Kezdetben vala az Angry Birds, és a Rovio több millió letöltés után látá, hogy ez jó. Idén hat éve, hogy először lőhettünk bele egy adag mérges madarat zöld disznók tökéletesen megépített erődjeibe, és azóta ezt közel tíz variációban tehettük meg újra, mobilok mellett konzolokon és PC-n is. A minden ünnepkor frissülő Angry Birds Seasons után a Rio filmeket keverték bele az alapformulába, majd az Angry Birds Space-szel mentünk az űrbe. Két Star Wars-os epizód után megszaladt a Rovio keze: gokartoztunk, egy körökre osztott szerepjátékban harcoltunk, transformer madarakkal lövöldöztünk, hármasával párosítottunk szárnyasokat, miközben a boltokat ellepték a plüssök, matricák, ruhadarabok, üdítők, parfümök (ezen nem tudom túltenni magam), lehetetlen felsorolni, mi mindenből lehet Angry Birds-öset venni. A franchise népszerűsége viszont egyre jobban visszaesett, a Rovio bevétele is zuhant, úgyhogy ki kellett találni valamit, ami megmentheti a sorozatot attól, hogy már csak emlékeinkben őrizzük: ez lett az Angry Birds 2. Zseniális, nem?
Amikor a mobilgaming még csak a szárnyait bontogatta, egyszer kifizettük egy játék árát, aztán órákig elvoltunk vele. Az első Angry Birds 0,99 euróba került iOS-en, és ennyi - több tíz órányi kihívást kaptunk egy drágább csoki áráért. Az Angry Birds 2 ezzel szemben már ingyenesen letölthető, de felruházták minden olyan dologgal, amiért gyűlöljük a mikrotranzakciókat: egy pályát például egy élet felhasználásával játszhatunk újra, és fél órát kell várnunk arra, hogy az elhasznált élet újra feltöltődjön. Vagy fizetünk.
A pályák egyébként több részből állnak, néhány elemükben minden újrajátszásnál megváltoznak, és ha egy építményt ledöntöttünk, mehetünk a következőre, de nem kapunk újabb madarakat; ha az elején elhasználtuk az erősebbeket, később megküzdünk a betonoszlopokkal.
Az Angry Birds már nem az, ami régen volt, és talán soha nem is lesz. Hiába szebb és csiszoltabb az új rész, hiába maradt meg az ismerős és jól bejáratott játékmenet, az állandó kéregetés, az akadályok elrontják az élményt.
