Nemrég még iszonyú zsúfoltnak tűnt az ősz, minden esély megvolt rá, hogy egy mindössze néhány hetes intervallumon belül annyi szerepjáték lásson napvilágot, amennyivel a műfaj kedvelői akár jövő karácsonyig is kihúzhatnák. Aztán egyre-másra jelentették be a halasztásokat, 2025-re került át a Vampire: The Masquerade - Bloodlines 2, a Kingdom Come: Deliverance II és az Avowed is. Ráadásul az utóbbi kettőt sikerült úgy időzíteni, hogy szinte egyszerre debütáljanak februárban, mindössze egy hét lesz közöttük, így kimondottan izgalmas verseny elé nézünk. A Warhorse középkori szerepjátékát még nem állt módomban kipróbálni, az Obsidian fantasy RPG-jével viszont eltölthettem pár órát a minap. Messzemenő következtetéseket ez alapján még hiba lenne levonni, azonban már látszanak a belső és külső nézetből is játszható Avowed erősségei és gyenge pontjai.
Noha a címéből ez nem egyértelmű, az Avowed a Pillars of Eternity széria része, ebből fakadóan előnyben lesznek azok a játékosok, akik már ismerik az Eora világát benépesítő fajokat, és nem először hallanak az Obsidian írói által kitalált istenségekről, birodalmakról, múltbéli és jelenleg is zajló konfliktusokról, nagy horderejű eseményekről. Számukra egy cseppet sem lesz sokkoló, hogy a játékos által megszemélyesítendő karakter olyasvalaki, akit az anyaméhben megérintett valamelyik isten. Erre egyesek áldásként, a legtöbben azonban átokként tekintenek, és mivel elég látványos eredménye van az isteni behatásnak, még csak eltitkolni sem tudja, akinek ez a sors jutott. A főszereplőnek az a szerencséje, hogy Aedyr uralkodója a szárnyai alá veszi, s miután évek kemény munkájával kivívja helyét az udvarban, nem mindennapi feladatot kap: ki kell derítenie, hogy miféle rejtélyes ragály ütötte fel a fejét a birodalom egyik gyarmatán, a Living Lands néven emlegetett szigetcsoporton.
Van valami az arcodon
Habár elsőre elég jelentős visszalépésnek tűnik a Pillars of Eternity epizódokhoz képest, hogy mindenképpen godlike karaktert kell indítanunk, van ráció az Obsidian döntésében. A godlike-ok ugyanis kívülállónak számítanak akár megvetik, akár csodálják őket, ez pedig hatványozottan érvényesül a szigeten, ahol a korábbi telepesek eleve betolakodóként tekintenek az aedyriekre, az uralkodó küldöttére pedig még inkább, mivel isteni érintettsége mindenki által jól látható jele kísértetiesen emlékeztet a korábban említett járvány, a dream scourge külső tüneteire.
Azt, hogy virág nőjön a hajunk helyén, vagy esetleg gombák borítsák be a fejünket, a karaktergenerálás során dönthetjük el, van miből csemegézni, és akadnak szolidabb stigmák is, de bármelyiket is részesítjük előnyben, az emberek, tündék, törpök, aumauák és orlanok rögvest ki fogják szúrni, hogy mi mások vagyunk. Mindez megjelenik a dialógusokban is, és a sztenderd válaszopciókon felül reagálhatunk a múltunknak/szakmai hátterünknek megfelelően, vagy ha az attribútumaink elérik a kívánt szintet, akkor a fellépésünk lehet még okoskodó (intelligencia), keménykedő (erő) és így tovább.
Bár a próbaverzió tényleg csak az első néhány órát ölelte fel a játékból, egyelőre úgy tűnik, hogy az írás terén hozza az Avowed az Obsidiantól elvárható minőséget, legyen szó akár a dialógusokról, akár a küldetésekről. Okos és szellemes, ráadásul már a mellékküldetések is képesek meglepetést okozni, váratlan irányba terelni az eseményeket. Az egyik alkalommal például xauripokat kellett kilakoltatnom egy házból (természetesen erőszakkal), csak hogy kiderüljön, az érdeklődésük mögött nem puszta támadási szándék áll. Ennyi idő alatt a központi szál értelemszerűen még keveset mutatott magából, de már a megérkezésünk körülményei (büszke bevonulás helyett hajótöréssel nyitunk) is előrevetítik, hogy nem lesz sétagalopp a kaland. Már csak azért sem, mert különböző érdekek feszülnek egymásnak, nekünk pedig előbb vagy utóbb el kell köteleznünk magunkat valamelyik irányba, ezzel is befolyásolva a Living Lands és lakói sorsát.
A harc művészete
Egyáltalán nem muszáj viszont lehorgonyoznunk valamelyik kaszt mellett, mivel az Avowed rendszere e tekintetben teljes szabadságot kínál. Rá lehet gyúrni a nehéz páncélzatra, a lomha, ám nagyot sebző kétkezes fegyverekre, de olyan képességeket is tanulhatunk, amelyeknek íjak, egykezes fegyverek, pajzsok vagy épp muskéták használata során vesszük hasznát. És akkor még nem beszéltünk a varázslatokról, melyekből húsznál is többet sajátíthatunk el, hogy jégszoborrá változtassuk, ropogósra süssük, esetleg villámcsapással sújtsuk agyon azt, aki az életünkre mer törni. Tényleg csak rajtunk áll, hogy melyik diszciplínában (harcos, kósza, varázsló) mennyire mélyedünk el, és ha netán nem tetszik az aktuális build, akkor némi pénzmag árán újraoszthatjuk a képességpontokat.
De nem csak a fejlődési rendszer lett rugalmas, hanem a harcrendszer is. Beállíthatunk elsődleges és másodlagos fegyverzetet, amelyek között tetszőlegesen váltogathatunk, akár a küzdelem hevében is. Az Avowedban teljesen természetesek az ahhoz hasonló jelenetek, amikor a játékos a pajzsával felfogja ellenfele csapását, majd egy kardsuhintással fejezi ki rosszallását, amiért a gazfickó nem hallgatott a szép szóra. És hogy egy életre megtanulja a leckét, egy szempillantással később már az egyik kezében varázspálcát, a másikban bűvigékkel teli könyvet szorongatva mágikus sortüzet zúdít rá. Természetesen a könyv és a pálca helyett írhattam volna ember nagyságú pörölyt, súlyos buzogányt, hosszú lándzsát vagy akár szekercét is.
Rengeteg kombinációval lehet kísérletezni, mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya, csak ne felejtsük közben fél szemünket a staminacsíkon tartani, mert ha kifulladunk, könnyű prédává válunk. És ez fordítva is igaz, ha elég sokáig püföljük ellenfelünket, megtelik a stun-mérője, és ilyenkor automatikusan beviszünk egy látványos kombót, ami akár elég is lehet ahhoz, hogy azonnal végezzünk vele. A speciális képességek és a varázslatok használatakor nemcsak a visszaszámlálóra kell figyelnünk, hanem az essence-szintünkre is (ez tulajdonképpen a mana megfelelője), amit italokkal és az ellenfelek által hátrahagyott essence-maradványokkal tölthetünk újra.
A könnyebb kezelhetőség érdekében átkalibrálhatjuk a gombkiosztást, használhatunk gyorsbillentyűket is, nem muszáj kizárólag a tárcsás menüre hagyatkoznunk, amelynek előhívásakor szünetel a játék, hogy nyugodtan átgondoljuk a következő lépést, ami éppúgy lehet egy gyógyital felhörpintése, mint a társunk vagy társaink valamely képességének elsütése.
Hamar megtanulható, intuitív rendszert főzött ki az Obsidian, minek eredményeként az összecsapások élvezetesek, de nem bántam volna, hogy a csapat elengedi a gyeplőt, és véresebbé, zsigeribbé teszi a kézitusát.
Érdemes szemmel tartani
Még nincs kész, de az Unreal Engine 5-re épülő Avowed már most az Obsidian legszebb játékának nevezhető, ám az is igaz, hogy a végső dizájnból áradó hangulat messze nem annyira komor, mint amit a bejelentést kísérő CGI előzetes sugallt. Személy szerint sajnálom, hogy végül más irányt választott a művészcsapat, de ez sem áll rosszul a játéknak, a karaktermodellek pedig óriási fejlődésen mentek keresztül a stúdió legutóbbi szerepjátéka, a The Outer Worlds óta. A gesztusaik, az arcjátékuk is látványosan jobb, az pedig külön kiemelendő, hogy amikor épp több karakter is részt vesz a diskurzusban, akkor a többiek afelé fordítják a fejüket, arra figyelnek, aki épp beszél. Apróságnak tűnik, de roppant hatásos.
A Living Lands kiterjedését észszerű határok közé szorították a fejlesztők, ráadásul a játéktér nem teljes egészében nyitott, hanem zónákra tagolt. Ezek sem irreálisan nagyok, de azért vannak gyorsutazási pontok, amelyeket használva időt spórolhatunk. Struktúrája miatt azoknak is érdemes lesz majd fejest ugraniuk az Avowed kínálta kalandokba, akik rosszul vannak az indokolatlanul nagyra pumpált játékvilágoktól. Csalódást keltő ugyanakkor, hogy nem változik dinamikusan az időjárás, és a nap is csak akkor tér nyugovóra, amikor tábort verünk. Ilyenkor pihenés előtt alaposabban kifaggathatjuk társainkat (összesen négyen csatlakoznak majd hozzánk) és edzhetünk is velük, továbbá fejleszthetjük a felszerelésünket, kraftolhatunk és főzőcskézhetünk is. Amit pedig nem vinnénk magunkkal, azt elraktározhatjuk szűkösebb időkre a közös ládában.
Az Obsidian csupán ízelítőnek szánta a próbaverziót, amely el is végezte a dolgát, meghozta az étvágyamat a végleges játékra. Azt persze nem tudom, hogy pontosan mikori is a szóban forgó build, és hogy azóta mennyit csiszoltak az Avowed-on, de ha akár csak hozzávetőlegesen is a jelenlegi állapotokat tükrözi, akkor mindenképpen jó döntés volt elhalasztani a premiert. Kár lenne, ha technikai gondok tennék tönkre a nagyszerűnek ígérkező élményt.
