A Denevérembernek már Tim Burton ’89-es klasszikusa előtt is voltak mozgóképes interpretációi, de ezek jobbára kimerültek még a 40’-es években, a mozikban a filmek előtt vetített, mindig a csúcsponton félbeszakított kis történetekben, vagy a 60’-as évek kultikusan gagyi sorozatában. Burton filmjének sikerében – és az azt követőkében – meghatározóan fontos szerepet töltött be a zene.Danny Elfman, Elliot Goldenthal, Hans Zimmer és James Newton Howard mind hozzá tették a magukét a sötét lovag legendájához, nem is akárhogy.
Danny Elfman – Batman (1989)
Batman 1939 májusában jelent meg először a képregények lapjain Bob Kane tollából, de kereken fél évszázadot kellett várni egy valamire való filmes feldolgozásig, amit az akkor a pályája elején lévő Tim Burton vezényelhetett le. Mára talán már kissé megkopott a fénye, de a film hatása elvitathatatlan, hiszen az akkor a leáldozóban lévő Superman-szériát váltotta a lényegesen komorabb Batman (a sors iróniája, hogy pár év múlva ez a franchise is ugyanerre a sorsra jutott), ezzel pedig a későbbiekben utat nyitott a komolyabb képregényfeldolgozásoknak.
Ha Tim Burton, akkor egyértelmű, hogy a zenei posztot csak és kizárólag Danny Elfman foglalhatja el. Ez a kollaboráció – mely talán csak a Steven Spielberg-John Williams duóhoz hasonlítható – azonban ekkor még igencsak a pályája elején járt, Burtonnek mindössze ez volt a harmadik nagyjátékfilmes rendezése a Pee Wee nagy kalandja és a Beetlejuice után, amik már akkor magukon viselték rendezőjük groteszk kéznyomát, és amelyekhez már akkor Elfman szolgáltatta a talpalávalót. A Batman azonban mindkettőjük karrierjének nagy lökést adott, Elfman pédául különös gyorsasággal a zeneszerzői elitben találta magát, melynek mind a mai napig a tagja.
A filmzenei ismertető folytatása a CineStar honlapján olvasható.