Egy kicsit mindig meglepődünk, mennyi minden tartozik a Disney kötelékébe. Ha kimondjuk a vállalat nevét, legtöbbünknek még mindig a Hófehérke–Hamupipőke–Mickey egér vonal ugrik be, holott lassan minden az övék, amivel a fiatalokat meg lehet fogni. 2009-ben vásárolták fel a Marvel Entertainmentet, amely mostanra olyan sebességgel gyártja a szuperhősös filmeket, hogy a téma rajongóinak egyszerűbb lesz beköltözniük a moziba, ha mindent látni akarnak. (Tizennyolc filmet terveznek az elkövetkezendő négy évre. Tizennyolcat.)
Filmek ugyan jönnek dögivel, de a játékok terén már más a helyzet. Egyébként is ritka a jó szuperhősös játék, legtöbbször elsietett, összecsapott munkákat kapunk, amelyek még az elvakult fanatikusok tetszését sem tudják elnyerni. Nemrég azonban azt ígérték, akkor adnak ki Bosszúállók játékot (és ezalatt leginkább filmek alapján készült játékadaptációt kell érteni), ha a Marvel megtalálja a megfelelő partnert, viszont amíg erre nem kerül sor, addig sem maradunk kedvenc világmegmentőink nélkül: a LEGO Marvel Super Heroes után most a Disney Infinity 2.0-ban vehetjük át az irányítást (többek között) felettük. Örülünk ennek? Van, amikor.
Loki nem bír magával
Felbuzdulva a Skylanders sikerén, tavaly a Disney – egyébként nagyon okosan, kézenfekvő volt, hogy egy ilyen játékra a világnak szüksége van – bedobta az Infinityt, amiben a Pixar animációs filmek kapták a főszerepet, de egyebek mellett azért egy kis Karib-tenger kalózai és némi Karácsonyi lidércnyomás is belefért. Idén a Disney ahelyett, hogy az alapjátékot újabb csomagokkal bővítette volna, kiadta a 2.0-s változatot, ami ugyan nem korlátozódik a Marvel karaktereire, de a fő témát a szuperhősök szolgáltatják.
A Starter Packben három bosszúálló, Vasember, Thor és a Fekete özvegy szerepelnek, és a csomaghoz járó Play Set (ami, ha csak a lényeget nézzük, maga a kampány, de egyébként ez oldja fel a Toy Boxban használható elemek egy részét) is arról szól, hogy megpróbáljuk visszaverni Loki fagyos óriásait, akik Manhattant rohamozzák. Ezt a Manhattant nem úgy kell elképzelni, mint teszem azt egy Pókember játékban, ahol a Central Park és más nevezetességek is megjelennek, hanem mint egy valamit, amire rá lehet fogni, hogy akár Manhattan is lehetne. Egyetlen jellegzetes eleme a Bosszúállók főhadiszállása, ami a picurka térkép közepén ágaskodik.
A négy-öt óra alatt teljesíthető kampányban bárkivel játszhatunk, aki a Bosszúállók közé tartozik, de ha megpróbáljuk Pókembert a bázisra helyezni (ez az a platform, amire a kézzelfogható figurákat kell tenni, hogy azok a játékban megjelenjenek), a játék szól, hogy nana, ő nem ide való. Némileg azért előnyt jelent, hogy az alapcsomag karakterei egy Play Setbe tartoznak, így anélkül coopozhatunk, hogy külön figurát kellene venni. A fejlesztők felkészültek arra az eshetőségre, hogy az alapcsomagban lévő két repülni tudó karakter (Vasember és Thor) helyett valaki olyat választunk, aki egyébként csak gyalog tud közlekedni, így viszonylag az elején kapunk egy motort, de fura a Vasembert teljes menetfelszerelésben egy motoron ülve látni. Még furább, amikor Hulk ül rajta – vagy amikor Hulk Tony Stark sportkocsijában ül. A karaktereket egyébként (még azokat is, akiket az első Infinityhez adtak ki) fejleszthetjük, új képességeket oldhatunk fel.
A kampány arról szól, hogy Nick Fury utasítására hol itt, hol ott verjük szét a frost gianteket, néha azért, mert megtámadnak egy járművet, néha meg csak úgy, mert jönnek. Az egész borzasztóan repetitív, és bár már elhagytam azt a korosztályt, amely a játék célközönsége, nem hiszem, hogy a 7–14 év közöttiek ezt annyira élveznék (valójában a célközönségbe a hét év alattiak is beletartoznak, de a korhatár-besorolás csak hét éven felülieknek ajánlja a játékot).
Nem volt alkalmunk kipróbálni, de jelen pillanatban emellett még két Play Set vásárolható meg, az egyikben Pókember a sztár, a másikban pedig a Galaxis őrzői.
Egy doboznyi szabadság
A Bosszúállók kampányán csak a feloldható tartalmak miatt ajánlott egyszer végigfutni, a Disney Infinity 2.0-ban maradandó élményt inkább a Toy Box okozhat. Most, amikor a Minecraft a csúcson van, és a Project Sparknak is van némi esélye feltörni, a Toy Box szabadsága mindennél többet jelent: a rendelkezésünkre álló különböző elemekből szabadon alkothatunk. Az Infinity 2.0 ebben az esetben támogatja az első rész karaktereit is (a Play Seteket sajnos nem), úgyhogy gond nélkül beküldhetjük Jack Sparrow-t, hogy bandázzon egy kicsit Hulkkal. A Toy Box mód rengeteget fejlődött, sokkal egyszerűbb a használata, köszönhetően többek között a kis segítőknek, akiknek utasításba adhatjuk, hogy építsenek fel valamit maguktól, így nekünk azzal már nem kell szenvedni. Az elemeket úgy oldhatjuk fel, ha az összegyűjtött csillogó izéket beváltjuk, viszont néhány elemhez meg kell vásárolni néhány másikat, ami ösztönöz ugyan a gyűjtögetésre, de néha lelombozó tud lenni.
A legjobban a kis lapkák formájában kapható Toy Box minijátékok ragadtak magukkal. Ezekből kettő található az alapcsomagban (és még kettő, Stitch és Merida a Toy Box Starter Packben; a játékok is hozzájuk kapcsolódnak), az egyik egy tower defense, aminek Asgard ad helyet, a másik egy dungeon crawler, melynek pedig a Galaxis őrzőiből ismert Kyln börtön. Ezekkel kapcsolatban a leginkább lenyűgöző, hogy a Toy Boxszal készültek, mégis simán megfelelnének különálló játékoknak.
A Disney Infinity 2.0 nem akkora előrelépés, mint amekkorát egy 2.0-s verziószámú változattól várni lehet, de takarjuk le a számot, és gondoljunk csak arra, hogy ez most a Disney Infinity marveles kiadása. Nincs sok újítás, de ami van, azok mind-mind jobbá tették a játékot. A Toy Box mód továbbra is szórakoztató, már csak az a fontos, hogy a kampányokba is több változatosságot vigyenek, és a Disney Infinity lehet a legjobb, gyerekeknek szóló játék a piacon.
