Van tippetek, hányszor érintitek meg okostelefonotok képernyőjét egy nap alatt? Százszor, ezerszer vagy inkább tízezerszer? Egy 2016-os kutatás meglehetősen jó becslést ad erre.
A vizsgálat során 94 amerikai Android-felhasználó "telefonérintését" követték egy erre a célra fejlesztett alkalmazással öt napon keresztül, és azt találták, hogy az átlagos felhasználó 2617-szer érinti meg az okostelefonját egy nap folyamán, míg egy intenzív felhasználó 5427-szer. Ez az előbbinél naponta 2 óra és 25 percnyi, utóbbinál pedig 3 óra és 45 percnyi okostelefon-érintgetéssel töltött időt jelent. Az összes érintés 43 százalékát a Facebook- és a Google-termékek (FB Messenger, WhatsApp, Instagram, Chrome, Google App, Gmail, Hangouts, YouTube) zsebelték be. Érdekes eredmény, hogy ennek ellenére nem a Facebook, hanem a játékok azok az alkalmazások, amelyeket a legtöbbször érintünk meg egy érintés-session alatt (vagyis amikor játszunk, sokkal többször nyúlunk a képernyőhöz, mint más alkalmazások használata közben). Ráadásul a játékokat nem a közösségi oldalak használata követi, hanem az online vásárlás.
Buta mobilok helyett buta mobilozók?
Egészen megdöbbentő belegondolni, hogy 15-20 évvel ezelőtt még alig volt pár embernek "buta" mobilja, ma pedig már alig akad olyan ismerősünk, aki ne hordozná a zsebében az egész internetet. Erről számol be egy másik kutatás is, amely szerint 2007-ben az amerikai felnőttek 4 százalékának volt okostelefonja, tíz évvel később, 2017 januárjában viszont már 77 százalékuknak (ez az arány a 35 év alattiak körében 92 százalék). A robbanás üteme felfoghatatlan, mégis hihető, ha belegondolunk, mi mindent is nyújt számunkra az okostelefonunk. Ezt talán legjobban Adrian Ward, a témában kutató egyik pszichológus fogalmazta meg: "Képzeljük el, hogy egyesítjük a postaládát, az újságot, a tévét, a rádiót, a fotóalbumot, a közkönyvtárat és egy féktelen bulit, amelyen mindenki részt vesz, akit csak ismerünk, majd mindezt összesűrítjük egyetlen apró és tökéletes tárgyba. Ez az, amit az okostelefonunk jelképez számunkra." Ha pedig merünk ennél sarkosabban fogalmazni, kimondhatjuk, hogy az okostelefon egyik pillanatról a másikra testünk és szellemünk kiterjesztésévé vált, akár egy új (és rendkívül hasznos) végtag. Így már sokkal kevésbé meglepő, hogy miért ragaszkodunk annyira hozzá, pedig húsz éve még nem is létezett.
A legérdekesebb kérdés viszont az, hogy az okostelefonokra való ilyen mértékű hagyatkozásunk hogyan befolyásolja gondolkozásunkat és azt, hogy miként boldogulunk a képernyő nélküli világban. Két, egészen friss kutatás némi támpontot nyújt ehhez, és azt sejteti, hogy a technológiai fejlettségnek sajnos nem várt mellékhatásai is vannak.
A Google-hatás
Egy 2011-ben közölt kísérletsorozatban a kutatók azt vizsgálták meg, hogy a különböző keresőprogramok (pl. Google, Yahoo) állandó használata milyen hatással van az emberek memóriájára. Végezzünk együtt egy rövid gondolatkísérletet. Álljatok meg egy pillanatra, és gondolkozzatok el a következőn. Vannak-e olyan országok, amelyeknek a zászlója egyetlen színből áll? Megvan? Mármint elgondolkoztatok? Oké. A kérdés most akkor az, hogy zászlókon gondolkodtatok, vagy rögtön az jutott eszetekbe, hogy rákerestek online. (Netán az, hogy ha lenne ilyen, akkor Sheldon már tuti beszélt volna róla a Fun with Flags podcastjában.) A kísérlet eredménye - gondolom, már kitaláltátok - azt mutatta, hogy az ehhez hasonló kérdések hallatán az emberek inkább gondoltak az internetre, mint a zászlókra.
Egy másik kísérletben a kutatók azt vizsgálták, hogy az emberek mennyire emlékeznek az olyan információkra, amelyekről azt gondolják, hogy később is hozzáférhetőek lesznek számukra (mint az online elérhető információk). A kísérlet résztvevőinek egy sor kijelentést kellett elolvasniuk, majd beírniuk egy számítógépbe. A társaság fele úgy tudta, hogy a gép elmenti a bevitt mondatokat, másik felük pedig úgy, hogy azok a kilépést követően törlődnek. Továbbá az egyes csoportok 50 százaléka egyértelmű utasítást kapott arra, hogy próbálja megjegyezni a kijelentéseket. Végül le kellett írniuk minden kijelentést, amire csak emlékeztek.
Az eredmények alapján azok emlékeztek a legjobban a kijelentésekre, akik azt hitték, hogy a gépbe írt információk törlődni fognak, függetlenül attól, hogy kaptak-e utasítást arra, hogy próbálják meg megjegyezni a kijelentéseket. Vagyis úgy tűnik, hogy minél biztosabbak vagyunk abban, hogy egy információ bármikor elérhető számunkra, agyunk annál kevésbé tesz erőfeszítést arra, hogy saját tudássá alakítsa és megőrizze azt. Egy újabb kísérlet eredményei azt mutatták, hogy az emberek jobban emlékeztek arra, hogy az egyes kijelentések hova lettek lementve, mint magukra a kijelentésekre.
Mindent egybevetve, a vizsgálatok eredményei alapján úgy tűnik, hogy az internetre egyre inkább külső adathordozóként tekintünk, amely átveszi mind a memóriánk, mind az ismerőseink, szociális hálónk információtároló szerepét. Ennek előnye lehet, hogy tehermentesíteni tudjuk magunkat, és több kapacitásunk marad bonyolult, kreatív megoldást igénylő feladatok elvégzésére. Komoly hátránya viszont, hogy meg sem próbáljuk memorizálni a neten olvasottakat, ezért egyre inkább növekszik az internettől és a digitális eszközöktől való függésünk. Ráadásul egy másik kutatás eredményei azt sugallják, hogy a mindig elérhető hipergyors internetnek köszönhetően hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az információt, amire épp rákerestünk, nem birtokoljuk, vagyis gyors internet-hozzáférés nélkül fogalmunk sem lenne róla. Emellett gyakran az is kérdés, hogy az online elérhető információk mennyire megbízhatóak. Az állandó internethasználat következménye tehát - némileg ironikusan -, hogy az emberek egyre kevesebb dologra emlékeznek, miközben azt hiszik, hogy egyre több mindent tudnak.
Az "agyelvonási" (brain-drain) hipotézis
Egy másik érdekes kísérlet során a kutatók azt vizsgálták, hogy milyen hatással van az okostelefonok jelenléte az emberek kognitív kapacitására. A kognitív kapacitás annyit jelent, hogy egy személy mennyire bonyolult feladatokat tud megoldani, és mennyi ideig képes a feladatokra koncentrálni. A kísérletben ötszázhúsz egyetemi hallgató vett részt, akiknek két, kognitív kapacitást mérő feladatot kellett megoldaniuk. A résztvevőket három csoportra osztották: az első csoport a feladat végzése során az okostelefonját maga mellé helyezte az asztalra, a második a zsebébe tette, vagy a táskájában hagyta, a harmadik pedig egy másik szobában. A kísérletvezetők mindhárom csoporttól azt kérték, hogy némítsák le a telefonjukat és a rezgő-üzemmódot is kapcsolják ki.
A kísérlet eredménye alapján az okostelefon elhelyezése befolyásolta a kognitív kapacitást: minél közelebb volt az okostelefon a résztvevőkhöz, annál rosszabb eredményt értek el a megoldandó feladatokon. Ráadásul úgy, hogy a telefonok teljesen le voltak némítva, és a résztvevőknek saját bevallásuk szerint a feladat megoldása során eszükbe sem jutott a telefonjuk.
Ez azért megdöbbentő, mert azt gondolnánk, hogy ha lenémítjuk a telefonunkat és nem figyelünk rá, akkor biztos, hogy nincs hatással a teljesítményünkre. (Egyébként zárójelben jegyzem csak meg, hogy bár sokan úgy gondolják, a multitasking növeli a hatékonyságot, valójában csökkenti azt. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ilyenkor egyszerre figyelünk több dologra, pedig valójában megosztjuk a figyelmünket a párhuzamosan végzett tevékenységek között, és mindegyiket kisebb hatékonysággal végezzük, mintha egyszerre csak egyre összpontosítanánk.) A kérdés tehát mindezek ismeretében az, hogyan teremtsünk magunknak olyan szép új digitális világot, amelyiket nem a memóriánk és a kognitív kapacitásunk csökkenése jellemez, hanem az, hogy az internet segítségével egyre bonyolultabb és kreatívabb dolgokra vagyunk képesek.
A cikket Király Orsolya, az ELTE Pszichológiai Intézet Addiktológiai Kutatócsoportjának munkatársa írta, aki a videojátékok pszichológiai vonatkozásait, ezen belül is elsősorban a játékosok motivációit és a problémás használatot (avagy a "függőséget") vizsgálja.
Az Extra Life a GameStar társadalmi felelősségvállalásként indított rovata, célja az, hogy a fiataloknak és a szülőknek szakemberekkel közösen segítsünk, beszéljünk olyan kérdésekről, amik éppen téged is érinthetnek.
