiknak sem sikerül megmenteni valakit, noha ők 10-12 évig tanulnak pszichológiát. (Ez nem jelenti azt hogy ne akarj segíteni, csak ne képzeld magad pszichoterapeutának!)
- Ha már nyíltan beszélt az öngyilkossági szándékról, arra se tegyél ígéretet, hogy bizalmasan kezeled, hiszen az élete múlik rajta. Ha már megígérted, hogy titokban tartod, akkor lehet hogy érdemes megszegni a szavadat, és beszélni egy szakértővel.
- Nem a szomszéd asztrológus természetgyógyásszal kell megosztani ezt a súlyú problémát, hanem egy klinikai szakpszichológussal, vagy pszichiáterrel. Ők tudnak segíteni, és a megfelelő pillanatban akár meg is említheted az illetőnek, de ne erőltesd. Vannak még lelki segély számok, ezek is hasznosak lehetnek arra az esetre, ha te nem vagy kéznél, vagy ha bizonyos titkokat könnyebben mondana el egy arctalan segítőnek az illető.
És mi van akkor, ha sok a próbálkozás, de csak zsarolásként? Ezt nem kell komolyan venni?
De. Nem hagyhatod, hogy ezzel zsaroljon, de ha fontos neked a másik, akkor elolvasod ezt a könyvet a borderline személyiségzavarról, és megérted, hogy nem feltételen azért fenyegetőzik ezzel, mert rosszat akar neked, vagy mert ilyen aljasul akar figyelmet magának.
A falcolás (önvagdosás), és a "félkomoly" öngyilkosság egy bonyolult lelki folyamat eredménye, aminek az a lényege, hogy az illető valóban nagyon szenved, és gyakran valóban meg akar halni, de amikor az első vágást ejti a bőrén, a feszültség oldódik, és a szándék elmúlik. Mellesleg figyelemre is vágyik, de nem az a fő célja. A borderline személyiségzavar az egyik legpokolibb kórkép, ahol a betegen kívül a környezet (család, barátnő, közeli barátok) is szenvednek a beteg kiállhatatlan viselkedése miatt. Sajnos egyre több van belőle. A jó hír az, hogy kemény, kitartó munkával a tünetek csökkenthetőek.
A cikket Kőszegi Bálint viselkedéskutató, a JátékosLét Kutatóközpont munkatársa írta.
Az Extra Life a GameStar társadalmi felelősségvállalásként indított rovata, célja az, hogy a fiataloknak és a szülőknek szakemberekkel közösen segítsünk, beszéljünk olyan kérdésekről, amik éppen téged is érinthetnek.
