Az utóbbi években a mesterséges intelligencia letartolta a piacot, mi is rengeteget foglalkozunk vele, beszélgetünk a veszélyeiről és előnyőnyeiről, a felmerülő morális kérdésekről és persze néha mosolygunk azokon a csodálatos hülyeségeken, amiket előállítanak vele.
Az AI nem tökéletes és bőven van még dolgunk azzal, hogy valamilyen egészséges módon tudjuk integrálni a társadalomba, de ezzel majd leginkább a felnövekvő generációnak lesz dolga. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2024 őszén kutatást indított annak feltérképezésére, hogy miként viszonyulnak a 13-16 évesek a mesterséges intelligenciához, mintegy megválaszolva azt, hogy a fiatalok mennyire nyitottak az új technológia iránt és mennyire sikerült integrálni az életükbe.
Az AI térhódításának talán legnagyobb bizonyítéka, hogy a megkérdezett gyerekek a 98%-a már legalább hallott a mesterséges intelligenciáról és 76%-uk már valamilyen formában használta is. A használat céljai között kiemelkedik a tanulás (59,4%), a szórakozás (52,8%) és a házi feladatok elkészítése (44,7%), de jelentős arányban (28,9%) említették a kreatív tartalomkészítést is, ami a képgenerálást, történetírást vagy a videószerkesztést foglalja magában.
Az oktatási rendszer hiányosságainak szomorú bizonyítéka, hogy a válaszadók nagy része a közösségi médiából (64,7 %), míg kisebb arányban a családjától (9,8 %), osztálytárstól, baráttól (6,3 %) hallott a mesterséges intelligenciáról, míg nyomtatott újságból mindössze 1 fő olvasott róla, ami az egy százalékos arányt sem érte el.
"A közösségi média aránya kiemelkedő a többi válaszlehetőség közül, ami megerősíti azt, hogy ezeknek a platformoknak fontos szerepe van a fiatalok életében, legyen szó a tájékoztatásról, ismeretterjesztésről, vagy éppen szórakoztatásról."
- írják a kutatásban, de ugye tudományos és szórakoztató magazinoknak, illetve híroldalaknak is van social felülete, szóval itt nem feltétlenül csak influenszerekről és online tartalomgyártókról van szó.
Nem lesz mindig számológép a zsebedben
Mondta mindenkinek a matektanára, amikor igyekeztünk megkerülni egy-egy fájdalmasnak tűnő számolást. Akkor nyilván még nem tudtam vitatkozni ezzel, de alig érettségiztem le, amikor már mindenkinek a zsebében ott volt egy konkrét számítógép. A mesterséges intelligencia térhódításakor a tanároknak szinte ideje sem volt kimondani, hogy nem lesz mindig kéznél ez a technológia, hogy ezt-azt megírjon helyettünk, hiszen nem hogy kéznél, de okosórák formájában a kezünkön volt.
Az oktatási rendszerünk nincs felkészülve arra, hogy lépést tudjon tartani a technológiai fejlődéssel, évente kellene újraírni a könyveket, ami nyilván nem elvárható. Elvárható viszont az, hogy a számítástechnika könyvben a számítógép alkatrészeit bemutató részben nem egy IDE-csatlakozós HDD legyen és talán az is, hogy az AI legalább említés szintjén megjelenjen a tanórákon, ha már arra nincs idő, hogy alaposabban feltérképezzék annak előnyeit és veszélyeit.
Arról nem is beszélve, hogy a mindenkori új technológiák tananyagba vagy az oktatásba való integrálása nem tűnik különösebben rossz ötletnek, csak a jelenlegi rendszerben kivitelezhetetlen.
Szinte senki sem fél
A felmérés nem csak a gyerekek érdeklődését vizsgálta, hanem az új technológiával kapcsolatos érzéseiket is.
"A válaszokból kiderült, hogy bár van bennük bizonytalanság az MI-vel kapcsolatban, mégis inkább kíváncsiak, mintsem félnek vagy tartanak tőle. "
A kutatásban résztvevők nagy része az emberiség számára egyenesen hasznos dolognak tartotta. Nyilván kevésbé meglepő, hogy a varázsgomb, ami lerövidíti a Kőszívű ember fiai rövidített változatát hasznosnak tűnik valakinek, akinek meg kell küzdenie ezzel a könyvvel. A kíváncsiság, az érdeklődés és a bizonytalanság jelennek meg a válaszok túlnyomó többségében, míg a teljesen negatív érzelmek, mint például a düh, félelem, kétségbeesés csak kis arányban voltak jellemzők.
Egy fiataltól nem igazán elvárható, hogy egy ilyen erejű technológia jövőbeni hatásait megjósolja, vagy éppen tartson attól, hogy mit jelent majd ez számára 10-20 év múlva, de az mindenképpen érdekes, hogy annak ellenére ilyen pozitív a hozzáállás, hogy a megkérdezettek felével (50,6%) már előfordult, hogy valódinak hitt egy MI által generált tartalmat, amelyről később kiderült, hogy mégsem volt az.
"... a gyerekek nagy arányban nem ismerték fel az MI által létrehozott, nem valós tartalmakat, míg a személyes beszélgetések során kiderült, azt gondolják magukról, hogy a legtöbb esetben felismerik ezeket."
- tapint rá a kutató az egyik legfontosabb kérdésre. A mesterséges intelligencia ennél már csak okosabb lesz, a napokban például átment a Turing-teszten is. Az a helyzet, hogy már messze túl vagyunk a 'haha, nem tudja mennyi ujja van az embernek" képek időszakán és beléptünk abba az ijesztő erába, amikor az használja dezinformációra a technológiát, aki csak szeretné.
Az Európai Unió tett lépések az ügyben, tavaly nyaron hatályba lépett egy a mesterséges intelligencia használatának szabályozását szolgáló rendelet, ami valamilyen mértékben szabályozza az AI által létrehozott tartalmak megjelenítésének módjait a közösségi felületeken. A kutatásban erről is kérdezték a fiatalokat, csak a felük (52%) találkozott valaha olyan jelzéssel, ami felhívta a figyelmét, hogy egy adott tartalmat AI segítségével állítottak elő.
Ez persze nem azt jelenti, hogy az emberek nem tartanak a technológiától, de Magyarországon például egész más miatt, mint a nemzetközi közösség. Ameddig külföldön elsősorban a mesterséges intelligencia biztonsági kockázatait jelölik meg elsődleges veszélyforrásként, addig itthon a munkahelyek elveszítésének a lehetősége (29,6%), illetve az emberi kapcsolatok megszűnése (23,6%) miatt aggódnak inkább az emberek.
Mit gondolunk mi?
Valójában azt, amit a negyven felé száguldó geekek általában. Nagyon lelkesek vagyunk minden új technológiával kapcsolatban, de az AI úgy rúgta ránk az ajtót, hogy a gatyánkat sem volt időnk felhúzni. És nem csak nekünk esik nehezünkre tartani a lépést, a generatív mesterséges intelligencia hirtelen mindent felborított, olyan kérdésekre kellett gyorsan válaszokat keresni, hogy milyen munkafolyamatokat tud azonnal átvenni, vagy hogy energiával bírni fogjuk-e a térhódítását, illetve újra középpontba került a szellemi tulajdon fontossága is.
Arra még nem volt idő, hogy társadalmi szinten alaposabban megvizsgáljuk a jelenséget vagy épp azt, hogy mit jelent majd ez a következő generációk számára. Pedig ezek mind nagyon érdekes kérdések és érdemes is velük foglalkozni, mert nem minden újítást tudtunk legalább valamennyire egészségesen integrálni az életünkbe. Micsoda üdítő újdonság lenne valamilyen technológiai újítás lehetséges hatásait előre vizsgálni és felkészülni rá, nem utólag sajnálkozni, hogy mit is tett ez a társadalommal. Rád nézünk, közösségi média, ahonnan egyébként valószínűleg lekattintottad ezt a cikket.
A nap végén az együttélés lenne a cél, ahol a mesterséges intelligencia egy eszköz marad, amit vasmarokkal fogunk, hogy elejét vegyük a visszaéléseknek, és valamelyest kordában tartjuk, mert senki sem szeretne rákoskeresztúri néninek programozott botokat egymással veszekedni látni a kommentek között.
Ehhez viszont arra lenne szükség, hogy elkezdjünk őszintébben beszélni róla.
A teljes kutatást itt találjátok, érdemes böngészni.
A kérdőívet összesen 1197 fő töltötte ki, a kutatás a nemi arányokat tekintve közel kiegyenlített volt.
