Pár hónapja tíz oldalban írtam le, hogy mit gondolok a Destinyről és akkor még nagyon bizakodó voltam a Bungie játékának jövőjét illetően, hiszen a lerakott alapok erősek, csak építkezni kellett rájuk. A kiadás óta rengeteg minden változott a Destinyben, és a játékmenetet alapjaiban megrendítő újítások és apróbb finomhangolások után elégedetten csettintettem, hogy „na, ez a Bungie aztán tényleg figyel a visszajelzésekre”. Nagyjából sikerült rendbe tenniük a Crucible-t és az Iron Bannert, megfenyítették a Criptarchot, hoztak új ruhafestéseket, kiszedték a raidből az exploitokat, illetve már Vanguard-pontokért is vásárolhatunk különböző nyersanyagokat, ami véget vet az idegőrlő farmolásnak. Szóval a Destiny lassan, de biztosan javulgat, a Bungie a rajongók visszajelzéseivel párhuzamosan csiszolgatja a játékot, viszont a kezdetektől fennálló tartalmi hiányosságokat mindez nem pótolja. Ezért is várta mindenki a The Dark Below megjelenését. Nagyon kell a több tartalom, mert akármennyire is fantasztikus a világ és a játékélmény, az ember hamar beleun abba, hogy lényegében ugyanazt csinálja hosszú hónapokig. De mit hozott az első kiegészítő?
Apa ökölbe szorult keze vagyok
Őszintén szólva egy kicsit jobban sikerült rácsúsznom a Destinyre, mint amennyire egészséges. Sok hiányossága felett voltam hajlandó szemet hunyni, mert úgy éreztem, hogy még bőven van a játékban potenciál, amit az Activision és a Bungie ki is fognak aknázni. Azt mondtam, hogy bár a tartalom egyelőre kevésnek tűnik, hamarosan jön az első kiegészítő, addig meg ellövöldözzük az űrgyíkokat. Mindig félek, amikor a kiadó már egy játék megjelenése előtt lóbálja a szezonbérletet, és előre elnevezett DLC-kkel kampányol, mert ezek általában nem hozzátesznek valamit a játékhoz, hanem visszarakják azt, ami még a kiadás előtt kikerült belőle. A DLC intézményével alapvetően semmi baj sincs (ki ne akarna több időt tölteni kedvenc játékaival?), viszont van valahol egy határ, amit nem szabad átlépni, de amit a The Dark Below jelenleg már csak egy kicsi pontként lát a horizonton. A Destiny első kiegészítőjének tartalma olyannyira volt benne már az alapjátékban, hogy hónapokkal ezelőtt bugoltunk át azokon az ajtókon, amit a Bungie most hat rongyért nyitott ki.
Apa függősége vagyok
Szeptemberben elég unalmas volt a barátlistám, mindenki „pléjingdesztini”, de az utóbbi hónapokban egyre változatosabbá vált. Most, a kiegészítő megjelenésével sokan visszatértek, még annak ellenére is, hogy a The Dark Below rossz híre hamar körbeért. Persze nagyon sok időt azért nem vett el az életünkből az a három (ami valójában kettő, mert az első csak egy intró, amit nem játszhatunk újra) küldetés, ami alatt legyőztük Hive legyőzhetetlen urának, Crotának lelkét. Igazából a három küldetéssel még nem is lenne baj, ha mondjuk egy új bolygón játszódnának, de lényegében mind a három misszió kétharmadában már jól ismert helyszíneken járunk, csak – és most kapaszkodj meg – visszafelé. Aztán eljutunk egy egészen mostanáig zárt kapuhoz, ami átvezet minket egy új területre, ahol jobb esetben átöltöztetett, rosszabban csak pedig átnevezett ellenségeket ölhetünk. A végén pedig természetesen Crotát is bedarálhatjuk, akinek éppen csak a meglehetősen ismerős alakot öltő lelke ért rá; a gonoszért ki kellett pörgetnünk az új raidet is, ami egyébként a „kiegészítő” legerősebb – ha nem az egyetlen erős – pontja.
A Toronyba érkezett egy új NPC, Eris, aki egyébként úgy néz ki, mint Quan-Chi vagy Kenshi elfeledett húga, de legalább hozott új cuccokat. Ez a csodálatos asszony a három misszió teljesítése után csak bountykat ad, amik egy fokkal talán összetettebbek, mint az eddigiek, de újdonságnak semmiképpen sem lehet őket nevezni. Viszont meg kell őket csinálni, mert csak ezután nyílnak meg az új strike-ok. Ahogy a többi árusnál, nála is addig kell hagynunk, hogy csicskáztasson minket, amíg szintet nem lépünk, és így elérhetővé válnak a termékei. Eközben a Torony másik oldalán Vanguardunkhoz is befutottak az új ruhák, amikkel meglehetősen gyorsan 30-31-es szintre tornászhatjuk magunkat, lényegében feleslegessé téve azt a 40-50 órát, amit eddig a Vault of Glass raidben eltöltöttem. Egyrészről örülök, hogy nem kell többször végigcsinálnom annak reményében, hogy hátha most kidobja azt a rohadt kesztyűt, másrészt viszont egy kicsit idegesítő, hogy pusztán Vanguard Markkal kiválthattam volna a hosszú szenvedést.
Engem még mindig nem tudott megfogni a Crucible, de a The Dark Below-val érkező új pályák kifejezetten jóra sikerültek. Összesen három van belőlük, és mindegyik más-más játékstílust támogat, úgyhogy mindenki megtalálhatja bennük a számítását, amit a Bungie egy új ideiglenes playlisttel igyekezett elősegíteni.
Apa érdemtelenül elszenvedett sérelmektől megtört szíve vagyok
A Destiny pénznemei eddig is meglehetősen zavarosak voltak, de a The Dark Below-val érkező frissítések teljesen összezavarták a rendszert. Az új Exotic Shard rendszer indokolatlan, egzotikus felszereléseink szintezését pedig sikerült úgy megoldaniuk, hogy mindenkinek rossz legyen: a hétvégi árusnál nagyon drágán lehet őket kicserélni (ha éppen azt árulja), majd újra addig grindolni, amíg fel nem húzzuk egy leheletnyivel erősebbre, az aktuális maximum szintre.
A playstationös játékosok megint kaptak extra fegyvereket és egy exkluzív strike is járt nekik, ami abban a játékban, ami egyébként is elég szűken méri a tartalmat, komoly veszteség az xboxos közösségnek. Hogy a Bungie házhoz menjen a pofonért, a fejlődéshez elengedhetetlennek számító heti küldetéseket a The Dark Below misszióiból válogatta ki, ezzel az első héten elérhetetlenné téve azok számára, akik nem vették meg a DLC-t. Ezer és egy jobb megoldás lett volna erre.
Megéri ez nekünk?
Ez egy érdekes kérdés, nincs is rá egyértelmű válasz. A játékostól függ. Ha hozzám hasonlóan sikerült már több száz órát belepakolnod a Destinybe, és alig vártad az új tartalmat, vagy a barátaiddal heti standard programnak számít a raid, akkor mindenképpen. A Crota’s End remekül sikerült, ez egyértelműen a The Dark Below legerősebb pontja, és egymagában több tartalmat hozott a játékba, mint a kiegészítő többi része összesen. Azoknak a játékosoknak, akiknek már az első körös grindolás is elvette a kedvét, nem biztos, hogy jó vétel lesz, mert lényegében ugyanez vár rájuk most is. Ha csak a PvP érdekel, akkor is érdemes megfontolni, hogy megér-e neked öt-hatezer forintot három új pálya és pár fegyver.
Nagyon nehéz komoly arccal kiegészítőnek nevezni azt, amit most kaptunk, nem erre számítottam, és azt hiszem, nem is ezt érdemeltük volna. Tud ennél jobbat is a Bungie. A The Dark Below fényében nagyon félek attól, hogy mit hoz majd a másik már bejelentett kiegészítő, a House of Wolves.
A teszt eredetileg a GameStar magazin januári számában jelent meg a Destiny The Dark Below PlayStation 4-es változata alapján, amit az Activision biztosított számunkra.
