A folytatásra ugyan hosszú éveket kellett várni, de szerencsére nem kellett csalódnunk, hiszen a Relic ismét egy olyan maradandó játékot alkotott, amire hosszú évek múlva is emlékezni fogunk, főként azért mert iszonyatos mennyiségű szabadidőt fogunk rááldozni a multis részére.
Sztálingrádtól Berlinig
A Company of Heroes 2 egyjátékos része csak és kizárólag az orosz oldalra koncentrál, 14 küldetésen keresztül mutatja be a háború szörnyűségeit. Érdekes módon a készítők nem is a német előrenyomulás kegyetlenségét helyezik előtérbe, inkább az orosz hadvezetés kíméletlen módszereit ismertetik, melynek köszönhetően végül sikerült diadalmaskodniuk az elvtársaknak.
A történet Vaszilij Grossman A Writer at War írása alapján készült. Az író az orosz front szinte minden jelentősebb ütközetében (Moszkva, Sztálingrád, Kurszk, Berlin) részt vett, mint haditudósító, így hitelesen ábrázolja milyen állati módon viselkedett mindkét oldal a keleti fronton. A 10-12 óra alatt végigjátszható kampány sajnos csak az orosz erőkre koncentrál, a német villámhadjáratra várnunk kell egy darabig, remélhetőleg egy testes DLC vagy kiegészítő keretén belül azt is élvezhetjük a közeljövőben.
Tél tábornok támad
A keleti frontról elsőre mindenkinek a kegyetlen orosz tél jut eszébe, mely mindkét oldalon hatalmas pusztítást végzett. A CoH2 legszembeötlőbb változtatásai is az időjárásra vannak kihegyezve. A katonáink a hidegben kegyetlenül fáznak, hóviharban egyenesen meg is fagynak, hacsak nem juttatjuk őket meleg helyre. Így a hideg, mint stratégiai tényező jelenik meg és számolnunk kell vele.
A folyók jege télen befagy, a páncélosok átkelhetnek rajta, de elég egy tüzérségi csapás és máris beszakad a jég az előrenyomuló harckocsik alatt. A mély hóban a gyalogosaink és a járműveink jóval lassabban haladnak, illetve szélcsend esetén látszódnak az ellenséges járőrök nyomai.
Theatre of War
Egy átlagos stratégiai játékban amint végeztünk az egyjátékos hadjárattal, rögtön fejest ugrunk a multiba. Abban az esetben, amikor itt belebotlunk olyan játékosokba, akik az elmúlt éveket a CoH első részének a multijával töltötték, könnyen előfordulhat, hogy irgalmatlanul megalázó vereséget szenvedünk. Rendszerint ez az a pont, amikor törlöm az adott játékot a gépemről, de a CoH2 fejlesztői gondoltak azokra is, akik nem szándékoznak ennyi időt eltölteni a programmal.
Nekik találták ki a Theatre of War játékmódot, ami tulajdonképpen nem más, mint azon küldetések összessége, melyek kimaradtak a hadjáratból. Itt már nincs igazán történet, inkább a kihívásra koncentrálnak ezek a pályák.
A legjobb az egészben az, hogy itt már lehetőségünk lesz coopban is nyomni (de beállíthatunk magunknak gépi segítőt is). Itt már választhatjuk a német oldalt is, ami azért nem egy hátrány. Megjelenéskor sajnos még csak az 1941-es időszak választható, de a fejlesztők elmondták, hogy rendszeres időközönként kihoznak DLC-ket, melyek főként ezt a játékmódot fogják kibővíteni. Nincs szó arról, hogy pofátlanul lehúzzák a játékosokat egy halom pénzzel, csak azért, hogy legyen négy új multipályájuk. Itt tényleg tartalmat fogunk kapni a pénzünkért.
Ötcsillagos tábornokok
Az ötletet a Command and Conquer: Generals-ból nyúlták le, de hibátlanul működik. Arról van szó, hogy a multis játékok elején beállíthatunk magunknak három tábornokot, melyek közül menet közben kiválaszthatunk egyet, aki aktív és passzív képességeivel segíti a harcunkat. Tegyük fel, hogy olyan ellenfélbe botlunk, aki imád gyalogosokkal támadni nagy tömegben rögtön az elején (zerg rush).
Az ilyen jellegű támadások ellen nagyon nehéz védekezni, de ha viszünk magunkkal egy olyan tábornokot, aki kifejezetten a gyalogosok ellen jó, akkor máris nyert ügyünk van. Nincs más dolgunk mint leverni néhány gyalogost (az első szintet el kell érnünk a játékon belül, hogy kiválasszuk melyiket aktiváljuk) és kiválasztani az anti-infantry tábornokot.
Csata közben minden egységünk fejlődik, érdemes őket életben tartani, mert komoly bónuszokat kapnak az elit csapatok. A győztes csatákért maga a játékos is tapasztalati pontokat fog kapni, csak bizonyos szint felett lehet kiválasztani az összes tábornokot, illetve kidekorálni az egységeinket. Nagyon jó ötlet még az achievementek kihasználása.
Sok játékosnak nem okoz különösebb lelki gyönyört az öcsik hajkurászása, mivel pontszámokon kívül nem ad hozzá semmit a játékélményhez. A CoH2-ben viszont változik a helyzet, itt bizony érdemes kicsit odafigyelni ezekre, mert akár előnyhöz is juthatunk azokkal szemben, akik nem használják ki ezeket.
Tegyük fel, hogy szeretjük a tankelhárító lövegekkel elintézni a nehézpáncélosokat. Szedjünk le 10 Tigrist vagy IS-2-est ilyen ütegekkel és a jutalom az öcsi mellett pár százalék sebzésnövekedés lesz ezekkel az egységekkel. Minden csatába három ilyen „intel bullettint (öcsik)” vihetünk, elméletileg ezek nem fogják felborítani az egyensúlyt, viszont színesítik kicsit a játékot.
A Company of Heroes 2 egy nagyon jó játék, amennyiben a beígért tartalomfrissítések rendszeresen jönnek akkor hosszú évekig elleszünk vele. Grafikailag és zeneileg is kiemelkedő, valahogy így kell kinéznie 2013-ban egy stratégiai játéknak. Aki szeretne bővebben olvasni a játékról, illetve szeretné megtudni milyen Cris Velasco (ő a játék zeneszerzője) egy napja, az lapozza fel a 2013/06-os GameStarban a hat oldalas Company of Heroes 2 tesztet.
