Destiny, te szeretve gyűlölt, aljas program, te… Mégis miért megyek vissza hozzád újra és újra? A történetért? Ugyan, az felférne egy papírzsebkendőre. A változatosság és a rengeteg pálya miatt? Az túlzás lenne; mégis 100-200 óra között járhatok benne valahol. Egyszerűen mindig akad valamilyen megszerezhető apróság, fejlesztés, amit kitűz az ember célnak, és nem áll le, míg meg nem szerzi. Szerencsére hallgatott a Bungie az első kiegészítőt ért kritikára, végre nem csak arról van szó, hogy kapunk egy raidet, illetve további szintlépési lehetőséget és néhány fegyvert, hanem teljesen új játékmódok kerültek be. Ráadásul most már többféle módon is fejleszthetjük magunkat egészen a 34-es szintig, ellentétben az előző kiegészítővel, amelyben csakis folyamatos raideléssel juthattunk előre.
A farkasok már a spájzban vannak
A sztori szerint Mara Sov királynő újra megnyitja a Reef területét a guardianok előtt (ami végre egy újabb social zónát is jelent, árusokkal, széffel, miegyébbel), ahová az alapjátékban már egyszer ellátogattunk. A kedves kis Petra Venj felügyelete mellett segítünk elkapni Skolast, a Fallen kapitányt, és közben gatyába rázzuk az egész House of Wolves hagyományőrző néptánccsoportot. Ők egyébként régebben a királynő irányítása alá tartoztak, de egy szakszervezeti gyűlésen a felkelés mellett döntöttek. A sztoriküldetések végigjátszása sajnos nem tart sokkal tovább, mint elolvasni ezt a cikket (1 strike, 5 misszió), de nem is ez a lényeg.
Sokkal érdekesebb a PvE, vagyis a Prison of Elders, ami tulajdonképpen egy aréna, ahol hetente változó sorrendben, különféle típusú ellenfelek hullámaival szemben kell talpon maradnunk, néha apróbb feladatokkal (bomba hatástalanítása, extra célpont megölése), illetve bossharcokkal tarkítva. Négy nehézségi módban mehet a móka (28, 32, 33, 34), de fontos, hogy csak a legkönnyebb fokozaton vehetjük igénybe a matchmaking segítségét, afelett már mindenképp ismerősökre lesz szükség, ha csatába szeretnénk vonulni. Amennyiben sikerül teljesítenünk valamelyik szinten az összes kört, három ládát kapunk jutalmul, ám a legnagyobbat csak kulccsal nyithatjuk ki. Utóbbi megszerzése türelmet igényel, hiszen teljesen véletlenszerűen találjuk meg, a Petra által adott „wanted” célpontok megölése után kapott ládák valamelyikében.
Hétvégén ne keressetek!
A másik fontos új játékmód a Trials of Osiris, ami viszont PvP móka, már amennyiben szórakoztatónak találjuk, hogy összeszokott csapat híján már azelőtt lelőnek a high end player halálbrigádok, hogy megmozdulnál. Na de viccet félretéve, jelenleg itt lehet a legjobb/legszebb jutalmakat összegyűjteni (például gyönyörű, egyiptomi stílusú páncélszetteket), úgyhogy érdemes rágyúrni egy kicsit erre a csak hétvégente megnyíló szuper PvP játékmódra is. Fontos megjegyeznem, hogy kissé megváltozott a fejlődési rendszer is, hiszen a legjobb páncél megszerzésére már nem csak egy lehetőségünk van. Mostantól akár kedvenc páncélunkat és fegyverünket is a legmagasabb szintre húzhatjuk, kimaxolva a lightpontokat és növelve a sebzést. Az exotic holmik tuningolása etheric lightot igényel, ami többek között a Prison of Elders 33-as és 34-es nehézségi szintjén jár jutalomként, miközben a legendary tárgyakhoz újabb arany shardra lesz szükségünk. Ezen kívül érdemes részt venni a heti eventeken, mint amilyen az Iron Banner, mert ilyen alkalmakkor is szerezhetünk etheric lightokat a fejlesztésekhez.
Vitathatatlan, hogy a Bungie jó útra lépett ezzel a DLC-vel, hiszen több lehetőségünk van a fejlődésre akár nagyobb csapat nélkül is, de a soron következő The Taken King kiegészítőben már muszáj lesz a történetben domborítani valamit, mert az változatlanul nagyon hiányzik.
