Ha valaha is ábrándoztál arról, miként alakulhat az emberiség jövője, mikor válik egyszerű rutinfeladattá az űrhajózás, és kezdünk naprendszerünkön kívüli planéták kolonizálásába, akkor egészen mostanáig az Alpha Centauri volt a te játékod. Ősztől azonban könnyen meglehet, hogy a Civilization legújabb vadhajtása, a Beyond Earth jelenti majd az időutazásra feljogosító menettérti jegyet. A Firaxis nemrég leleplezett játéka azzal a felütéssel indít, hogy valaki valahol valamit nagyon elszúrt, és aligha okolható a természet azért a globális katasztrófáért, ami „A nagy hiba”-ként vonul be a történelemkönyvekbe. Szerencsénkre elég fejlett már ahhoz a technológia, hogy pár szerencsés fogja a pereputtyát, a cókmókját, és nekivágjon az ismeretlennek az expedíciós űrhajók egyikén. Na de vajon…
Mindent bepakoltunk az útra?
Nem elég ugyanis kiválasztani azt a frakciót, amelyikkel szívesen vállalnánk sorsközösséget, még az űrhajó felszerelése is a mi feladatunk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy személyesen állítjuk össze a rakományt, és döntünk arról, hogy a korlátozott méretű rakteret extra tőkévé konvertálható értékes áruval, esetleg szorgos kezű munkásokkal (gyorsabb építkezést tesz lehetővé) vagy valami mással töltjük meg. Követendő stratégiánk így már az elején eldől, csupán a későbbi kihívásokhoz alkalmazkodva kell majd kisebb-nagyobb változtatásokat eszközölnünk. A bolygóra (melynek típusát is mi választjuk meg) megérkezve létrehozzuk első kolóniánkat, amely hosszú ideig az egyetlen emberi település lesz az ismeretlen világban, ugyanis a rivális frakciók csak később csatlakoznak be a játékba. Ennek megfelelően egy-egy játszma első szakasza arról szól, hogyan boldogulunk egyedül az idegen környezetben. Ha nyugodtabb, embereink jelenlétére csápja botját sem mozgató életformák mellé rakunk pipát játékunk indításakor, akkor vélhetően nem lesz sok bajunk velük, viszont az agresszív vendéglátók alaposan megkeseríthetik és jócskán megrövidíthetik telepeseink életét.
Én voltam itt előbb
Aztán persze előbb vagy utóbb megérkezik szép sorban a többi űrhajó, kikászálódnak az utasok, megejtik az első kapavágást, aztán pikk-pakk felhúzzák saját telepeiket. Miután ők is emberek volnának, törvényszerű, hogy a kapcsolatfelvételt követő barátkozás valahol félresiklik, esetleg nem osztják az újonnan jöttek a génsebészetről vallott nézeteinket, vagy csak egy szimpla pókerparti alatt kiált valaki csalást, és mielőtt kettőt pislognánk, már nyakunkon is a háború. Mivel az adott hexamezőn egyazon körben állomásoztatható egységek számát a Civilization V-ben egyetlen egyre redukálták, és ez a Beyond Earthben sem változik, csak reménykedhetünk benne, hogy az MI időközben megtanult alkalmazkodni a szabályokhoz, és ésszerűen helyezi el csapatait. Íjászokat hátra, kardforgatókat előre, nem olyan bonyolult. Most pedig ugyanezt kellene sci-fi köntösben kezelni. Optimista vagyok.
Nézz a fejed fölé!
A Civilization: Beyond Earth játékmenetét érdemben befolyásoló újdonságok közül az egyik legizgalmasabb a bolygó körüli pálya táncba hívása. Műholdakat bocsáthatunk fel, amelyek aztán különféle bónuszokat nyújthatnak frakciónk számára a gazdaság, a kémkedés, illetve a hadviselés területén. Nem árt már most megbarátkozni a gondolattal, hogy odafent hamar zsúfolttá válhat a tér, tehát ha sokáig késlekedünk, nem lesz már hova szatellitet fellőnünk. Furcsa, nem igazán életszerű szabály ez, ami fel is boríthatná a játék egyensúlyát, de szerencsére észnél voltak a tervezők. Egyrészt a megfelelő eszközök birtokában eltávolíthatjuk (például lelőhetjük) az ellenség műholdjait, de az idő előrehaladtával egyébként is addig-addig módosul a pályájuk, míg végül a légkörbe érve le nem zuhannak.
Maradnék, ha nem baj
A legnagyobb jelentőséggel azonban egyértelműen az ún. affinity system bír. Magyarán a kolonizálás során felmerülő kihívásokra adott válaszaink egész civilizációnk sorsát meghatározzák. A Beyond Earth jelen pillanatban három, egymástól gyökeresen eltérő affinitást ismer, ezek a purity, a harmony és a supremacy.
Előbbi az emberi genom tisztaságának megőrzését takarja, ami csakis úgy válik lehetségessé, ha új életterünket teljesen átalakítjuk, és létrehozzuk földünk mását. Utóbbi hívei viszont épp az emberi természet gyengeségeit szeretnék kiirtani a kibernetika révén. A harmadik – egyértelműen az Alpha Centauri Gaia frakciójának megfelelője – út új otthonunk megértését és a környezethez való alkalmazkodás jövőképét vetíti telepeseink elé. Amennyiben ezt választanánk, kutatásaink iránya az idegen fajok, földrajz és a génmanipuláció területére kellene, hogy fókuszáljon, ami közvetett módon hadászati eszközeinkre és módszereinkre is kihatna. A harmóniára törekvő frakció egységei gyorsabbak, hamarabb gyógyulnak, külsejük pedig némiképp emlékeztet a filmbéli Predatoréra. Affinitásunk mértékét egyebek mellett küldetések végrehajtásával erősíthetjük.
Jó hír, hogy egyáltalán nem lesz megkötve a kezünk, tényleg olyan utat jelölünk ki tudósaink számára, amilyet akarunk. Ráadásul a klasszikus technológiai fa helyett ezúttal technológiai hálóba rendezték a fejlesztők az egyes ismereteket, miáltal egy-egy technológia megszerzéséhez több út is vezet (és akkor még szóba sem került a kereskedés, a diplomácia vagy a kémkedés).
Ahogy a győzelemhez is, hiszen a három affinitás meghatározott célján (1. felébreszteni a bolygó intelligens szuperorganizmusát, és ezáltal a tudatállapot következő szintjére lépni; 2. terraformálás útján létrehozni a földi édenkertet, ahol az anyabolygón maradt emberek is menedékre lelnek; 3. kiborghadsereg élén visszatérni a Földre, és kiszabadítani az embereket hús-vér testük fogságából) túl még két feltétele adott a diadalnak. A Domination értelemszerűen ellenfeleink elpusztítását takarja, míg a Contact értelmes élet nyomainak felfedezését, majd pedig az idegen faj képviselőivel történő kapcsolatfelvétel révén segít győzelemhez.
Alpha Centauri 2?
Noha bevallottan egy régi klasszikus szellemi örökösének szánja a Firaxis a Beyond Earth-t, amelynek néhány elemét fel is használja a csapat, és a fejlesztők jó néven veszik, hogy boldog-boldogtalan párhuzamot von a két alkotás között, meggyőződésük, hogy az ősszel érkező játék képes lesz a saját lábán is megállni. Az eddigiek ismeretében osztom a srácok optimizmusát, és úgy gondolom, hogy elég újdonságot vonultat fel a játék az affinitástól kezdve a műholdakon át a nem-lineáris kutatásig bezárólag ahhoz, hogy akár még az eladásmaximalizáló céllal ráaggatott Civilization előtagra se legyen szükség.
