Tavaly az év egyik legjobb (ha nem a legjobb) FPS-e az Activision kiadó nevéhez fűződött. Nagy szerencséjükre az ő istállójuk címerével robbant a csatatérre egy bizonyos Call of Duty
A kérdés tehát nem úgy merült fel, hogy lesz-e folytatás, hanem úgy, hogy mikor és milyen lesz. Az időpont ugyebár mostantól kezdve nem kérdőjeles, a másik talányról pedig most szándékozzuk lerántani a leplet.
|
Váltás és változatlanság
Ugyan a kiadó az eredeti játék fejlesztői helyett új csapatot, a Grey Matter Studios szakembereit bízta meg a kiegészítő elkészítésével, amint végigfutunk a "fícsörlistán", rögtön láthatjuk, igazán komoly változás ettől nem történt. Most is a három fő szövetséges nemzet képviselőjeként, egy-egy amerikai, angol és szovjet katona szemszögéből harcolunk végig néhány (de tényleg csak néhány – bővebben erről később) csatát. A sztori most sem képviseli az interaktivitás csúcsát, azaz egyetlen szálon fut a történet, így cselekedeteinkkel nem terelhetjük különböző mederbe a hadjáratot. A szkriptelés mennyiségéből sem vettek vissza érzékelhetően, maximum annyi pozitívum említhető, hogy ritkábban fordulnak elő irreális jelenetek – azaz talán egy kicsit okosabban oldották meg az NPC-k mozgatását. Ennek ellenére az UO-ban is szemtanúi lehetünk annak, amint egy fontos karakter bekap két-három sorozatot, felrobban mellette egy gránát, végül telibe találja egy páncélos lövedéke, mire az ipse megrázza magát, feltápászkodik, és folytatja a "missönt". Nos igen...
No de ne szaladjunk ennyire előre, először nézzük meg a terepet: változott-e valami szűk egy esztendő alatt? Igen is, meg nem is. Ugyanis még mindig a jó öreg (és tényleg az) Quake III motorja dohog a felszín alatt, de ebből a lassan veteránná váló erőforrásból legalább kihozták a maximumot. Természetesen a látványt nem lehet egy napon említeni az új titánokkal (most hadd ne írjuk le megint, melyik játék(ok)ra gondolunk :D), ám az új effekteknek köszönhetően a fejlesztők ügyesen, érzékkel varrták fel a CoD ráncait. Csodálatos, ahogy a köd gomolyog a téli erdőben, vagy amikor légitámadás ér egy harckocsioszlopot.
Zenei fronton se számítsunk hatalmas változásokra, igaz, ez ebben az esetben nem kifejezetten kellemetlen, hiszen a CoD muzsikája és hanghatásai talán a játék egyik legjobban sikerült területét jelentették. Szóval most is lesz csinnadratta, meg drámai dallamok, no és iszonyatos robbanások, hogy a szomszédok is örüljenek!
|
Álljunk meg egy monumentális ütközetre
A csaták intenzitásában és méretében azonban tetten érhető némi eltérés. Az anyaprogramhoz képest sokkal grandiózusabb ütközetekben vehetünk részt, s ennek bizony a kedvünket kereső vas nem mindig örül. Ha nagyon sűrű a mezőny, akkor néha megáll, és elgondolkodik, van-e értelme ennek a nagy hajtásnak. Azért ez tényleg ritkán fordul elő, s akkor sem zavaró mértékben, tehát szívből lehet örülni, amikor az ember meglátja a sok-sok tucat német katonát, amint néhány páncélos társaságában megindulnak, hogy magukévá tegyék a területet, ahol éppen tartózkodunk. A monumentális jelenetek elsősorban az amerikai és az orosz pályákra jellemzőek. Előbbiben az Ardennekben zajló utolsó (nyugat-európai) német offenzíva kifulladását kell kiaknáznunk, s a tökös csillagos-sávos srácokkal visszavágni Hitler seregének. A szovjeteknél hasonló szituációba csöppenünk: a Wehrmacht 1943-ban még egy kísérletet tett arra, hogy átvegye a kezdeményezést, a probléma abban állt, hogy az oroszok kezdetektől fogva tudtak a kurszki kiszögellés elleni támadásról, így igen felkészülten várták a barna hordákat. Azért ne gondoljuk, hogy ettől szovjet részről sétagalopp volt az offenzíva megállítása, majd az ellentámadás sikeres megindítása – s ezt hűen tükrözi a játék hadjárata is. Szóval kössük fel a felkötnivaló!
Az angol küldetésfüzér kicsit visszafogottabb. Közelebb áll a Call of Duty
|
Röviden ennyi
Sajnos amilyen jól átgondolt, hangulatos küldetésekkel gazdagodnak a CoD-rajongók, annyira fájóan rövidre sikeredett ez a kiegészítő. Mindössze 12 szingli fejezeten rombolhatunk végig, ráadásul a nehézség sem egyenletes, bár ezt már megszokhattuk. Szerintem az eredeti játékot tolók közül még többen álmodnak rosszakat egy bizonyos Pavlov házával kapcsolatban… Na itt is kapunk egy-két rázós szitut, köztük egy, az említett orosz társasház ostromához és védelméhez kísértetiesen hasonlatos helyszínt. Egyébként azért összességében nem jelent problémát (néhány visszatöltéssel) átszteppelni a jeleneteken. Ugyanakkor most még inkább térdig fogunk gázolni a germán hullákon, amolyan egyszemélyes halálosztagot alakítva. Nem túl reális, ám annál jobb érzés!
Még mielőtt csalódottan húznátok ki az UO-t a feltétlen megszerzendő programok listájáról, mesélnénk egy kicsit a multis részről is. Itt ugyanis nemcsak rengeteg friss (és jóval nagyobb) térképet kapunk, hanem teljesen új ötletekkel is találkozhatunk. Az újdonság persze az előző részhez képest értendő, mert a változtatások többsége leginkább a Battlefield 1942
|
Lefegyverző fegyverzet
Kiegészítőt nem is lehetne kiadni úgy, hogy a fegyverek között ne bukkanna fel egy-két új gyilokszerszám. Az Activision is tudja ezt, így minden nemzetnek kiutalt valami ínyencséget. A britek hangtompítós géppisztolya csak praktikus, a hordozható géppuska viszont már a brutális kategóriába sorolható. Ha valahol rátalálunk egy ilyen böhömre, akkor lehet örülni, felvenni, majd elcipelni az ideális pozícióig, ahol letámasztva megkezdhetjük a termékbemutatót. És akkor még nem is szóltunk a lángszóróról! Bizony, a második (és az első -ender) világháború legrettegettebb fegyverét is magunkhoz vehetjük – ehhez persze előbb el kell csendesítenünk a német kezelőszemélyzetet. Mondjuk, ha figyelembe vesszük, hogy a fejlesztőcsapat előző munkája a Return to Castle Wolfenstein volt, akkor kérdés sem fért hozzá, hogy lesz lángszóró!
Úgy látszik, szokásos hibámba estem: annyira koncentráltam a negatívumok megemlítésére, hogy közben elfelejtettem kellően kihangsúlyozni a játék erényeit. Sebaj, azért van nekünk a remek értékelő dobozunk, hogy ott vezekeljen a magáról megfeledkezett tesztelő. Én is így teszek, s kellően magas értékkel honorálom a rengeteg munkát, ami nélkül képtelenség lett volna ilyen kiemelkedő kiegészítőt készíteni (és még alliterál is -ender).
87%
A cikket eredeti formjban minden extrjval megtallhatod a GameStar magazin 2004/10-es szmban!
Kapcsolódó linkek:
