Heavy Rain
Lehet valami a franciaországi csapvízben, ugyanis az ottani írók mesterien értenek az érzelmi húrok pengetéséhez. David De Gruttola, azaz ismertebb nevén David Cage a Quantic Dream első PlayStation 3-as sikerjátékával, a Heavy Rainnel képletesen szólva a pokol legmélyebb bugyrába vonszolta a játékosokat. Közülük is leginkább azokat viselhette meg Ethan Mars története, akik maguk is édesapák. Amikor Ethan egyik fiát a 10. születésnapján halálra gázolja egy autó, a férfi tökéletes élete egyik pillanatról a másikra összeomlik.
A tragédia következtében tönkremegy a házassága, elkezd lecsúszni a lejtőn, majd érkezik a következő nagy pofon: a másik gyermekét elrabolja az Origami gyilkos, aki rendszerint a nagyobb esőzések alkalmával aktivizálja magát, ugyanis áldozatait kivétel nélkül esővízbe fojtja. Ethannek ekkor az idővel versenyt futva különböző próbákat kell teljesítenie, hogy a gonosz játékot űző sorozatgyilkos által elszórt nyomokat összegyűjtve megtalálja fiát. A feladatok egyike során végeznie kell egy drogkereskedővel, ami elsőre nem tűnik megugorhatatlan feladatnak, ám a fickó, aki menteni próbálja a bőrét, mutat egy fényképet Ethannek a lányairól, ezzel jelentősen megnehezítve a döntést.
Fallout: New Vegas
Kevés videojáték-sorozatot hat át annyira a cinizmus, mint a posztapokaliptikus kalandokat kínáló Falloutot. Ez alól természetesen a sokak szemében a széria csúcspontjának számító Fallout: New Vegas sem kivétel (nekem egyébként a Fallout 2 a favoritom, és készen állok meghalni ezen a dombon). Az Obsidian Entertainment 2010-es alkotásában a Mojave-sivatagot járva előbb vagy utóbb belefutunk a 34-es számú óvóhelybe, amelyből radioaktív folyadék szivárog a szabadba.
Ez már a sugárzáshoz hozzászokott haszonnövényeknek is sok, a termés tönkremegy, az embereknek pedig nincs mit enniük. Az építménybe behatolva kiderül, hogy odabent a lakók egy csoportja életben maradt ugyan, de csapdába esett, és semmiképp sem juthat ki, ha leállítjuk a szennyezésért felelős reaktort. Ellenkező esetben át tudjuk hozzájuk irányítani az energiát, így kinyílhatnak a kapuk, ám cserébe a környezet visszafordíthatatlan károkat szenved el, és éhínség vár a felszínen élő közösségekre.
The Walking Dead
Több stúdió is megpróbálta már videojátékos formában visszaadni a The Walking Dead esszenciáját, de szinte mindegyik csúnyán felsült. A Robert Kirkman, Tony Moore és Charlie Adlard által megálmodott zombiapokalipszist elregélő képregényekben ugyanis sosem az élőholtakon volt a hangsúly, hanem a túlélőkön. Más stúdiókkal ellentétben ezt a Telltale is felismerte, és egy annyira fordulatos, mélyen megrázó interaktív drámát hozott össze, amihez fogható azóta sem sok született. Az első részben egy Lee nevű fegyencet irányítunk, aki sors szeszélye folytán egy elárvult kislány, Clementine pótapjává válik, és sokszor kimondottan kemény döntéseket kell meghozni annak érdekében, hogy biztonságban tudja védencét.
Az érzelmileg leginkább megterhelő választás természetesen a végére marad: Lee-t ugyanis megharapja egy zombi, a fertőzés miatt egyre gyengébb és betegebb férfi pedig elküldheti a Clementine-t, mielőtt átváltozik, de azt is kérheti tőle, hogy fordítsa ellene a fegyverét. Bármelyik forgatókönyv nyer, az eredmény egy összetört szívű gyermek, akinek túl korán kell felnőnie, ha életben akar maradni. Lee számára nem létezik happy end, és a játékos sem érzi azt, hogy lenne oka örülni, miközben a stáblistát bámulja.
Fable 2
Az utóbbi években kudarcot kudarcra halmozó játéktervező, Peter Molyneux pályafutásának egyik legszebben tündöklő ékköve nem más, mint a Fable trilógia közbülső darabja. A korán árvaságra jutott Sparrow és Rose története meghatóan indul, majd egy szívszaggató fordulat következtében izgalmakban bővelkedő bosszúdrámába csap át. A kívánságokat teljesítő torony ura, Lucien ugyanis fenyegetést lát Sparrowban, ezért súlyosan megsebesíti őt, Rose-t pedig megöli.
Minden oka megvan tehát a játékosnak, hogy rokonszenvezzen a fináléig hosszú és kacskaringós utat bejáró főhőssel. Épp ezért aljas húzás, hogy amikor elérkezik a végjáték, és döntenie kell, hogy a jutalomként felkínált három kívánság közül melyik teljesüljön, a szeretteit (vagyis Rose-t, a hűséges kutyáját, az esetleges házastársát és családját) csakis azzal a feltétellel kaphatja vissza, hogy mindenki más, aki életét vesztette a torony építése során, halott marad. Magyarán megint kevesek élete áll szemben ezrekével. Van egy harmadik alternatíva is, a mérhetetlen vagyon, de ezt csak nagyon önző emberek választanák, igaz?
Fallout 3
Noha a legtöbb rajongó a Black Isle Studios klasszikusait és az Obsidian-féle New Vegast szokta pajzsára emelni, azért a Bethesda által összerakott Fallout epizódoknak is megvannak a maguk érdemei. A szériát modernizáló és új perspektívába helyező Fallout 3-ban például Liam Neeson jellegzetes hangján szólt hozzánk az apánk, kalandjaink során pedig eljuthattunk egy településre, amely egy működő, a helyiek némelyike által bálványként imádott atombomba köré épült. De azt a pillanatot sem fogjuk egyhamar elfelejteni, amikor egy gigantikus, még a kommunista Kína elleni háborúra épített robotot szabadítottunk rá ellenségeinkre.
Ugyanígy nem tudjuk kiverni a fejünkből a befejezést sem, amely a legnagyobb áldozatot követelte meg tőlünk: ahhoz, hogy megtisztítsuk Washington D. C. környékének ivóvizét, és ezzel ezrek életét mentsük meg, egy halálos dózis sugárzásnak kellett kitennünk magunkat. De ha nem vágytunk a legendákban továbbélő hős szerepére, akkor megkérhettük az egyik társunkat, hogy hozza meg helyettünk ezt az áldozatot, vagy hagyhattuk megsemmisülni a víztisztító berendezést. Később a Broken Steel DLC annyiban írta át a finálét, hogy már nem csak a Brotherhood of Steel paladinja, Sarah vállalkozott erre a küldetésre, hanem a csapat egyetlen sugárzásra immunis tagja, a szupermutáns Fawkes is.
Ti mivel bővítenétek még a listát? Mely címekben találkoztatok nehéz döntéshelyzetekkel?
