Létezik egy csodálatos német kifejezés, die Qual der Wahl, ami magyarul annyit tesz, hogy a választás gyötrelme, és ennél találóbban semmi nem írja le azt az érzést, amikor az ember elkerülhetetlen, kijátszhatatlan döntéshelyzetbe kerül, azaz muszáj valamelyikre rászánnia magát a két vagy több felkínált opció közül. Fontos, hogy ezek körülbelül egyenértékűek, tehát még véletlenül sem arról van szó, hogy az egyik választás minden szempontból előnyös számunkra, miközben minden más számításba vehető alternatíva hátrányos, hiszen akkor egy pillanatig sem lenne kérdéses, hogy miként döntünk. Magyarán vagy a pozitívumokat, vagy a negatívumokat kell mérlegre helyeznünk, és azt már embere válogatja, hogy ki hogyan reagál, a maximálisan elérhető hasznot, illetve a károk minimalizálását tartja-e szem előtt, vagy hagyja, hogy az ösztönei, esetleg az érzelmei vezessék.
Habár az is tagadhatatlanul izgalmas, amikor egy regényhős vívódásairól olvasunk, vagy egy film szereplője kerül lehetetlen döntéshelyzetbe, egyik sem fogható ahhoz, mint amikor a mi választásunkon múlik például, hogy ki maradjon életben. Ezzel teljes mértékben tisztában vannak a játékiparban alkotó írók, akik nemcsak a számukra legkézenfekvőbb műfaj képviselőiben, vagyis a szerepjátékokban állítják előszeretettel súlyos dilemma elé a játékosokat, hanem olykor egészen meglepő címekben is.
Az alább olvasható összeállításban csupa olyan játékot találsz - régebbieket és újabbakat egyaránt -, amelyekben iszonyú nehéz döntések várnak rád. Nyilván mondanunk sem kell, hogy ezek felidézésével elkerülhetetlenül is spoileres vizekre evezünk, tehát ha valamelyik alkotás kimaradt az életedből, de még pótolni szeretnéd, egyszerűen ugord át.
Gears 5
Igen, jól látod, a The Coalition 2019-ben megjelent fedezékharcos lövöldéje is helyet kapott a listán, és ha most értetlenül ráncolod a homlokodat, annak csakis az lehet az oka, hogy nem játszottad végig. Annak idején minket is váratlanul ért, ami történt, hiszen hozzászoktunk már, hogy a Gears of War szériában a döntéseink kimerülnek annyiban, hogy lecseréljük-e meglévő fegyvereinket, esetleg egy útelágazáshoz érve jobbra vagy balra menjünk, aminek a narratíva szempontjából az égadta világon semmi jelentősége. A kampány végéhez közeledve azonban az általunk irányított Kait Diaz szembekerül a korábban halottnak hitt anyjával, Reynával, aki a sáskák új királynőjeként arra kényszeríti, hogy válasszon, melyik barátját menti meg.
A döntést nekünk kell meghoznunk helyette, és bizony egyáltalán nem könnyű, hiszen Del mindvégig kitartott Kait mellett, támasza volt akkor is, amikor mások nem bíztak benne. A másik alternatíva JD, aki már nem annyira jó arc, mint a Gears of War 4-ben volt, történt vele egy s más időközben, de ő sem akar rosszat Kaitnek, ráadásul Marcus Fenix egyetlen gyermeke. Adódik tehát a kérdés, hogy egy hűséges barát életét óvjuk meg, vagy olyasvalakiét, aki csalódást okozott ugyan, de igyekszik jóvátenni, ráadásul az előző részben őt irányítottuk, vele azonosultunk, és a halála kétségtelenül összetörné Marcus szívét.
Banishers: Ghosts of New Eden
Olyan hamar eltűnt a játékosok figyelmének homlokteréből a Don't Nod akció-RPG-je, hogy szinte biztosan találkozni fogunk még vele azokon az év végi toplistákon, amelyek számba veszik a legjobb, méltatlanul elhanyagolt alkotásokat. Pedig bőven akadnak erényei a Banishers: Ghosts of New Edennek, köztük mindjárt azzal a kilátástalan helyzettel, amibe a történet hősei a játék elején kerülnek. Red és Antea egy barátjuk invitálására érkeznek az Újvilágba, hogy segítsenek elűzni a telepesek életét megkeserítő kísértetet, ám próbálkozásuk tragédiába torkollik, Antea életét veszti, és ő maga is azzá válik, amit mindig is gyűlölt: szellemmé.
A szerelmeseknek ekkor választaniuk kell, hogy vagy azért küzdenek a továbbiakban, hogy a nő átkelhessen a túlvilágra, vagy pedig azért, hogy visszatérhessen az életbe. Az utóbbinak azonban súlyos ára van, szinte minden telepest fel kell áldoznunk a siker reményében, aki az utunkba kerül. Meglehet, hogy amikor ezzel a dilemmával szembesülünk, még úgy érezzük, túl sokba kerülne Antea megmentése, csakhogy minél többet játszunk, annál inkább a szívünkhöz fog nőni a karakter, és annál fájdalmasabb lesz elengedni a végén. Az írók még rá is játszanak a bennünket gyötrő kétségekre azzal, hogy a történet egy pontján lehetőséget adnak korábbi döntésünk megmásítására, de ki is tarthatunk mellette a végsőkig. Rajtunk áll.
Mass Effect
Szűk tizenhét esztendővel ezelőtt a BioWare szélesre tárta egy izgalmas, új sci-fi univerzum kapuját a játékosok előtt. Az első körben csak Xbox 360-ra kiadott, de később más platformokra is ellátogató Mass Effectben a kanadai stúdió minden korábbinál magasabb szintre emelte legfőbb erősségeit: azaz a történetmesélést, a dialógusokat és a karaktereket. Shepard parancsnok társai egytől egyig aprólékosan kidolgozott háttértörténetet, gondosan rétegzett személyiséget kaptak, aminek köszönhetően hamar kialakult az érzelmi kötelék köztük és a játékosok között.
Emiatt aztán sokan inkább személyes szimpátia alapján határoztak arról, hogy kik tartsanak velük a küldetéseken, és kik maradjanak a Normandy fedélzetén, még akkor is, ha ezt megsínylette a csapat hatékonysága. És ugyanígy a rokonszenv lehetett a legfontosabb szempont, amikor választaniuk kellett, hogy Ashley-t vagy Kaidant áldozzák fel Saren Virmire-ön található bázisának megrohamozásakor. Sok más döntéshez hasonlóan ennek a következményei is végigkísérték a játékosokat a trilógia egészén.
Life is Strange
Meggyőződésünk, hogy a Don't Nod írói kéjes örömöt lelnek a játékosok gyötrésében. Minden alkotásuk felér egy érzelmi hullámvasúttal, de a legkeményebb gyomrosokat a Life is Strange széria első felvonása vitte be nekünk. Az epizódokra szabdalt történet közelebb áll a Telltale-féle interaktív drámákhoz, mint a tradicionális kalandjátékokhoz, tehát a puzzle-ök megoldása, valamint a különféle tárgyak használata vagy kombinálása helyett a dialógusok során meghozott döntéseink lendítik előre a cselekményt, ráadásul a főszereplő Max időmanipulációs képességeinek köszönhetően sokáig abba az illúzióba ringathattuk magunkat, hogy képesek vagyunk akár a legszörnyűbb következményeket is semmissé tenni, mígnem bekopogtatott az ajtón a valóság.
A fináléban szembesít minket a Life is Strange azzal, hogy nem lehet csak úgy büntetlenül játszadozni az idővel, és olyan választást kényszerít ránk, ami a klasszikus villamos dilemmának felel meg: feláldozzunk egyvalakit azért, hogy megmentsük Arcadia Bay lakóit egy pusztító vihartól, vagy halálos veszélybe sodrunk egy kisvárosnyi embert Max legjobb barátja és potenciális szerelme kedvéért? Ti hogyan döntenétek?
The Witcher 3: Wild Hunt
Ahogy a bevezetőben is említettük, nemcsak a rossz és a még rosszabb közötti választás kényszere okozhat fejfájást az embernek, hanem az is, ha két jó dolog közül kell valamelyik mellett letennie a garast. Remek példát találunk erre a CD Projekt RED lassan kilencéves szerepjátékában, a The Witcher 3: Wild Huntban. Andrzej Sapkowski regényeivel ellentétben ugyanis egyáltalán nem muszáj Geraltnak Vengerbergi Yennefer mellett elköteleznie magát, ehelyett nyugodtan szorosabbra fűzheti a kapcsolatát Triss Merigolddal, akivel mind az első, mind a második részben összeszűrhette a levet. Nem is olyan könnyű választani, ugye?
De fordítsuk komolyra a szót. Valószínűleg sokan emlékeznek még a Véres báróhoz kapcsolódó küldetéssorozatra, melynek egyik állomásán egy tölgyben raboskodó szellemmel találkozunk, akit szabadon engedhetünk, de akár meg is semmisíthetünk. A következmények azonban sokkal durvábbak, mint arra előzetesen számítani lehet. Ha nem kegyelmezünk neki, annak a közeli faluból elrabolt gyerekek látják kárát, mert mindannyian a mocsárban élő fúriák bendőjében végzik, amennyiben viszont kiszabadítjuk börtönéből, azért az említett falu lakói fizetnek az életükkel, de a gyerekek legalább megmenekülnek. Ráadásul a báró feleségének a sorsát is szem előtt kell tartanunk, aki eszét veszti, ha a gyerekeknek bajuk esik, de akkor sem jár jobban, ha megmenekülnek a kicsik, mivel a fúriák elátkozzák, és ezzel lényegében halálra ítélik, a gyászoló báró pedig önkezével vet véget a saját életének.
A folytatáshoz lapozz a következő oldalra!
